Klasszikus kémsztori a hidegháborúból

Le Carré a hidegháború legizgalmasabb időszakában maga is Őfelsége külügyi hírszerző szolgálatában (Secret Intelligence Service, azaz az MI6) szolgált, számos nagy sikerű kötetben számolt be a korszak kémeinek mindennapjairól, ezek közé tartozik a Karla-trilógia, amelynek első kötete az Alfredson filmje alapjául szolgáló regény. Az izgalmas, szövevényes – de egyáltalán nem harsány akciókra támaszkodó történet – a mozivásznon is megállja a helyét, a klasszikus spionsztori még ma, évtizedekkel a hidegháború lezárta után is lebilincseli a nézőt, még akkor is, ha nem robban fel hárompercenként legalább egy autó, és nem lőnek ki tízpercenként egy kisebb helyi háború megnyeréséhez elegendő éles lőszert.

A hetvenes évek elején játszódó, címét egy angol gyermekmondóka alapján kapó sztori alapjául minden hírszerzés alapvető félelme szolgál: az, hogy az ellenség beépítette saját emberét a szervezetbe. Minderre a brit hírszerzés főnöke, Kontroll (John Hurt) megpróbál bizonyítékot találni, ám egy balul végződött budapesti akció miatt leghűségesebb emberével, Smiley-val (Gary Oldman) együtt távoznia kell. Ő maga nem sokkal éli túl a kudarcot, ám később a szolgálat illetékesei ismét gyanút fognak, hogy tégla van a csúcsvezetésben, ezért visszahívják Smiley-t, hogy derítse ki, négy egykori kollégája – és riválisa – közül ki lehet a Karla kódnevű KGB-főnök embere.

A nyomozás feszült légkörben zajlik, hiszen mindenki gyanús, éppen ezért nincs is szükség a harsány akciókra: az igazi kémtörténetekre jellemző szüszpansz – amit Alfredson sajátos, fakó színvilággal és néha vontatottnak tűnő, hosszasan futó jelenetekkel teremt meg – mindvégig ott vibrál a filmben, fokozatosan erősödve. Ez pedig realista színezetet ad a sztorinak, hiszen a hírszerzés világának csak egy kis szegmensét jelentik az akciófilmekbe való elemek.

A történet a klasszikus detektívregények hagyományait követve, fokozatosan tárja fel a néző előtt a megoldást, ahogy Smiley nyomoz, időről időre flashbackekben elevenednek fel az előzmények, amelyek kockáiból a főhős, a rutinos öreg kém végül összerakja a teljes képet.

A film egyik legkiemelkedőbb pozitívuma egyértelműen Gary Oldman játéka: bár mindvégig csöndesen, nyugodtan folytatja a nyomozást, kisugárzása révén a legerősebb karakter. Hasonlóan teszi a dolgát a veterán John Hurt is Kontroll szerepében. A látványvilág is kiemelkedik az átlagból: a fakó színvilág mellett szinte már művészi beállítások növelik a jelenetek nézőre gyakorolt hatását. Magyar szempontból külön érdekesség, hogy a történet részben Budapesten játszódik – bár az eredeti sztori szerint Csehszlovákiában. Hogy miért a változás, talány – talán Budapesten olcsóbb volt forgatni, vagy azért, mert a mai Prága már határozottan nem úgy néz ki, mint 1973-ban, míg Budapest csak keveset változott –, és ez nem feltétlenül válik előnyére.

Mindenesetre így megadatik a lehetőség, hogy Mucsi Zoltánt és Kálloy Molnár Pétert egy Oscar-esélyes filmben láthassuk, valamint hogy hallhassuk, amint Colin Firth magyarul beszél. De persze a film nem csupán ettől jó.

Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy. Francia–angol–német thriller, 127 perc, 2011). Rendezte: Tomas Alfredson. Producer: Robyn Slovo, Eric Fellner, Tim Bevan. Szereplők: Gary Oldman, Tom Hardy, Colin Firth, Benedict Cumberbatch, Toby Jones, Ciarán Hinds, Mark Strong, David Dencik, John Hurt. Írta: John Le Carré regénye alapján Peter Straughan és Bridget O’Connor. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Alberto Iglesias. Értékelés az 1–10-es skálán: 9