Fotó: Deák Anita
A humor segít az önvédelemben, a jóllét megőrzésében és növeli az önbecsülést – erre a három dologra a kisebbségi létezésben akkora szükségünk van, mint egy falat kenyérre – vallja Botházi Mária kolozsvári újságíró, egyetemi tanár, lapunk volt munkatársa. Botházi Máriát frissen napvilágot látott, Fűnyíró a Tündérkertben című kötetéről kérdeztük.
2022. november 06., 18:592022. november 06., 18:59
– Mi erdélyi magyarok vagyunk, és ezzel sok minden megmagyarázható – így fogalmazza meg a Koinónia Kiadó legújabb, Fűnyíró a Tündérkertben című kötetednek az esszenciáját. Mondanál példákat, hogy mi minden magyarázható meg ezzel?
– Olyasmik például, hogy miért természetes nekünk az, ha valami nehéz, és miért furcsa, ha valami könnyű. Ha valami könnyen megy, keressük, hogy hol van a turpisság a dologban, mert az mégsem lehet, hogy egyből engedélyt kaptunk, mondjuk, egy kétnyelvű tábla felszerelésére. El tudunk csodálkozni azon is, ha például időre kifizetnek egy munkát, és annyit kapunk érte, amennyit ígértek.
Hogy lehettünk ilyen balfékek, bezzeg Erdős Palika…Közben persze jól megvigasztaljuk magunkat szerencsére, az is elég sajátságos, hogy megmaradás közben jó sokat kell vigasztaljuk magunkat azért, ahogy élünk. Hogy ami van, az szinte olyan, mintha nem is ilyen lenne. Na, de ezen jókat lehet derülni. Akárcsak azon, hogy miért vesszük fel az otthoni tréningnadrágot, ahogy hazaérünk, és miért nem férünk a befőttesüvegektől, azaz a borkánoktól a kamrában.
– Sejthető, hogy ismét a humor az egyik fontos alappillére az írásaidnak. Mit gondolsz a humoros hozzáállásról: miként segít élni, túlélni az (erdélyi magyar, kisebbségi) létezésben? Miért jó az, ha görbe tükröt vagyunk képesek magunk elé tartani?
– A humor minden élethelyzetben segít adaptálódni, segít megküzdeni a felmerülő nehézségekkel, elveszi azoknak az élét, szorongás- és stresszoldó hatású. A negatív előjelű történéseket, életérzéseket képes pozitív előjelűvé áthangolni. Segít tehát az önvédelemben, a jóllét megőrzésében és növeli az önbecsülést. Ez utóbbi három dologra a kisebbségi létezésben, amely eleve egyfajta alárendeltség- és kiszolgáltatottság-érzéssel jár, akkora szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Bár lehet, hogy ma már nem jó ilyen táplálkozási hasonlatokat használni, ez például szénhidráttartalma miatt sokaknak elavultnak tűnhet…
– Nem ez az első, hasonló hangvételű és tematikájú köteted, már két hasonló napvilágot látott az elmúlt években: a Boldogság juszt is a tiéd és a Biorobot. Miben más a mostani kötet, mint a korábbiak, és miben hasonló hozzájuk?
– Az első kötet, ahogyan az az első kötetekkel lenni szokott, útkereső volt, kevésbé letisztult vonalvezetésű. A Biorobot pedig személyközelibb, belsőbb, jobban alámerült a lélek bugyraiba, nagyobb dózisban olvasva szomorúnak lehet lenni tőle. A Fűnyíró a Tündérkertben, azt hiszem – bár a szerző ezt nehezen tudja megítélni –, könnyedebb, talán viccesebb is, azt a fajta énvédő-önvédő humortípust képviseli, amiről az imént beszéltünk.
Fotó: Koinónia Kiadó
A Biorobot egy-egy erdélyi emberről szólt, a Fűnyíró az erdélyi emberről inkább. A kötet visszatérő szereplői Kovácsék, ők szándékosan keresztnév nélküliek, az erdélyi ember fantomképét próbáltam felskiccelni általuk. Mindenféle dolgok történnek velük, amik velünk is általában: vinettát sütnek, esküvőre mennek, ügyeket intéznek, hajnali vérvételre várakoznak, és közben felvillannak a honi lét sajátságai és visszásságai.
– Felvázoltad tehát az erdélyi ember fantomképét. Milyen is ő?
– Hű, ez nagyon nehéz. Az erdélyi ember először megeszi a rossz almát, csak azután a jót. Feltétlenül főz virslit szilveszterkor. Ha azt mondja, kicsi szoba, rögtön tudja, hogy a blokkos kicsi szobára kell gondolni, el is tudja képzelni, hogy az milyen. És az mondja dicsérőleg, hogy még mindig elég jól tartod magad. Az erdélyi magyar ember tehát ügyel arra, amije van, szeret szokások szerint élni, közös belső nyelvet is beszél, és úgy fogalmaz, hogy a sorok között is olvasni kell közben.
– A korábbi írásaidból színházi előadások is születtek már, például a gyergyószentmiklósi társulatnál. Az új köteted írásakor szem előtt tartottad, hogy esetleg a friss anyag is színpadra kerülhet?
– Nem, nem gondoltam rá, a színházi feldolgozásra inkább ajándékként, váratlan pluszként tekintek. Az új kötetből néhány írás, vagy inkább azok nem átdolgozott alapja a Figura Stúdió Színház Mi…mi vagyunk című felolvasószínházi előadásában már szerepel.
Nagyon sokat hozzá tud tenni a jó felolvasás a szövegekhez, és nagy kihívás is tud lenni. Mármint nekem. A múltkor egy rendezvényen felolvastam az egyik írásomat, amit Tamás Boglár színésznő is elmondott, odavoltam érte. Gondoltam, akkor ez lesz a jó választás nekem is a közönség szórakoztatására. Ám ahogy én olvastam…na, az jó nagy bukta volt, komoly arccal, egykedvűen, üveges tekintettel ült a hallgatóság velem szemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Bukaresti Liszt Intézet idén immár 22. alkalommal rendezte meg a Magyar Zene Fesztivált, amely különleges találkozási pont a magyar zeneművészet és a román közönség számára.
A magyar irodalom közösségformáló szerepéről, az erdélyi kulturális örökség megőrzéséről és a múltfeltárás fontosságáról is szó esett a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kolozsvári díjátadó gáláján.
A főként befogadó színházként működő, de azért évente egy-két saját produkciót is bemutató kamaraszínház összesen tíz nagyszínpadi és nyolc stúdióelőadást kínál a bérleteseknek: már a jövő héten egyet-egyet.
A rossz emlékű Funar-korszakot és egy közismert hollywoodi filmes figurát idéz meg ironokusan a kolozsvbári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei plakátja.
Pongrác, Szervác és Bonifác napjaihoz – május 12., 13. és 14. – a magyar néphagyományban számos időjárással kapcsolatos megfigyelés és hiedelem kapcsolódik.
Roman Gutek lengyel forgalmazó, producer és jelentős filmszemlék szervezője kapja elsőként az idén létrehozott Janovics Jenő-díjat a kolozsvári Transilvania nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF).
A 2026 májusára tervezett, VI. UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja idén elmarad – jelentette be hétfőn a Facebook-oldalán a Csíki Játékszín.
Nemes László Árva című játékfilmjét is vetítik a június 12. és 21. között tartandó kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Az alkotást az amerikai Film Independenttel kötött partnerség keretében mutatják be.
Barátom, a vámpír – ez a címe a családi előadásnak, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyarországi MárkusZínház független bábos műhelyével együtt mutat be.
„Kérem, szánjanak több pénzt a kultúrára!” – zárta rövid köszönőbeszédét Tompa Eszter, aki a 20. alkalommal megszervezett gálán átvette élete első Gopo-díját, a Kontinental '25 című alkotás főszerepéért.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!