A Berlinale az egyik legrangosabb filmfesztivál
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Bár egy napig Radu Jude legújabb Ezüst-medvéjétől volt hangos a romániai sajtó, mégis úgy tűnik, hogy a médiában a nagy múltú Berlini Nemzetközi Filmfesztivál kicsit háttérbe szorul cannes-i, velencei társai mellett. Az A kategóriás filmfesztiválnak a bulvársajtó, a nemzetközi kiadványok alig szentelnek figyelmet, csak a szaksajtó számol be szorgosan az ottani bemutatókról. A helyszínen kerestem a választ a Berlinale mostoha sorsára.
2025. február 25., 19:132025. február 25., 19:13
2025. február 25., 20:262025. február 25., 20:26
Az idén 75 éves Berlini Nemzetközi Filmfesztivál az egyik legrangosabb a filmszemlék sorában, megalakulása óta a legnagyobb sztárok léptek vörös szőnyegére, pompáztak fotósaik objektívjeinek kereszttüzében. Az évek során Catherine Deneuve, Romy Schneider, George Clooney, Brad Pitt és társaik megfordultak a fesztivál impozáns palotájában, mely szervesen belesimul a Potzdamer tér és környéke modern környezetébe.
Csodálkozva nézheti a kíváncsiskodó az archív felvételeken, fényképeken, hogy az ötvenes, hatvanas évek sztárjai falatka nyári ruhákban parádéztak a német fővárosban, pedig mai tudásunk szerint
A fesztivál eredetileg júniusi időpontban volt, ám a hetvenes években megváltoztatták az időpontját, aminek több oka is volt. Egyrészt a szervezők azt akarták, ne ütközzön más nagy fesztiválokkal, például Cannes-nal (május) vagy Velencével (szeptember).
Radu Jude szerdán, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott filmje egy kis, független film – de Románia számára nagy.
Másfelől így a Berlinale az év egyik legelső nagy filmfesztiválja, ennek köszönhetően sok premiernek és nemzetközi bemutatónak ad otthont. Ez segít a filmek forgalmazásában és fesztiválkörútjuk elindításában. Továbbá a fesztivállal párhuzamosan zajlik az Európai Filmvásár (EFM), amely a filmipar egyik legfontosabb kereskedelmi eseménye. Februári időpontja lehetővé teszi, hogy a filmesek és forgalmazók az év elején szerződéseket kössenek.
Bár sok példa van rá a szemle történetéből – főleg enyhébb februárokból –, hogy egyesek bevállalták azt a pár métert a lefeketített autótól a fesztiválpalota bejáratáig, manapság inkább a kabátok, dzsekik és zakók kerülnek előtérbe. Élőben szemlélni ezt igencsak megmosolyogtató volt: látni, ahogy a hírességek kabátban lépnek ki az autóbál, gyorsan levetik azt, majd néhány fotó után feltűnően gyorsan besietnek a melegbe. A mínuszok egyébként a rajongók kedvét is szegték, a helyi német sajtó szerint idén számottevően kevesebben álltak autogramok, közös szelfik reményében a kordonok mögött.
A le nem takarított vörös szőnyeg egyébként nem az egyetlen jele volt annak, hogy Berlinben nem az a fajta maximalizmus uralkodik, mint például Cannes-ban. A sajtóbelépőmet nem tudtam érkezésem napján átvenni, ugyanis bár a sajtóközpont hétig volt nyitva, az ott dolgozók már húsz perccel korábban befejezték munkanapjukat, a filmek gyakran késve kezdődtek, a biztonsági ellenőrzés is igen laza volt.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Azaz miként például a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) esetében, a Berlinale vetítéseire is bárki jegyet válthat. A jegyek ára 15-20 euró körül mozog, és a város legkülönbözőbb pontjain működő mozikba szólnak.
de az újságírónak, aki ilyenkor minél több filmet próbál bezsúfolni egy napba, nem a legkellemesebb. A dolgot már csak az tetézi, ha a tömegközlekedésben dolgozók kétnapos sztrájkot hirdetnek, szinte ellehetetlenítve az intenzív fesztiválozást.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Másfelől bár a Berlinale A kategóriás fesztivál, az itt bemutatott filmek jellemzően, többségben nem a nagy stúdiók kasszasikernek ígérkező alkotásai. (Bár a versenyprogram jellemzően nem közönség kedvencekből áll össze a fesztiválokon, azért egy-egy blockbuster bemutató is becsúszik, legyen szó az Indiana Jones vagy a Mission Impossible egy újabb részéről).
A seregszemle elveit az is tükrözi, hogy néhány éve nem díjazzák külön a női és férfi színésznőket, csak egy bármilyen nemű színészt díjaznak fő-, és egyet mellékszerepben.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Négy és fél nap alatt kicsivel több mint 15 filmet sikerül megnéznem, és azt kell mondanom, hogy elég hullámvasútszerű élmény volt. Melynek során például Radu Jude díjazott, Continental '25 című filmje egy kellemes, többször megnevettető pont volt. De láttam sok kellemetlen mozit is, melyek filmalkotásként gyakran igencsak jók vagy legalábbis nem rosszak, de tematikájuk, eszközeik által igencsak ki tudják akasztani a nézőt.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A francia La cache (A rejtekhely) bájos, hatvanas évekbeli története például szintén egy béke szigete volt, ahogy a The Thing with Feathers (A dolog tollakkal) című angol filmdráma is, mely bár egy érzelmileg nem könnyű alkotás, fájdalmas szép. Lelkesen megpróbálkoztam a Strichka chasu (Időbélyeg) című ukrán alkotással, mely azt mutatja be, hogy a háború miként változtatta meg egy ukrajnai iskola, annak diákjainak és tanárainak mindennapjai. Bár az ötlet jó, a megvalósítás nem igazán, a több mint két órás film nagyon vontatott, fél óra után elveszti a néző figyelmét, mivel nincs vezérfonala, jelenetei a súlyos téma ellenére csak súlytalanul lebegnek.
Radu Jude legújabb filmjének stábja
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A vasárnap, azaz február 23-án véget ért fesztiválon 243 filmet mutattak be, 81 országból. 10 nap alatt 884 vetítést tartottak 30 berlini moziban.
A számok is jól érzékeltetik, hogy egyetlen újságíró épp csak belekóstolhat ebbe a bőségbe, a műfaji, tematikai gazdaságba, sokszínűségbe. De egy kóstoló is elég ahhoz, hogy megállapítsuk: a fesztivál alkotásai intenzíven koncentráltak jelenkorunk nehézségeire, drámáira, de nem a nagy narratívákra, hanem a személyes történetekre. Megoldást, megnyugvást általában nem kínálnak, talán csak azt üzenik a nézőknek, hogy nincsenek egyedül.
Radu Jude versenyfilmje, a Kolozsváron és Szászfenesen forgatott Kontinental '25 Ezüst Medvét kapott a legjobb forgatókönyvért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.
Színes programkínálattal várják a látogatókat a szombaton tartandó Múzeumok éjszakáján a székelyföldi múzeumok: a tárlatvezetések és egyéb, a kiállításokhoz köthető események mellett gyermek- és szórakoztató programok is lesznek.
Újabb kötetét mutatják be B. Kovács András sepsiszentgyörgyi írónak Kolozsváron.
Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon is versenyez a 25. TIFF fődíjáért. A hatalom és az alkalmazkodás természetét vizsgáló pszichológiai thrillert hétfő este vetítették a Győzelem moziban a rendező jelenlétében.
Beválogatták az június 15–21. közötti magyar Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába az Aradi Kamaraszínház fesztiváldíjas monodrámáját, a Keant. Közös gyergyószentmiklósi–sepsiszentgyörgyi koprodukciót is látható.
Egy csaknem eltűnt építészeti világ és a helyiek féltve őrzött emlékei kaptak új otthont a Szilágy megyei Kárásztelken, ahol nemrég felavatták a tájházat. Az épület nemcsak a múlt tárgyi örökségét mutatja be, hanem közösségi térként is szolgál majd.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!