Fotó: Szent László Napok
Nagyváradon 1920 és 1940 között a nemzetközi látásmód hódított, a legmodernebb nyugati stílusirányzatok találtak táptalajra – jelentette ki a Krónika megkeresésére Zuh Deodáth filozófia- és eszmetörténész (portrénkon). A Szent László Napok keretében vasárnap nyílt, szeptember 30-ig látogatható, Modernista művészet Nagyváradon című tárlat egyik kurátoraként rámutatott, a kiállításra olyan alkotásokat válogattak ki, amelyek ritkán láthatók.
2022. június 21., 20:022022. június 21., 20:02
– Habár Nagyvárad két világháború közötti művészeti örökségéről meglehetősen sokat tudunk, a korszakról alkotott világos és árnyalt képpel még mindig adósok vagyunk – olvasható a Szent László Napok keretében megnyílt tárlat beharangozójában. Minek köszönhetően rajzolódik ki a tárlatlátogató számára ez az árnyalt kép a korszak művészetéről?
– Egy kép akkor árnyalt, ha olyan részleteket emel ki, amelyek eddig nem voltak nyilvánvalóak. Ott voltak, de nem figyeltünk rájuk. A két világháború közötti művészetről főleg két kérdésirány a megszokott. Az egyik, hogy hogyan változott meg a Budapest-központú kulturális világ 1920 után (erre több válasz is lehetséges), a másik pedig, hogy milyen személyes perspektívák alakultak ki a kulturális sokszínűség transzilván világában ebben a meglehetősen turbulens húsz évben. Az első irány egyetemes történeti és intézménytörténeti. A második pedig főleg mentalitástörténeti. Vagyis hogyan látták a művészek azt a világot, azt a sajátos kulturális közeget, amelybe az első világháború után kerültek.
Székely Sebestyénnel együtt úgy láttuk, hogy van itt egy főleg társadalomtörténeti szál, amelyre kevés hangsúlyt fektetünk: a két világháború közötti társadalom egyrészt szociális kérdésekben jóval tudatosabbá vált, mint előtte volt, felerősödött a munkásság és a városi szegénység hangja. Ugyanakkor ez az a korszak, amelyben a mai értelemben vett gyűjtők modern képzőművészetet kezdenek el vásárolni. Mindennek tetejébe pedig az új technikai lehetőségek bár részben ott voltak az első világháború előtt, de ekkor érik el azt a szintet, amelyben a már ma is ismerős kommunikációs fejlődés létrejöhetett.
Ruzicskay György: Repülés (1930-as évek; olaj, karton; Kovács Ádám gyűjteménye)
A nyomdaipari sokszorosító technikák révén például a művészeti alkotások sokkal szélesebb közönséghez juthattak el, jóval nyomottabb árakon. Ez az a három új tényező, amely a két világháború közötti Váradon igencsak éreztette hatását.
Azok, akik Váradon éltek a két világháború között, olyan alkotásokat hoztak létre, amelyek a kortárs nyugat-európai művészeti mozgalmak fogalomrendszerén keresztól érhetőek. A két világháború közötti művészet nemzetközisége volt az, amit ki akartunk domborítani, nem pedig annak regionális sajátosságait.
Hírességek a páholyban (1930-as évek –Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad)
– Ha össze kellene foglalni röviden, hogyan jellemezné a két világháború közti Nagyvárad művészetét? Az ebben a korszakban született műalkotások miként illeszkednek az ugyanebben a korszakban született erdélyi/magyarországi művészet egészébe? Ha esetleg úgy is meg lehet közelíteni: nevezhető-e sajátosan nagyváradinak a tárlaton bemutatandó anyag, ha igen, miért?
– Várad egyedi közeg volt. Sokan megfordultak itt annak ellenére, hogy sem reguláris művészeti iskola nem létezett, sem műcsarnok, vagy éppen kizárólag a képzőművészeteknek szentelt galéria nem épült, nem létesült. Léteztek erős kultúrapártoló alapítványok (román és magyar kezdeményezések egymással párhuzamosan), voltak jelentős mecénások, például a történelmi egyházak vezetői, de nem voltak iskolák és korszerű múzeumok, miközben mégis a legmodernebb irányzatok találtak utat maguknak a legkülönbözőbb művészek munkásságában.
Avantgárd irányzatok alkotói (Dömötör Gizella), mágikus realisták (Mund Hugó és Balogh István) vagy az expresszionista és szociálisan érzékeny grafika és festészet (Leon Alex), de volt Váradnak dekoratív társadalomkritikus grafikusa is (Grünbaum Ernő), nem is is beszélve a kritikai futurizmus bizonyos megnyilvánulásairól (Ruzicskay György tipikusan 30-as évekbeli aeropitturája). Ez erősen kritikus újdonságigény az, amit mi modernizmusnak nevezünk.
Modern Romeo (1930-as évek –Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad)
– A tárlatról azt is írják, hogy újabb perspektívákat kíván nyitni a korszak értelmezésében. Miben állnak ezek az újabb perspektívák?
– Jó dolog még egyszer tisztázni: ez már nem budapesti művészeti közeg, még nem is egy bukaresti iskolázottságú művészgeneráció látásmódja (mint a második világháború után), és nem is a nagybányai iskola, de nincs is benne túl sok transzilván tudatosság. Nagyváradon 1920 és 1940 között a nemzetközi látásmód hódított, a legmodernebb nyugati stílusirányzatok találnak táptalajra, miközben a város sem előtte, sem utána nem vált akár Kolozsvár konkurenciájává a kulturális élet terén.
Múlnak az évek (1930-as évek –Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad)
– A kiállítás mintegy hatvan, ritkán látható műalkotást mutat be a Körösvidéki Múzeum gyűjteményéből és több magánkollekcióból. Vannak olyan alkotások is, amelyek most szerepelnek első ízben kiállításon? Melyek voltak a tárlat anyaga kiválogatásának fő szempontjai?
– Olyat alkotásokat akartunk válogatni valóban, amelyek ritkán láthatók. A Körösvidéki Múzeum gyűjteményéből egy sor olyan Leon Alex-grafika kerül át a nagyváradi várba erre a három hónapra, amelyek legalább fél évszázada vagy éppen soha nem voltak kiállítva.
A Quadróhoz és Székely Sebstyénhez fűződik az is, hogy Váradon jár Ruzicskay György két korszakbeli csúcsteljesítménye, a Repülés és a Levétel a keresztről. Ahogy látszik, köz- és magángyűjtemények jól összehangolt „igen“-je kellett ahhoz, hogy ez a kiállítás megvalósuljon. Remélem, hogy sokaknak elnyeri a tetszését.
Grünbaum Ernő: Súlyemelő (1930-as évek; színes rézmetszet; Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
A mérai magyar, román és cigány tánchagyományt is színpadra állítja a Cifra lelkek forrásvize című előadás, amely ugyanakkor tiszteleg minden egykori adatközlő, zenész, táncos és énekes előtt, akik a régió kulturális örökségét formálták.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!