Filmfesztivál mínusz fokban – Helyszíni beszámoló a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról

A fesztivál eredetileg júniusi időpontban volt, ám a hetvenes években megváltoztatták az időpontját, aminek több oka is volt. Egyrészt a szervezők azt akarták, ne ütközzön más nagy fesztiválokkal, például Cannes-nal (május) vagy Velencével (szeptember).

korábban írtuk

Erdélyi színésznő a Berlinale vörös szőnyegén, Simion és Ciucă kampányplakátjai a filmvásznon (helyszíni beszámoló)

Radu Jude szerdán, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott filmje egy kis, független film – de Románia számára nagy.

Másfelől így a Berlinale az év egyik legelső nagy filmfesztiválja, ennek köszönhetően sok premiernek és nemzetközi bemutatónak ad otthont. Ez segít a filmek forgalmazásában és fesztiválkörútjuk elindításában. Továbbá a fesztivállal párhuzamosan zajlik az Európai Filmvásár (EFM), amely a filmipar egyik legfontosabb kereskedelmi eseménye. Februári időpontja lehetővé teszi, hogy a filmesek és forgalmazók az év elején szerződéseket kössenek.

Bár sok példa van rá a szemle történetéből – főleg enyhébb februárokból –, hogy egyesek bevállalták azt a pár métert a lefeketített autótól a fesztiválpalota bejáratáig, manapság inkább a kabátok, dzsekik és zakók kerülnek előtérbe. Élőben szemlélni ezt igencsak megmosolyogtató volt: látni, ahogy a hírességek kabátban lépnek ki az autóbál, gyorsan levetik azt, majd néhány fotó után feltűnően gyorsan besietnek a melegbe. A mínuszok egyébként a rajongók kedvét is szegték, a helyi német sajtó szerint idén számottevően kevesebben álltak autogramok, közös szelfik reményében a kordonok mögött.

A le nem takarított vörös szőnyeg egyébként nem az egyetlen jele volt annak, hogy Berlinben nem az a fajta maximalizmus uralkodik, mint például Cannes-ban. A sajtóbelépőmet nem tudtam érkezésem napján átvenni, ugyanis bár a sajtóközpont hétig volt nyitva, az ott dolgozók már húsz perccel korábban befejezték munkanapjukat, a filmek gyakran késve kezdődtek, a biztonsági ellenőrzés is igen laza volt.

Azaz miként például a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) esetében, a Berlinale vetítéseire is bárki jegyet válthat. A jegyek ára 15-20 euró körül mozog, és a város legkülönbözőbb pontjain működő mozikba szólnak.

de az újságírónak, aki ilyenkor minél több filmet próbál bezsúfolni egy napba, nem a legkellemesebb. A dolgot már csak az tetézi, ha a tömegközlekedésben dolgozók kétnapos sztrájkot hirdetnek, szinte ellehetetlenítve az intenzív fesztiválozást.

A seregszemle elveit az is tükrözi, hogy néhány éve nem díjazzák külön a női és férfi színésznőket, csak egy bármilyen nemű színészt díjaznak fő-, és egyet mellékszerepben.

A számok is jól érzékeltetik, hogy egyetlen újságíró épp csak belekóstolhat ebbe a bőségbe, a műfaji, tematikai gazdaságba, sokszínűségbe. De egy kóstoló is elég ahhoz, hogy megállapítsuk: a fesztivál alkotásai intenzíven koncentráltak jelenkorunk nehézségeire, drámáira, de nem a nagy narratívákra, hanem a személyes történetekre. Megoldást, megnyugvást általában nem kínálnak, talán csak azt üzenik a nézőknek, hogy nincsenek egyedül.

korábban írtuk

Radu Jude ismét díjjal tér haza Berlinből, Kolozsváron forgatott filmje Ezüst Medvét kapott

Radu Jude versenyfilmje, a Kolozsváron és Szászfenesen forgatott Kontinental '25 Ezüst Medvét kapott a legjobb forgatókönyvért.