Fotó: A szerző felvétele
2009. június 02., 11:242009. június 02., 11:24
A beszélgetés kezdetén Grendel szülővárosáról, Léváról, illetve az oda kötődő gyermekkori élményeiről mesélt. Elmondta: mostanában meglehetősen ritkán jár haza, hiszen míg annak idején többnyire magyarul beszéltek az emberek arrafelé, manapság alig-alig lehet magyar szót hallani.
Ötvenhat nyolcévesen érte. „Nagy Imrének csak a hangjára, az akcentusára emlékszem” – meséli. Az anyanyelvek és a nyelvjárások mellett Grendel meglátása szerint nem létezik univerzális kommunikációs csatorna, egyetemes nyelv, hiszen ezt a praktikus funkciót betölti az angol. Mindemellett a „nemzethalál” fogalma, úgy véli, közép-európai sajátosság, nyugatabbra már nem félnek ilyesmitől az emberek.
„A határon túli, pontosabban a szlovákiai magyar irodalom lassan evickél ki a provincializmusból” – véli Grendel, aki szerint ez nincs összefüggésben az 1989-es rendszerváltással. A hagyományoktól való elfordulás, az avantgárd, a kortárs magyar irodalomban ugyanis már a 70-es években megjelent.
Ő is úgy érezte, „másképpen, radikálisabban kellene írni, mint az elődök”. Szerinte nem közömbös, hogy melyik mű melyik régióban született, mégis beszélhetünk egyetemes magyar irodalomról. „Nem Pesten csinálják az irodalmat, ezt meg kell tanulnunk” – véli Grendel, aki szerint vannak írók, akik még mindig ebben a tévhitben élnek. Úgy gondolja, ha például Bodor Ádám Kolozsváron maradt volna, lehet, hogy kisebb lett volna munkásságának visszhangja.
Grendel jelenleg irodalomtörténeti íráson dolgozik, de mint mondja, nem a megszokott, „tolvajnyelven” írott kötetről lesz szó. Szerinte ugyanis egy alkotó olvashatóbban, kevesebb doktrinával oldja meg a témát, mint egy irodalomtudós. Példaképként említette itt Babitsot, Kosztolányit, Németh Lászlót, akiknek nagyszerű irodalomtörténeti munkái is ebben a szellemben születtek. „Csak az nem vész el, amit sikerül megosztani” – írja egyik munkájában, s ez szerinte az irodalomra is igaz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Látogatottsági adatok