A nagyváradi bábszínház 70. születésnapját ünnepli a Szigligeti Színház Lilliput Társulata
Fotó: Szigligeti Színház Lilliput Társulat
Hetven éve szórakoztatja a gyerekközönséget a nagyváradi bábszínház, amely ma a Szigligeti Színház Lilliput Társulataként működik. Botházy-Daróczi Réka, a társulat művészeti vezetője a Krónikának elmondta, minőségi előadásokkal várja a nézőket, az újítást és a hagyományokat is szem előtt tartja a teátrum, amelynek azzal is szembesülnie kell, hogy egyre kevesebb a magyar gyerek.
2020. február 22., 07:212020. február 22., 07:21
Hetvenéves lett a Szigligeti Színház Lilliput Társulata: 1950. február 19-én nyitotta meg kapuit a bábszínház. „Ha összegzésről van szó, sok mindenről kéne beszélni. Igyekszünk úgy ünnepelni ebben az évadban, hogy egy kicsit mindent érintsünk. Már az évad elejétől nosztalgiáztunk, felelevenítettük az elmúlt évtizedeket promóciós anyagokkal, régi fotókat tettünk közszemlére” – mondta el a Krónika megkeresésére Botházy-Daróczi Réka, a bábszínház művészeti vezetője.
Kifejtette, az első nagyváradi bábszínházi előadás időpontjához igazították az ünneplés kezdetét. „A város gyermekeinek örömére Bábszínház nyílik városunkban, a színház melletti Bazár-épületben. Vasárnap délután ünnepélyes kétnyelvű előadást tartanak, a Kincsesbarlang és a Szorgalom és lustaság jutalma című darabokkal” – írta 1950. február 19-i lapszámában a Fáklya című újság.
A társulat A csodálatos kalucsni című előadást mutatta be a jubileum nyitányaként, az ezúttal Seres Lajos által rendezett produkciót 1964-ben, 1965-ben, 1978-ban, 1986-ban és 2002-ben is játszották.
– mondta a művészeti vezető. Kitért arra is, A csodálatos kalucsni az egyik legtöbbet elővett előadásuk, alkotói közül Seres Lajos 86 éves bábszínész rendezte most meg a produkciót, tisztelegve a múlt előtt.
Seres Lajos szinte a kezdetektől, 1954 óta van a társulatnál, dolgozott Fux Pállal, Kovács Ildikóval, sokakkal a nagy régi mesterek közül. „A régi előadás felújítása megmutatja, hogy mennyi minden változott az elmúlt hetven évben, ugyanakkor a hagyománykövetés is fontos üzenete: paravános bábjátékról van szó egy megjelenő színésszel. A dramaturgia nem változott, a látvány azonban megújult” – mutatott rá Botházy-Daróczi Réka. Arról is beszélt,
A mai gyerekek elváráshorizontja más, mint a korábbiaké a képernyőkről feléjük zúduló, egymást gyorsan váltó tartalmak villódzása miatt, kell-e egy bábszínháznak ehhez valamilyen szinten alkalmazkodnia? – kérdeztük Botházy-Daróczi Rékától.
– mutatott rá. Hozzátette, bár a kisgyerekek manapság nagyon korán hozzászoknak a videókhoz, és ahhoz, hogy leüljenek a képernyők elé, az nem változott, hogy ha elsötétül a nézőtér, visít a gyerek.
„A gyerekek lelke alapvetően nem változott, és az sem, hogy ugyanolyan őszintén kell hozzájuk fordulni, nem gagyogni kell hozzájuk, nem azt kell gondolni, hogy a felnőttnek le kell hajolnia hozzá. Hanem beszélni kell hozzá, régen is volt, aki nagyon jól tudta csinálni, és ma is van” – fogalmazott Botházy-Daróczi Réka.
Botházy-Daróczi Réka, a társulat művészeti vezetője
Fotó: Szigligeti Színház Lilliput Társulat
„Sokszor látunk olyat, hogy egy bábelőadás arra épül, hogy minél hangosabb, harsányabb legyen, ez magántársulatokra érvényes, hogy kis költségvetéssel, pici helyen minél egyszerűbb dolgokat csináljunk, ebből is lehet nagyszerűeket, de nem úgy, hogy közben azt mondja az ember: jó lesz az a gyereknek” – vélekedett a művészeti vezető.
A Lilliput Társulat anyagi helyzetéről szólva úgy fogalmazott, mindig van az a pénz, amit el lehet költeni, a bábszínház nagyon jó helyzetben van: ez nem azt jelenti, hogy minden megteremtődik, és készen ott van előttünk, hanem megdolgozunk érte. Előfordul, hogy a költségvetés szűkösebb, de azzal, hogy a Szigligeti Színházhoz tartozunk, sokat segít, és biztos hátteret nyújt. Arról is beszélt, meglátása szerint általában
„Egy magyar színháznak, bábszínháznak mindig is nehezebb egy kicsit a nézőszámot szinten tartani, mint a többségi társulatoknak. Nem a népszerűséggel van gond, hanem azzal, hogy évről évre csökken a magyar gyerekek száma” – mutatott rá a társulat művészeti vezetője.
Nagyváradon az 1940-es években a „bábszínházat” Farkas Adél jelentette, aki kis bőröndjében, kesztyűs bábokkal járta az óvodákat, iskolákat. 1950-ben csatlakozott hozzá Máté Magda, Szamosi Ilona és Páter János, közösen megalakították a nagyváradi bábszínházat. Két évvel később, 1952-ben kéttagozatú lett a bábszínház, és létrejött a román társulat is.
Az 1955-ös év fontos szerepet játszott a színház életében. Ekkor került Nagyváradra Kovács Ildikó rendező, valamint Fux Pál tervező, akinek Don Quijote című darabban szereplő, stilizált bábjaival, később a bábszínészek Európa számos országába eljutottak. Szintén ebben az évben költözött az intézmény a ma is otthonául szolgáló épületbe, a Vasile Alecsandri 8. szám alá. Az ötvenes években a bábszínház élén Bóné Gabriella állt, aki Seres Lajos nyugdíjas bábszínész szerint „a motorja volt mindennek”.
A hatvanas években felnőtteknek szóló előadásokat is játszottak már (Csehov: A medve, Isteni színjáték, Kék madár), illetve Úrhatnám polgár címmel egy báboperát is előadtak. A hetvenes években az alapító tagok közül sokan nyugdíjba mentek, második generációs, bábszínészekből álló társulat folytatta a megkezdett munkát. Ők vezették be a pódiumkabarékat, ezekkel bejárták a Székelyföldet is. A harmadik generációs váltás a kilencvenes évek elején következett be. A régiek közül sokan külföldre, mások nyugdíjba mentek. Köztük Dankó János is, aki 30 évig szolgálta a bábszínházat, és szinte valamennyi darabnak a zeneszerzője volt.
Az új névvel rendelkező társulat új műsorpolitikával játszott. A bábok kevesebb szerepet kaptak, és több volt az olyan darab, ahol a mesehősöket maguk a színészek alakították. Nagy sikerrel játszották ebben az időben az Óz, a nagy varázslót vagy Fodor Sándor Csipikéjét. Manapság bábokra és színészi alakításra egyaránt építő produkciókat láthat közönség. 2011-ben az Árkádiából kivált a magyar társulat, amely ma a Szigligeti Színház Lilliput Társulataként működik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!