
Fotó: MTI
2009. augusztus 14., 10:082009. augusztus 14., 10:08
Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a megnyitón kiemelte: a tárlatot az elmúlt öt év terméséből válogatta Dévényi István kurátor. „Évszázaddal a történelmet szoktuk mérni, az emberi élet, alkotói tevékenység a legjobb szándékkal is csak évtizedekben mérhető” – mondta a főigazgató születésnapi köszöntőjében, majd kifejtette, hogy Lossonczy Tamás élete, alkotókedve példaértékű lehet mindenki számára. „Meghatottan hajtunk fejet az életmű és annak alkotója előtt” – köszöntötte Bereczky Loránd a művészt, majd átadta az intézmény ajándékát, a Magyar Nemzeti Galéria bronzérmét, amelyet Víg Tamás képzőművész készített.
Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész laudációjában visszaemlékezett gyerekkorára, amikor édesapja elvitte magával a festőművészhez. A Széchenyi-díjas tudós beszédében méltatta a mester sokoldalúságát, gondolati nyitottságát, majd kifejtette: példa nélküli a művészettörténetben, hogy száz évnél idősebb művésznek friss alkotásokból nyílik tárlata. A méltató ugyanakkor kitért arra is, hogy Lossonczy Tamás életművére a ciklikusság jellemző, az, hogy a mester vissza-visszatér alkotásaiban ugyanazokhoz a problémakörökhöz, gondolatokhoz. Szerinte az új képekben az emlékezés folyamata is tetten érhető, például az, hogy Lossonczy Tamás mintha újraalkotná a második világháborúban megsemmisült képeit. (A festő Keleti Károly utcai lakását és műtermét bombatalálat érte.)
| 1904. augusztus 12-én született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1923–26) mestere előbb Bosznay István, majd Vaszary János volt. Tanulmányi úton járt Párizsban (1926, 1929, 1937) és Hollandiában (1929). Az Iparművészeti Főiskolán (1929–31) Kaesz Gyula növendékeként belsőépítészettel foglalkozott. 1934-ben tagja lett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. 1945-ben az Európai Iskolához, majd 1946-ban az elvont művészek magyarországi csoportjához csatlakozott. 1992-től tagja a Széchenyi Művészeti Akadémiának; 1994-ben Kossuth-díjat kapott. |
A tárlat kurátora, Dévényi István elmondta: az elmúlt évek legfontosabb és legjellemzőbb műveit válogatta ki a mester műtermében. „A kiállítás címe – 100 év után – tulajdonképpen félreérthető, mert a száz év Lossonczy Tamásnak nem jelentett korszakhatárt. Azt próbáltam a válogatással megragadni, hogy mi is a Lossonczy-festészet lényege” – mondta Dévényi István, hozzátéve, nem titkolt szándéka volt az is, hogy a kiállított anyagból a látogatók a mester humorát, bölcsességét és iróniáját is megismerhessék.
„Meg akartam mutatni, hogy ő milyen ember valójában. Azt, hogy mennyi erőt ad az embereknek kedvességével, okosságával. Példát mutat, hogyan kellene élni ebben a világban” – mondta Dévényi István, aki szerint az eddigi visszajelzések azt mutatják, ez a törekvése sikeres volt. A kurátor elárulta: bőséges anyagból kellett kiválasztania a tárlat műtárgyait, mert Lossonczy Tamás folyamatosan dolgozik. „Szerintem harmincezernél is több rajzot készített élete folyamán, az utóbbi évek rajzterméséből csupán 30–40 különösen jellemző darabot mutatunk be” – tette hozzá. Dévényi István ugyanakkor egyetértett Szegedy-Maszák Mihálylyal: szerinte a megsemmisült képek újraalkotása fontos elem a mester újabb munkáiban.
„Van egy Lossonczy-kép a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, amit a mester szinte biztosan nem látott már évtizedek óta. A múltkor hajszálpontosan ugyanazokkal a színekkel és formai megoldásokkal megfestett képet mutatott nekem. Úgy látszik, a belső látásából visszasejlett neki ez a kép” – mondta Dévényi István.
A szeptember 6-áig látható kiállításra egy katalógus is megjelent; a kétnyelvű kiadványba Somlyó György: Centenárium – Prelimináris című, Lossonczy Tamás 100. születésnapjára írt verse és Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus bevezető tanulmánya is belekerült.
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.