Írók, regényhősök, bölcsészek találkozása a KMN rendkívül gazdag kulturális kínálatában

Az Omerta négy szereplő hangján „szólal meg”, a cselekmény az 1950-es évek elején indul, és a négy karakter beszéli el személyes sorsát a korabeli Erdélyben. Három nő (egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő) és egy rózsanemesítő férfi hangja szólal meg a könyvben, a négy szereplőt Albert Csilla, Csutak Réka, Dimény Áron és Kántor Melinda szólaltatta meg. Tompa Andrea az előadást követő beszélgetésen elmondta, bár 18 évesen költözött Magyarországra, tulajdonképpen nem tudott már új gyökereket növeszteni, így a regényeit erdélyi, kolozsvári témák, történelmi korszakok, helyszínek uralják – főleg Kolozsvár.

Az Omerta négy szereplője elég „sűrű” karakter ahhoz, hogy a fontos témák találkozzanak bennük. A kisebbség témája is hangsúlyosan jelentkezik: például a hóstáti szereplő hatványozottan kisebbséginek számít, akárcsak a ferencrendi szerzetesnő. Nyilvánvaló, hogy minden kisebbség mödógött vannak további kisebbségek, erre is rá szerettem volna világítani” – fogalmazott Tompa Andrea.

Az Omerta cselekménye az az 1950-es, 60-as évek légörébe van ágyazva, az író kérdésre válaszolva kitért arra is, hogy véleménye szerint meg kell ragadni, rögzíteni azt, hogy mi miként történt a múltban, hogy felismerhessük, mi történik velünk a jelenben. „Ezek a történetek megerősíthetnek benünnket, rámutathatnak arra, hogy viszonylagos az igazság. A könyvben nincsen szerzői ítélet, így az olvasó rá van kényszerítve arra, hogy ő maga tegyen föl kérdéseket. Azt az írásmódot kerestem, ami segíti az olvasót, hogy kérdezhessen: mit csinált jól vagy rosszul a könyv hőse, mi az ára a sikernek, az önfelmetnésnek” – fogalmazott az író.

Szó esett arról is, hogy mennyiben dokumentumokon alapuló és mennyiben fikciós regény az Omerta, az író elmondása szerint arra törekszik, hogy az olvasó érezhesse: történelmi szempontból biztonságos anyagot kap kézhez. „Fontosnak tartom a hitelességet, de megengedem magamnak, hogy az irodalom eszközeivel elmozdítsam a történéseket a fikció irányába” – fogalmazott az író.

Mindenkori magyar szakosok találkozója

s eközben meg is kíván mutatni minden, az irodalom és a bölcsészettudományok iránt érdeklődőnek valamit abból a színvonalas szakmai munkából, ami a bölcsészkar magyar intézeteiben folyik” – mondta el megkeresésünkre Szabó Levente egyetemi tanár, szervező, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese, magyar közösségének vezetője.

A magyar szakosok találkozóját immár negyedszerre szervezték meg a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt, a rendezvényt Egyed Emese egyetemi tanár, irodalomtörténész indította és szervezte korábban.

s lehetőségeink szerint mindig van valami különleges művészeti vagy másfajta esemény is: ilyen meghívottak voltak a tavaly Orbán Jolán, Fekete Vince, Lövétei Lázár László, illetve Boros Misi és Bogányi Gergely, az idén pedig Hermann Zoltán, Székely Csaba, Szilágyi Zsófia és Tompa Andrea, akik kedvesen igent mondtak a felkérésünkre” – fogalmazott a szervező.

Mint kifejtette, ide illeszkedett, hogy megnyitották a bölcsészkar törénelmi műemlék épületét a magyar napokon és művészettörténész kalauzolt a Marianumban minden kedves érdeklődőt. „Ehhez csatlakozik mindig egy olyan szombat délelőtt, amikor közösségünk tagjai ajánlanak szakmai előadásokat: az idén is remek kollégák nyelvészeti, irodalmár és néprajzos előadására ülhetett be a szép számú érdeklődő közönség” – tette hozzá Szabó Levente.

korábban írtuk

Erdélyi arisztokraták portréi a Kolozsvári Magyar Napokon

Levelek című művében Kazinczy Ferenc is ír a portréfestés fölöttébb szükséges voltáról, egyebek mellett ez is jelzi, hogy a 18. században mekkora jelentőséget tulajdonítottak ennek a műfajnak – mondta Alexandra Sârbu művészettörténész.