Fotó: A szerző felvétele
2009. június 02., 11:242009. június 02., 11:24
A beszélgetés kezdetén Grendel szülővárosáról, Léváról, illetve az oda kötődő gyermekkori élményeiről mesélt. Elmondta: mostanában meglehetősen ritkán jár haza, hiszen míg annak idején többnyire magyarul beszéltek az emberek arrafelé, manapság alig-alig lehet magyar szót hallani.
Ötvenhat nyolcévesen érte. „Nagy Imrének csak a hangjára, az akcentusára emlékszem” – meséli. Az anyanyelvek és a nyelvjárások mellett Grendel meglátása szerint nem létezik univerzális kommunikációs csatorna, egyetemes nyelv, hiszen ezt a praktikus funkciót betölti az angol. Mindemellett a „nemzethalál” fogalma, úgy véli, közép-európai sajátosság, nyugatabbra már nem félnek ilyesmitől az emberek.
„A határon túli, pontosabban a szlovákiai magyar irodalom lassan evickél ki a provincializmusból” – véli Grendel, aki szerint ez nincs összefüggésben az 1989-es rendszerváltással. A hagyományoktól való elfordulás, az avantgárd, a kortárs magyar irodalomban ugyanis már a 70-es években megjelent.
Ő is úgy érezte, „másképpen, radikálisabban kellene írni, mint az elődök”. Szerinte nem közömbös, hogy melyik mű melyik régióban született, mégis beszélhetünk egyetemes magyar irodalomról. „Nem Pesten csinálják az irodalmat, ezt meg kell tanulnunk” – véli Grendel, aki szerint vannak írók, akik még mindig ebben a tévhitben élnek. Úgy gondolja, ha például Bodor Ádám Kolozsváron maradt volna, lehet, hogy kisebb lett volna munkásságának visszhangja.
Grendel jelenleg irodalomtörténeti íráson dolgozik, de mint mondja, nem a megszokott, „tolvajnyelven” írott kötetről lesz szó. Szerinte ugyanis egy alkotó olvashatóbban, kevesebb doktrinával oldja meg a témát, mint egy irodalomtudós. Példaképként említette itt Babitsot, Kosztolányit, Németh Lászlót, akiknek nagyszerű irodalomtörténeti munkái is ebben a szellemben születtek. „Csak az nem vész el, amit sikerül megosztani” – írja egyik munkájában, s ez szerinte az irodalomra is igaz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok