Fél évszázada sugároz a Magyaradás: Mosoni Emőke közszolgálatiságról, jubileumról

Az akkori szerkesztőknek úgy kellett megjeleníteniük a számukra fontos témákat, hogy tudták: át fog menni minden a cenzor szűrőjén. 1985-ben megszüntették a Magyaradást. 1990-ben Boros Zoltán és Simonffy Katalin forradalmi hangulatban újraindította, ezt a második korszakot a szabad, szókimondó Magyaradás korszakának nevezzük: a szerkesztők olyasmire vállalkoztak egy nagyon feszült időszakban, amire a Román Televízió nem. 

A harmadik korszak a jelen, amit a kétezres évek második felétől számítunk: ekkor a Magyaradás és a román közszolgálati tévé is elveszítette a monopóliumát, megjelentek a magán-tévé társaságok, a Magyaradásnak rendkívül színes, sokrétű, médiaszempontból elkényeztetett közönséget kellett és kell kiszolgálnia. Mindennek a tetejébe 2012 után bekövetkezett a gazdasági válság, ami nem kímélte a román televíziót és természetesen a Magyaradást sem.

Megnéztük, melyek azok a szempontok, amelyek szerint valamiféle egyediségre törekedhetünk, az egyik az volt, hogy a Magyardás egyedülálló, ötvenéves archívummal, vagyis Aranyszalagtárral rendelkezik. Vállaltuk, hogy ezt újra a nézők elé tárjuk, beépítjük anyagainkba ezeket az egyedülálló felvételeket.

– Visszautalnék arra, amit említett: egészen a Duna Televízió megjelenéséig a Magyaradás volt az egyetlen magyar nyelvű csatorna Erdélyben. Ma már többtucatnyi közül választhatnak a nézők. Műsoruk hogyan határozhatja meg magát, mi maradt továbbra is a brandje, névjegye, mi az, ami összetéveszthetetlenül egyedivé teszi?

– Jelen pillanatban a Magyaradás az egyetlen olyan televíziós műsor, amely közszolgálati és országos. A román tévének vannak területi stúdiói Kolozsváron, Vásárhelyen, Temesváron, de

Ugyanakkor a múlt is fontos, hiszen sok néző emlékszik az elmúlt évtizedek Magyaradására, fél évszázadot nehéz utánunk csinálni. A nosztalgia mindig is erős hatással lesz a nézőkre, ezt tapasztaljuk a közönségtalálkozókon is. Közszolgálati feladatokat ellátó tévé több is van, de olyan, amire a közszolgálati törvény vonatkozik, csak egy van, ez román tévé és azon belül a Magyaradás.

– Mi a helyzet az utánpótlással, fiatalok is csatlakoznak a szerkesztőséghez?

– Túl sokan nem érkeznek hozzánk, ennek sok oka van, az egyik, hogy Bukarest nehezebben megközelíthető a magyar fiatalok számára. Az utóbbi időben mégis sikerült felvenni öt új kollégát. Szeretem a hozzáállásukat, remélem, megtalálták a helyüket, és hosszú távon velünk maradnak. Egy adásnak az erőssége a csapat, ha van jó csapat, akkor át tudjuk hidalni a technikai, anyagi nehézségeket, hiányosságokat. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a Magyaradáshoz elkötelezett emberek kerüljenek, vágyom arra, hogy több fiatal dolgozzon nálunk.

– Most is anyagi nehézségekkel küzd a Magyaradás?

– Hogyne, 2012-ben elkezdődött a drasztikus költségcsökkentés, és ez bizonyos tekintetben nem ért véget. Két év alatt valamelyest talpra állt a televízió, de lényegesen kevesebb pénzből működik ma a Magyaradás, mint például tíz évvel ezelőtt. Közben pedig az árak nőttek, a költségek emelkedtek, a technikai felszereléseket állandóan cserélni kellene. Beírattunk egy egyesületet pár évvel ezelőtt, hogy próbáljunk meg alternatív pénzforrásokhoz jutni pályázat útján. Ez segített valamelyest, eszköztámogatásra is pályázunk, és

– A jubileumot Szatmárnémetiben szervezik november 23-án, az első adás napra pontosan 50. évfordulóján. Miből áll az ünneplés?

– Úgy döntöttünk, hogy kétnapos ünnepet szervezünk. Az első napon, november 22-én közönségtalálkozót tartunk Szatmáron, szakmai beszélgetést Számvetés címmel a Magyaradás múltjáról, a közszolgálatiságról. Ezen a fórumon volt és jelenlegi kollégák is részt vesznek. A Színház a tévében elnevezésű rendezvényen a szatmárnémeti Harag György társulat és a Magyaradás több évtizedes kapcsolatáról lesz szó színész meghívottak jelenlétében.

– Jó pár éve főszerkesztője a Magyaradásnak. Mire fektetné a hangsúlyt a jövőben?

– 2013 őszén neveztek ki főszerkesztőnek, egyébként már 22 éve dolgozom a Magyaradásban. A továbbiakban is a közszolgálatiságra szeretném helyezni a hangsúlyt.

Ez bizonyos fajta szabadságot ad műfaji, témaválasztási tekintetben is. És ezzel élni nekünk kötelességünk.