Fontos az önmagunkkal való szembenézés – Harsányi Attila és Gittai István a rangos magyar állami kitüntetésekről

– mondta Harsányi, akivel amikor csütörtökön beszéltünk, éppen úton volt Temesvárra, ahol a március 15-i műsorban lépett fel. Azt is elmondta, Araddal nagyon szoros a kapcsolata, úgy szokott ebbe a városba menni, mintha hazatérne. „A díj természetesen egyfajta pluszlöketet ad a továbbiakhoz, ugyanakkor örülök annak, hogy az ismerőseim, rengeteg színházi ember úgy reagált az elismerésre, hogy jó helyre került a Jászai Mari-díj” – mondta Harsányi Attila.

A színművész úgy fogalmazott,

„Egy kőszínházban a színésznek például nincsen közös munkája a jelmeztervezővel, díszlettervezővel, viszont Aradon mi együtt találjuk ki, hogy milyen darabot játsszunk, a díszleteket, jelmezeket is. Ilyen értelemben sokkal kreatívabb munka az aradi létezés, mint egy kőszínházi, hiszen itt teljes lélekkel, teljes valómmal tudok játszani, alkotni” – mondta a színész.

Úgy fogalmazott, fantasztikus dolog, hogy a produktum, amit alkotótársaival együtt létrehoznak Aradon, hibáival és erényeivel együtt teljes mértékben a sajátjuk. „Még a hibákat is szeretem, mert azok is segítenek előrébb lépni a holnapba, a holnaputánba, az Aradi Kamaraszínházban nagyon fontos az effajta szembenézés önmagunkkal” – mondta a színművész.

Harsányi Attila 1973. május 28-án született Miskolcon. Első munkahelye 1990–1991 között a budapesti Nemzeti Színház volt, majd 1991–1993 között az Arany János Színház munkatársaként dolgozott. 1993–1995 között a Független Színpad társulatának tagja, majd két évadon át, 1995–1997 között a Budapesti Kamaraszínház színésze volt. A következő bő tíz évben dolgozott Szegeden, Pécsett és Szolnokon, majd újra Szegeden. 2008 óta az Aradi Kamaraszínház és a Miskolci Nemzeti Színház színművésze.

Mindemellett örömmel nyugtázta, hogy az itthoniak tudnak a József Attila-díjról, értékelik, mit jelent ez az ő számára, értik és szeretik verses és prózai üzeneteit. Mint mondta, azt kívánja, hogy amíg személyesen nem találkozhat a régi váradiakkal, élő szavait gondolatai pótolják.

„Úgy mondjad a verset, / mintha titkaidat, / lélek-kincseidet / szép szóra fogékony / gyermekekre bíznád. // Úgy mondjad a verset, / mintha minden volnál, / s az is hallatszódjék, / amikor a költő / leteszi a tollát” – olvasható Gittai István A versmondóhoz című versében, amely a Létesszencia című kötetben jelent meg. Amikor Gittai István hetvenedik születésnapját a Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület az elmúlt öt esztendő verseiből összeállított Létesszencia című kötettel ünnepelte tavaly januárban Nagyváradon, a szerző megromlott egészségi állapota miatt nem tudott barátai, ismerősei, tisztelői körében megjelenni, de élettársával megüzente, lélekben természetesen együtt van az érte összegyűltekkel.

Gittai István 1946. december 31-én született a Bihar megyei Tótiban, a középiskolát Margittán, az építészeti technikumot Nagyváradon végezte. A hetvenes–nyolcvanas években az Ady Endre Irodalmi Kör egyik szervezője, 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője, majd a Bihari Napló munkatársa, 2002-ben a Várad folyóirat alapító szerkesztője. Az újságírói munka mellett mindenekelőtt verseket, de szép számban prózát is írt. 1975-től tizenhárom verses, négy próza-, valamint egy interjú- és egy memoárkötete jelent meg.

korábban írtuk

Kossuth-díjat kapott Farkas Árpád sepsiszentgyörgyi költő, író, műfordító

„Az elismerés nagyon megtisztelő, de nem a díjakat szem előtt tartva dolgoztam, korábban utasítottam vissza magas magyar állami kitüntetést” – fogalmazott Farkas Árpád sepsiszentgyörgyi író, költő, műfordító, miután Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.