Elismerés az erdélyi magyar kultúra és művészet „nagy öregeinek”

A kitüntetést az államalapító Szent István király ünnepe előtti napon, augusztus 19-én szokták átadni 10, a külhoni magyar közösségek érdekében a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, a nemzeti örökség megőrzésében, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, valamint a gazdasági önszerveződésben kiemelkedő tevékenységet végző magyarországi és külhoni személynek, szervezeteknek.

A nemzeti újrakezdés éve

A díjjal járó elismerő oklevelet, emlékplakettet – Sárpátki Zoltán csíkszeredai művész alkotását –, valamint egymillió forintos pénzjutalmat idén is tíz Kárpát-medencei személyiség kapta, az erdélyi kitüntettek mellett Felvidékről Vadkerty Katalin és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Vajdaságból a Petőfi Magyar Művelődési Egyesület, Ágoston András és a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület, Kárpátaljáról Hidi Endre, míg a diaszpórából, Kanadából Szőke János, sorolta Potápi Árpád. Emlékeztetett, hogy

– jelentette ki a Trianon-évfordulóra utalva Potápi Árpád.

Különleges alkotóművész

Az első díjazott, Csíky András színművész, színházalapító, színházigazgató, színészpedagógus életpályáját Lackó Vass Róbert színművész mutatta be. Emlékeztetett, hogy évfolyamtársaival közösen a színháztörténet által ma már hőskorszakként emlegetett nagybányai magyar színjátszás alapjait fektette le. Előbb Nagybányán, majd a Szatmárnémeti Északi Színházban tevékenykedett, majd

Szerteágazó életművével sokat tett a magyar színházművészet fejlődéséért, a kolozsvári és a szatmári színház is méltán örökös tagjává választotta, emlékeztetett.

– írta az idén 90. életévét betöltő színművészről a méltató, megköszönve a tudást, bölcsességet, amit a kolozsvári színházi emberek kaptak tőle. „Ami bennünket is tanúiddá, és a kor értelmezőivé tett” – zárult a laudáció. A díjat Csíky András távollétében Bogdán Zsolt vette át, kijelentve: „Mindent, amit a színházról tudok, Bandi bácsitól loptam el”.

A börtönben is szabad volt

A 92 éves Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító életművéről szólva Lackó Vass Róbert emlékeztetett: a 1989-es rendszerváltás után nélkülözhetetlen szerepet vállalt az erdélyi magyar közművelődési és tudományos intézményrendszer újjászerveződésében.

1989 előtt a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője, a kolozsvári szerkesztőség vezetője volt, 1991-től 1999-ig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, a kolozsvári Polis Könyvkiadó ügyvezetője. Nevéhez fűződik az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványainak, tudományos közlönyeinek szerkesztése, de a Kolozsvári Akadémiai Bizottság munkájában is részt vett. 2018-ban az RMDSZ Életmű-díjjal tüntette ki.

Ez a szabadság az elfogulatlanságból, a panaszkodások kerüléséből, a következetes és kitartó, hosszútávra tervező munka alapállásából következik mindamellett, ami Dávid Gyula 1956-tal kapcsolatos írásaiból amúgy is egyértelmű.” A Dávid Gyulának szánt díjat dédunokája, Dávid Péter vette át.

Autószerelőből néprajzkutató

A harmadik díjazottról, Balázs Lajos néprajzkutatóról elhangzott, hogy Bukarestben született, és mivel a kommunisták Kolozsváron kétszer is elutasították egyetemi kérelmét, Brassóban szerzett autószerelői képesítést.

Mintegy négy évtizedet szentelt annak, hogy Csíkszentdomokos születési, házassági, elmúlással és halállal kapcsolatos szokásvilágát, monográfiáját megírja. „Könyvei, tanulmányai ma megkerülhetetlen szakirodalomként szolgálnak a következő nemzedéknek. Fáradhatatlan kíváncsisága a magyarság, az erdélyi magyar közösség iránt érzett kötelességtudata és elkötelezettsége” tette érdemessé a díjra, hangzott el.