HIRDETÉS

Fontos az önmagunkkal való szembenézés – Harsányi Attila és Gittai István a rangos magyar állami kitüntetésekről

Kiss Judit , Molnár Judit 2018. március 18., 13:03 utolsó módosítás: 2018. március 19., 11:44
HIRDETÉS

Erdélyi vagy Erdélyben alkotó művészeket is jutalmaztak rangos anyaországi szakmai elismeréssel a héten Budapesten a nemzeti ünnep alkalmából. Harsányi Attila, az Aradi Kamaraszínház tagja Jászai Mari-díjat kapott, Gittai István nagyváradi költőt pedig József Attila-díjjal tüntették ki. A két művész az elismeréseket értékelte a Krónikának.

Harsányi Attila a Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll című előadásban Fotó: Gombos Wilhelm Doru

„Fantasztikus érzés, olyannyira, hogy csak közhelyeket tudok mondani. Először is köszönöm anyámnak, hogy megszült, nélküle nem nagyon lehetett volna ebből semmi. Egyébként nemcsak az én érdemem, hogy idáig jutottam, vaskosan benne van az Aradi Kamaraszínház, ahol tíz éve játszom, a miskolci színház, és persze sok-sok embernek a munkája” – mondta el a Krónika megkeresésére Harsányi Attila, aki kiemelkedő színművészeti, színházi tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjban részesült Budapesten kedden, a magyar nemzeti ünnep alkalmából.

HIRDETÉS

A színművész, aki a Miskolci Nemzeti Színház tagja, tíz éve dolgozik együtt az Aradi Kamaraszínházzal, olyan legendás előadásokban nyújtott felejthetetlen alakítást, mint a Rudolf Hess tízparancsolata, a Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll monodrámák vagy a Tündéri című minimál-szürreál musical. A miskolci születésű Harsányi Attila mintegy harminc szakmai díjat kapott az Aradi Kamaraszínház együttesével, ő az első magyar színész, aki aradi magyar társulat színészeként kapta meg a kitüntetést.

Harsányi: „valódi kreatív munka számomra az aradi létezés”

„A keddi ünnepély kicsit olyan volt, mintha álmodnék, pedig már sok díjat kaptam. Akkor éreztem hasonlóan nagy megtiszteltetést, amikor nekem adták Arad város kiválósági díját.

Persze az ember nem a díjakért él, meg dolgozik, hiszen szenvedélyem a színház. Mániákus, eszelős vagyok, az elmúlt tíz évben milliónyi kilométert utaztam Romániában, fesztiválokra, előadásokra”

– mondta Harsányi, akivel amikor csütörtökön beszéltünk, éppen úton volt Temesvárra, ahol a március 15-i műsorban lépett fel. Azt is elmondta, Araddal nagyon szoros a kapcsolata, úgy szokott ebbe a városba menni, mintha hazatérne. „A díj természetesen egyfajta pluszlöketet ad a továbbiakhoz, ugyanakkor örülök annak, hogy az ismerőseim, rengeteg színházi ember úgy reagált az elismerésre, hogy jó helyre került a Jászai Mari-díj” – mondta Harsányi Attila.

A színművész úgy fogalmazott,

az Aradi Kamaraszínház a „homokozója”, hiszen úgy tud együtt létezni a teátrummal, mint gyerekkorában a játszással.

„Egy kőszínházban a színésznek például nincsen közös munkája a jelmeztervezővel, díszlettervezővel, viszont Aradon mi együtt találjuk ki, hogy milyen darabot játsszunk, a díszleteket, jelmezeket is. Ilyen értelemben sokkal kreatívabb munka az aradi létezés, mint egy kőszínházi, hiszen itt teljes lélekkel, teljes valómmal tudok játszani, alkotni” – mondta a színész.

Úgy fogalmazott, fantasztikus dolog, hogy a produktum, amit alkotótársaival együtt létrehoznak Aradon, hibáival és erényeivel együtt teljes mértékben a sajátjuk. „Még a hibákat is szeretem, mert azok is segítenek előrébb lépni a holnapba, a holnaputánba, az Aradi Kamaraszínházban nagyon fontos az effajta szembenézés önmagunkkal” – mondta a színművész.

Harsányi Attila 1973. május 28-án született Miskolcon. Első munkahelye 1990–1991 között a budapesti Nemzeti Színház volt, majd 1991–1993 között az Arany János Színház munkatársaként dolgozott. 1993–1995 között a Független Színpad társulatának tagja, majd két évadon át, 1995–1997 között a Budapesti Kamaraszínház színésze volt. A következő bő tíz évben dolgozott Szegeden, Pécsett és Szolnokon, majd újra Szegeden. 2008 óta az Aradi Kamaraszínház és a Miskolci Nemzeti Színház színművésze.

Gittai István Fotó: Eirodalom.ro

Gittai: „jólesik, hogy nem felejtettek el”

Gittai István nagyváradi költőt József Attila-díjjal tüntették ki Budapesten a nemzeti ünnep alkalmából. A Magyarországon élő Gittai elmondta, nagyon sokat jelentett számára, hogy egyre súlyosbodó egészségi állapota ellenére elvitték hozzátartozói a rangos szakmai kitüntetés átadására, így személyesen köszönhette meg az elismerést. Telefonos megkeresésünkre úgy reagált, rendkívül örül, és nagy megtiszteltetésnek érezte a díjat, azért is, mert

bebizonyosodott, hogy az őt többször megkörnyékező borongós gondolatok, miszerint már elfeledkezett róla mindenki, csak a testi fájdalmak lidércnyomásai voltak.

Mindemellett örömmel nyugtázta, hogy az itthoniak tudnak a József Attila-díjról, értékelik, mit jelent ez az ő számára, értik és szeretik verses és prózai üzeneteit. Mint mondta, azt kívánja, hogy amíg személyesen nem találkozhat a régi váradiakkal, élő szavait gondolatai pótolják.

„Úgy mondjad a verset, / mintha titkaidat, / lélek-kincseidet / szép szóra fogékony / gyermekekre bíznád. // Úgy mondjad a verset, / mintha minden volnál, / s az is hallatszódjék, / amikor a költő / leteszi a tollát” – olvasható Gittai István A versmondóhoz című versében, amely a Létesszencia című kötetben jelent meg. Amikor Gittai István hetvenedik születésnapját a Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület az elmúlt öt esztendő verseiből összeállított Létesszencia című kötettel ünnepelte tavaly januárban Nagyváradon, a szerző megromlott egészségi állapota miatt nem tudott barátai, ismerősei, tisztelői körében megjelenni, de élettársával megüzente, lélekben természetesen együtt van az érte összegyűltekkel.

Gittai István 1946. december 31-én született a Bihar megyei Tótiban, a középiskolát Margittán, az építészeti technikumot Nagyváradon végezte. A hetvenes–nyolcvanas években az Ady Endre Irodalmi Kör egyik szervezője, 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője, majd a Bihari Napló munkatársa, 2002-ben a Várad folyóirat alapító szerkesztője. Az újságírói munka mellett mindenekelőtt verseket, de szép számban prózát is írt. 1975-től tizenhárom verses, négy próza-, valamint egy interjú- és egy memoárkötete jelent meg.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
1 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS