A Berlinale az egyik legrangosabb filmfesztivál
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Bár egy napig Radu Jude legújabb Ezüst-medvéjétől volt hangos a romániai sajtó, mégis úgy tűnik, hogy a médiában a nagy múltú Berlini Nemzetközi Filmfesztivál kicsit háttérbe szorul cannes-i, velencei társai mellett. Az A kategóriás filmfesztiválnak a bulvársajtó, a nemzetközi kiadványok alig szentelnek figyelmet, csak a szaksajtó számol be szorgosan az ottani bemutatókról. A helyszínen kerestem a választ a Berlinale mostoha sorsára.
2025. február 25., 19:132025. február 25., 19:13
2025. február 25., 20:262025. február 25., 20:26
Az idén 75 éves Berlini Nemzetközi Filmfesztivál az egyik legrangosabb a filmszemlék sorában, megalakulása óta a legnagyobb sztárok léptek vörös szőnyegére, pompáztak fotósaik objektívjeinek kereszttüzében. Az évek során Catherine Deneuve, Romy Schneider, George Clooney, Brad Pitt és társaik megfordultak a fesztivál impozáns palotájában, mely szervesen belesimul a Potzdamer tér és környéke modern környezetébe.
Csodálkozva nézheti a kíváncsiskodó az archív felvételeken, fényképeken, hogy az ötvenes, hatvanas évek sztárjai falatka nyári ruhákban parádéztak a német fővárosban, pedig mai tudásunk szerint
A fesztivál eredetileg júniusi időpontban volt, ám a hetvenes években megváltoztatták az időpontját, aminek több oka is volt. Egyrészt a szervezők azt akarták, ne ütközzön más nagy fesztiválokkal, például Cannes-nal (május) vagy Velencével (szeptember).
Radu Jude szerdán, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott filmje egy kis, független film – de Románia számára nagy.
Másfelől így a Berlinale az év egyik legelső nagy filmfesztiválja, ennek köszönhetően sok premiernek és nemzetközi bemutatónak ad otthont. Ez segít a filmek forgalmazásában és fesztiválkörútjuk elindításában. Továbbá a fesztivállal párhuzamosan zajlik az Európai Filmvásár (EFM), amely a filmipar egyik legfontosabb kereskedelmi eseménye. Februári időpontja lehetővé teszi, hogy a filmesek és forgalmazók az év elején szerződéseket kössenek.
Bár sok példa van rá a szemle történetéből – főleg enyhébb februárokból –, hogy egyesek bevállalták azt a pár métert a lefeketített autótól a fesztiválpalota bejáratáig, manapság inkább a kabátok, dzsekik és zakók kerülnek előtérbe. Élőben szemlélni ezt igencsak megmosolyogtató volt: látni, ahogy a hírességek kabátban lépnek ki az autóbál, gyorsan levetik azt, majd néhány fotó után feltűnően gyorsan besietnek a melegbe. A mínuszok egyébként a rajongók kedvét is szegték, a helyi német sajtó szerint idén számottevően kevesebben álltak autogramok, közös szelfik reményében a kordonok mögött.
A le nem takarított vörös szőnyeg egyébként nem az egyetlen jele volt annak, hogy Berlinben nem az a fajta maximalizmus uralkodik, mint például Cannes-ban. A sajtóbelépőmet nem tudtam érkezésem napján átvenni, ugyanis bár a sajtóközpont hétig volt nyitva, az ott dolgozók már húsz perccel korábban befejezték munkanapjukat, a filmek gyakran késve kezdődtek, a biztonsági ellenőrzés is igen laza volt.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Azaz miként például a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) esetében, a Berlinale vetítéseire is bárki jegyet válthat. A jegyek ára 15-20 euró körül mozog, és a város legkülönbözőbb pontjain működő mozikba szólnak.
de az újságírónak, aki ilyenkor minél több filmet próbál bezsúfolni egy napba, nem a legkellemesebb. A dolgot már csak az tetézi, ha a tömegközlekedésben dolgozók kétnapos sztrájkot hirdetnek, szinte ellehetetlenítve az intenzív fesztiválozást.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Másfelől bár a Berlinale A kategóriás fesztivál, az itt bemutatott filmek jellemzően, többségben nem a nagy stúdiók kasszasikernek ígérkező alkotásai. (Bár a versenyprogram jellemzően nem közönség kedvencekből áll össze a fesztiválokon, azért egy-egy blockbuster bemutató is becsúszik, legyen szó az Indiana Jones vagy a Mission Impossible egy újabb részéről).
A seregszemle elveit az is tükrözi, hogy néhány éve nem díjazzák külön a női és férfi színésznőket, csak egy bármilyen nemű színészt díjaznak fő-, és egyet mellékszerepben.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Négy és fél nap alatt kicsivel több mint 15 filmet sikerül megnéznem, és azt kell mondanom, hogy elég hullámvasútszerű élmény volt. Melynek során például Radu Jude díjazott, Continental '25 című filmje egy kellemes, többször megnevettető pont volt. De láttam sok kellemetlen mozit is, melyek filmalkotásként gyakran igencsak jók vagy legalábbis nem rosszak, de tematikájuk, eszközeik által igencsak ki tudják akasztani a nézőt.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A francia La cache (A rejtekhely) bájos, hatvanas évekbeli története például szintén egy béke szigete volt, ahogy a The Thing with Feathers (A dolog tollakkal) című angol filmdráma is, mely bár egy érzelmileg nem könnyű alkotás, fájdalmas szép. Lelkesen megpróbálkoztam a Strichka chasu (Időbélyeg) című ukrán alkotással, mely azt mutatja be, hogy a háború miként változtatta meg egy ukrajnai iskola, annak diákjainak és tanárainak mindennapjai. Bár az ötlet jó, a megvalósítás nem igazán, a több mint két órás film nagyon vontatott, fél óra után elveszti a néző figyelmét, mivel nincs vezérfonala, jelenetei a súlyos téma ellenére csak súlytalanul lebegnek.
Radu Jude legújabb filmjének stábja
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A vasárnap, azaz február 23-án véget ért fesztiválon 243 filmet mutattak be, 81 országból. 10 nap alatt 884 vetítést tartottak 30 berlini moziban.
A számok is jól érzékeltetik, hogy egyetlen újságíró épp csak belekóstolhat ebbe a bőségbe, a műfaji, tematikai gazdaságba, sokszínűségbe. De egy kóstoló is elég ahhoz, hogy megállapítsuk: a fesztivál alkotásai intenzíven koncentráltak jelenkorunk nehézségeire, drámáira, de nem a nagy narratívákra, hanem a személyes történetekre. Megoldást, megnyugvást általában nem kínálnak, talán csak azt üzenik a nézőknek, hogy nincsenek egyedül.
Radu Jude versenyfilmje, a Kolozsváron és Szászfenesen forgatott Kontinental '25 Ezüst Medvét kapott a legjobb forgatókönyvért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A parajdi bányakatasztrófa károsultjainak megsegítésére, a közösségi összefogás erejére hívták fel a figyelmet a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház hétvégi sporteseményének résztvevői.
Bocsárdi László a 40 éve alakult gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház alapító-rendezője volt, majd hosszú ideig vezette a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat.
Bartók Béla halálának 80. évfordulójára emlékeznek a zeneszerző Temes megyei szülővárosában, Nagyszentmiklóson – tájékoztatta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szegedi regionális munkacsoportja az MTI-t.
Megtartotta évadkezdő társulati gyűlését, elkezdte 81. évadát a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Két magyar filmpremier, Nemes Jeles László Árva és Enyedi Ildikó Csendes barát című rendezése is szerepel a szerdán kezdődő 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház elkezdte új évadát, székhelyfelújítás miatt új helyszíneken tartja előadásait.
A Csíky András Alapítvány Kuratóriuma közölte, hogy ki az a négy, 35 év alatti erdélyi színművész, akik közül november 15-ig kiválasztják a Kossuth-díjas kolozsvári művészről elnevezett díjat.
A Maros Megyei Múzeum bejelentette, hogy a Maros Megyei Tanács határozata alapján dr. Rezi Botondot nevezték ki az intézmény ideiglenes igazgatójává.
Egy magyar úr New Yorkból címmel nyílt kiállítás Kövi Pálról, a híres Erdélyi lakoma című kötet szerzőjéről a Kolozsvári Magyar Napokon.
A romániai magyar könyvkiadás emblematikus kiadójának, a Kriterionnak az öt évtizednyi termését gyűjtötték egybe és teszik hozzáférhetővé, látogathatóvá, áttekinthetővé és kutathatóvá Kolozsváron.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!