Könyvsorozat készül Székelyföld 1000 arcáról: kiterjesztik az Erdővidék időseiről szóló kisfilmek sorozatát

Felvetésünkre, hogy a mozgóképes anyag varázsa nem adható át az írott szövegen keresztül, hiszen az alanyok tájszólása, beszédmódja, mimikája, gesztusai, mosolyai szövegen keresztül nem reprodukálhatóak, Szőcs Szilárd elmondta, az anyag papíralapú megőrzésére nagy szükség van.

„Természetesen a mozgókép adja vissza hűen az emberi portrékat, a tájszólást, de a könyv a maradandó. A digitális világban ma a filmnek van elsőbbsége, de nem tudjuk, hogy ezek a felvételek húsz év múlva, száz év múlva nézhetőek lesznek-e. A könyvet viszont száz év múlva is kézbe vehetik az emberek” – fogalmazott az alkotó.

Hozzátette,

Szőcs Szilárdtól azt is megkérdeztük, hogy ahhoz képest, ami a portréfilmekben elhangzik, nyújt-e többletinformációt szövegszinten a könyv. „Minden videóról, amit felvettünk, szó szerint megjelennek a szövegek. De két-három archív fotó is látható egy-egy megszólalóról, plusz az aktuális fotó, ami a videó rögzítésekor készült. És olyan történetek is olvashatóak a kötetben, amik a filmen nem hangzottak el. Ezeket még nem láthatta a nagyközönség, ezeket is a felvételkor mondták el a megszólalók” – fejtette ki az alkotó.

A 104 éves Kolumbán Juliska néni történetei

A kötetben 42 alanyról olvasható szöveg. Szőcs Szilárd azt is elmondta, olyan címmel kezdték feltenni a világhálóra a videókat, hogy Erdővidék 100 arca, de most átnevezték a projektet Székelyföld 1000 arcára. „Az a tervünk, hogy ne csak Erdővidékben merüljön ki az idős emberek portréinak rögzítése, hanem kiterjesszük egész Székelyföldre. Erdővidék sem készült még el, folyatjuk tovább a videókat, és további köteteket is tervezünk” – mondta el az alkotó.

Arra is kitért, hogy

A legutolsó oldal úgymond „bónusz oldal”, ahol gyerekek szerepelnek. A két fiúcska, Csongi és Zsolti – egy testvérpár – 8 és 12 évesek: róluk készült az a videó, amelyen a kecskét befogják a szekérbe, és az állatokkal való kapcsolatukról, mindennapjaikról nyilatkoznak, arról, hogy „a kecskékkel jobban tudunk játszani, mint a mobillal, a kecskékkel csak előre megyünk”.

„A szerzők-szerkesztők szerintem jól választottak, amikor az élő szóban elmondott élettörténetek olvasók elé tálalásának örökös bökkenőjében – az irodalmiasítás vagy eredetiben hagyás soha nem könnyű kérdésében – a mi sajátos, erdővidéki tájbeszédünk javára döntöttek. Mert az erdővidéki tájnyelv pontosan olyan, mint a vidék embere: mindenféle cikornya és cafrang nélküli, egyszerű, tiszta. Miként a filmeken és e könyv lapjain is megszólalók életfelfogása” – mondta a történész.

Letűnő idők tanúságtevői

Benkő Levente arról is beszélt, hogy amíg otthon, Erdővidéken lakott, volt alkalma elbeszélgetni a nemrég elhunyt, áldott emlékű Keresztes Etelka nénivel, Kisbaconban, miközben a vízimalom duruzsolva őrölte a kenyérnekvalót.

„Egyszer arról mesélt, hogy nem szerette a pityókatokányt, mert izzadt a lába tőle… A felsőrákosi Pál Anna nénivel, családiasabb nevén, Kicsi Annával sógorság révén egyazon, szélesebb értelemben vett családba tartoztunk, volt alkalmunk elbeszélgetni gyermökökről, embörökről, majorságról, kollektívről, sáros utcákról, s erről-arról…” – emlékezett Benkő Levente.

„És felettébb hasznos! Mondhatnánk, hogy egy letűnőben levő idő és életmód tanúságtevői ők, akik azt a világot őrzik és élik, amely mára sok tekintetben lényegesen megváltozott. A valóságban ennél többről van szó, mert mindamellett, hogy emlékeket és értékeket hagynak ránk, élettapasztalatuk, elmondásaik révén egyszersmind a példát is felmutatják, amelyet követni talán érdemes, de legalább kipróbálni mindenképp az” – összegzett Benkő Levente.

„Szóban elmondott és képeken is megjelenített évtizedeken, háborús, kommunista kollektivizálásos, erdőn-mezőn töltött dolgos időkön, ünnep- és miesnapokon, gyermek- és ifjúkortól meglett öregkorig átívelő életpályák mozzanatai ezek, amelyekből – noha csak részei egy-egy teljes történetnek – kirajzolódik az az erdővidéki lét, amelyet mindannyiunk megélünk, és amelyet mindannyiunk őrzünk, legbelül. Hadd, tegyem hozzá gyorsan: és amelyet országnak-világnak is érdemes megismernie” – hívta fel a figyelmet a történész.