„Objektív térkép nem létezik” – Izgalmas „történelemóra” volt Segyevy Dániel kötetének kolozsvári bemutatója

Fotó: Facebook/KolozsvariUnnepiKonyvhet

Az érdekes irodalmi alkotások, vers és prózakötetek bemutatója mellett a könyvvásárokon kisebb számban, de mindig feltűnnek fontos tudományos munkák, monográfiák, szakkönyvek is. A 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik ilyen bemutatója Segyevy Dániel Térképművek Trianon árnyékában című kötetének ismertetése volt. A szerzővel Tőtős Áron történész beszélgetett.

Tóth Gödri Iringó

2022. június 11., 13:322022. június 11., 13:32

2022. június 11., 15:492022. június 11., 15:49

Segyevy Dániel térképész, a történelemben és földrajzban egyaránt jártas kutató, aki jelenleg Lipcsében kutatva írja doktori dolgozatát. A fiatal szerző Térképművek Trianon árnyékában című kötetének ismertetése több volt, mint egy szokványos könyvbemutató: a részvevők egy érdekes, adatgazdag történelemórát, történelmi témájú előadást hallhattak.

Megtudtuk, hogy 1918-ban, amikor már egyértelművé vált, hogy a központi hatalmak elvesztették a világháborút, a nagy háborút, és az államok a békekonferenciára készültek, Teleki Pál felismerte, hogy milyen fontos lenne Magyarország számára tudatosan, időben, előrelátóan készülni a találkozóra.

A Magyar Földrajzi Társaság Teleki kezdeményezése nyomán többek között olyan térkép készítésére írt ki pályázatot, melyek a magyar álláspontot, az ország területi épségének megóvását támaszthatják alá.

Segyevy Dániel a bevezetőben elmondta, hogy mivel édesapja tengerész volt, korán elkezdte érdekelni a földrajz, a térképeket pedig a Balaton partján vakációzva szerette meg. Földrajz szakon végzett, de szakkollégium által történészoktatásban is részesült. Egy véletlen folytán kezdett el a könyv központi témáját képező térképpel foglalkozni. Amíg Segyevy Dániel nem kezdett el ezzel a térképpel foglalkozni, többnyire csak írtak róla, de hollétét senki nem ismerte. A szerző találta meg 2014-ben a hadtörténeti levéltárban.

Egy hatalmas kéziratos térképről van szó (1:200 000-es léptékű), összesen 45 darab, körülbelül A2-es méretű szelvényből áll, 23 példányban készült el. A méretével és pontosságával is egyedülálló volt akkortájt ez a kartográfiai alkotás, a korszak legnagyobb néprajzi térképe volt.

A térkép pontmódszeres eljárással készült, ami egy nagyon aprólékos, pontos technika, hűen tükrözi a korabeli népszámlálási adatokat a térképen. A térképen pontok vannak, minden pontnak megfelel egy érték. A pontok méretének és színének változtatásával lehet az ábrázolást variálni, vizuálisan kifejezni a számadatokat.

A térkép egyébként soha nem jutott ki teljes egészében a békekonferenciára, hiszen a magyar küldöttség sem jutott ki, ám bizonyos információi eljuthattak a tárgyaló fejekhez. A szerző felemlegette a Teleki Pál féle úgynevezett „Vörös térképet” is, mely szintén a korszak alkotása, ám mely a Segyevy Dániel által tanulmányozott térképpel ellentétben nagy számban készült el, a nagyközönség számára is elérhető volt.

Segyevy Dániel azt is hangsúlyozta, hogy történelmi kontextustól függetlenül „olyan, hogy objektív térkép, igazából nem létezik, mindig visszatükrözi valamelyest a megrendelő vagy a térképész szándékát”.

A „Vörös térkép” esetében ez például abban érhető tetten, hogy a magyar lakosságot ábrázolták hangsúlyos, feltűnő piros színnel, míg a román lakosságot halványlilával. A szerző hozzátette, hogy a korszakban ez általános volt: ha például egy román térképet vizsgálunk, ott a román lakosság lesz piros vagy más hangsúlyos színnel.

A beszélgetés végén az is kiderült, hogy a szakértő az elkövetkezőkben az ukrajnai háború térképeivel szeretne foglalkozni, hiszen még a 21. században is a különböző felek más-más szempontok alapján rajzolják meg.