
Fotó: A szerző felvétele
2009. június 02., 11:242009. június 02., 11:24
A beszélgetés kezdetén Grendel szülővárosáról, Léváról, illetve az oda kötődő gyermekkori élményeiről mesélt. Elmondta: mostanában meglehetősen ritkán jár haza, hiszen míg annak idején többnyire magyarul beszéltek az emberek arrafelé, manapság alig-alig lehet magyar szót hallani.
Ötvenhat nyolcévesen érte. „Nagy Imrének csak a hangjára, az akcentusára emlékszem” – meséli. Az anyanyelvek és a nyelvjárások mellett Grendel meglátása szerint nem létezik univerzális kommunikációs csatorna, egyetemes nyelv, hiszen ezt a praktikus funkciót betölti az angol. Mindemellett a „nemzethalál” fogalma, úgy véli, közép-európai sajátosság, nyugatabbra már nem félnek ilyesmitől az emberek.
„A határon túli, pontosabban a szlovákiai magyar irodalom lassan evickél ki a provincializmusból” – véli Grendel, aki szerint ez nincs összefüggésben az 1989-es rendszerváltással. A hagyományoktól való elfordulás, az avantgárd, a kortárs magyar irodalomban ugyanis már a 70-es években megjelent.
Ő is úgy érezte, „másképpen, radikálisabban kellene írni, mint az elődök”. Szerinte nem közömbös, hogy melyik mű melyik régióban született, mégis beszélhetünk egyetemes magyar irodalomról. „Nem Pesten csinálják az irodalmat, ezt meg kell tanulnunk” – véli Grendel, aki szerint vannak írók, akik még mindig ebben a tévhitben élnek. Úgy gondolja, ha például Bodor Ádám Kolozsváron maradt volna, lehet, hogy kisebb lett volna munkásságának visszhangja.
Grendel jelenleg irodalomtörténeti íráson dolgozik, de mint mondja, nem a megszokott, „tolvajnyelven” írott kötetről lesz szó. Szerinte ugyanis egy alkotó olvashatóbban, kevesebb doktrinával oldja meg a témát, mint egy irodalomtudós. Példaképként említette itt Babitsot, Kosztolányit, Németh Lászlót, akiknek nagyszerű irodalomtörténeti munkái is ebben a szellemben születtek. „Csak az nem vész el, amit sikerül megosztani” – írja egyik munkájában, s ez szerinte az irodalomra is igaz.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.