
Magával ragadó, sodró erejű a Hegedűs a háztetőn a kolozsvári társulat előadásában
Fotó: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház
A változáshoz való alkalmazkodás és a hagyományokhoz való ragaszkodás, a hit, az újrakezdés története az 1900-as években egy kis ukrán faluban játszódó, Hegedűs a háztetőn című darab, amelyet nagy sikerrel mutattak be múlt hétvégén a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A magával ragadó, sodró erejű musical színreviteléről Béres László rendezőt kérdeztük, a főszereplőt alakító Bogdán Zsolt pedig Tevje figurájának megformálásáról beszélt a Krónikának.
2020. február 26., 18:582020. február 26., 18:58
2020. február 26., 21:232020. február 26., 21:23
– Hatalmas sikernek örvendett az ön által a Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett, Hegedűs a háztetőn című Broadway-musical, amelyet Sólem Aléchem műve alapján írt Sheldon Harnick, Jerry Bock és Joseph Stein. A hétvégi bemutatón hosszasan, állva tapsolt a közönség. Mit gondol, minek köszönhető a siker?
– Egyrészt adott a csodálatos zenéjű musical, a jól bevált dramaturgia, a frappáns szöveg, másrészt a Reb Tevjét alakító fantasztikus főszereplő, Bogdán Zsolt. Hiszen ha nincsen Tevjénk, akkor nem érdemes Hegedűs a háztetőnt rendezni. És persze nagyszerű alkotótársaim voltak, olyan is, akivel már évek óta több előadásban dolgoztam együtt: Jakab Melinda koreográfus, aki remek munkát végzett. Egyébként régi alkotópáros vagyunk, mondhatni értjük egymást félszavakból is, korábban többek közt a Valahol Európában és a Légy jó mindhalálig című előadásban is együtt dolgoztunk, a mostani sikerben pedig óriási a szerepe. Kiemelném a nagyszerű díszlet és -jelmeztervező, Carmencita Brojboiu munkáját is, valamint Kolcsár Péter zenei vezetőét, akivel nagyszerűen együtt tudtunk működni. És természetesen adott a remek kolozsvári társulat. Ezek az összetevői a sikernek, ez a recept titka. De azért persze az embernek rendezőként kell elképzelése, mondanivalója legyen a darabról, nem elég csak színre vinni. Ha többet akarunk, mint közönségsikert, akkor nem árt, ha az ember akar is mondani valamit a világnak ezzel a darabbal.
– Korábbi rendezései is nagy sikernek örvendtek az elmúlt években Kolozsváron, például az előbb említett Légy jó mindhalálig és a Valahol Európában című produkció. Míg ezek elsősorban gyerekszereplőkre összpontosítottak, a Hegedűs a háztetőn felnőtt színészekkel játszott előadás, amelyben a társulat szinte valamennyi tagja színpadra lép.
– Örvendek, hogy nemcsak gyerekekkel, hanem felnőtt színészekkel is „lábra lehet állítani” a kolozsvári közönséget tapsrendkor. Tompa Gábor igazgatóval együtt döntöttük el, hogy a Hegedűs a háztetőn című musicalt rendezzem. Én pedig azért is javasoltam ezt a darabot, mert nagy szereplőgárda igényeltetik hozzá. Szerettem volna, ha a társulat együtt van a színpadon: ők az Anatevka nevű falu lakosai, akik közösséget alkotnak, aztán hívtuk a színis hallgatókat, akik az oroszok szerepeit alakítják tapasztalt színészek vezetésével.
– És még miért esett a választása a kis ukrán faluban az 1900-as évek elején játszódó történetre?
– A Hegedűs a háztetőn olyan témakört jár be, és olyan értékrendre összpontosít, ami számomra fontos: a hagyományok tisztelete, a család, közösség. A család mint a közösség alappillére, Tevjének, a főszereplőnek a hagyományok körüli vívódásai és Istennel való kommunikációja – ez tette számomra vonzóvá a darabot. Ugyanakkor a Hegedűs a háztetőn egyike azon kevés musicaleknek, amelyek nemcsak dallamos, fülbemászó minőségi zenével rendelkeznek, hanem a darab üzenetének valódi mélységei vannak. Maga a problémafelvetés és annak taglalása is többet nyújt a nézőnek, mint jópofa zenés táncolást.
– A Hegedűs a háztetőn üzenete, a hagyomány kérdésének tálalása sokrétű, más közösségekre is vonatkoztatható, így akár az erdélyi magyarságra is. A kisebbség és többség viszonya is hangsúlyosan megjelenik a darabban, ezért is választotta?
– Úgy vélem, hogy a jó darabok ismérve – gondoljunk Shakespeare vagy Csehov darabjaira – az, hogy örök érvényűek. A musicalek közül ez nagyon nagy sikerű és sokat játszott darab, mert miközben a huszadik század eleji ukrajnai zsidó közösségről, Anatevka lakóiról szól, és Tevjén keresztül a kisember vívódásairól, sokkal egyetemesebb, sokkal általánosabb az üzenete. A zsidó közösség, a zsidó kultúra rituáléin keresztül bármikor magára ismerhet. Hiszen ezek a kérdések úgy egyediek, hogy közben általánosak.
– Az előadásnak végig erőteljes, hatásos a látványvilága, ez alól a zárókép sem kivétel. A nézőnek az lehetett az érzése, hogy az utolsó színpadkép a sírkeresztekkel mintha az úzvölgyi temetőre emlékeztetett, utalt volna...
– Erre azt tudom mondani, hogy ez olyan, mint a Rorschach-teszt: mindenki azt látja benne, ami őt foglalkoztatja. A történelem során sajnos mindig mindenütt találkozhatunk történelemhamisítással, kitelepítésekkel, erőszakos cselekedetekkel. Az értelmezés a nézőre van bízva.
– A zene az egyik nagy erőssége az előadásnak, a héttagú zenekar játéka magával ragadta a közönséget. Milyen volt a muzsikusokkal való együttműködés?
– Óriási a szerepe Kolcsár Péter zenei vezetőnek, hogy össze tudta állítani a héttagú klezmerzenekart. A musical jogtulajdonosai három lehetséges variánst fogadtak el: a nagyzenekaros felállást – ezt anyagi szempontból nem lehetett most megoldani, a hétszemélyes, klezmer band típusú hangszerelést vagy zenekar nélküli változatot gépzenével. Így választottuk ki a köztes megoldást, és valóban nagy erénye az előadásnak az élő zene, az, ahogyan a héttagú zenekar játszik. Azt is tudni kell, hogy a jogtulajdonosokkal régóta zajlott a párbeszéd a jogok megszerzése érdekében, de sajnos hiányosan küldték el a szükséges kottákat. Így Kolcsár Péter novembertől kezdődően rengeteget dolgozott azon, hogy a zenészek kezébe játszható kottákat adjon, ezenkívül remekül összekovácsolta a zenekart. Új kottákat kellett írni erre a hangszerelésre, úgyhogy heroikus munkát végzett hihetetlen energiával és alázattal.
– Kolozsváron kívül mostanában még hol rendez, illetve szerepel-e a tervei közt, hogy visszatér rendezni a kincses városba a közeljövőben?
– Ebben az évadban a temesvári román bábszínházban fogok rendezni egy háromszereplős Hófehérkét, majd a békéscsabai Jókai Színházban dolgozom – itt korábban is dolgoztam többször a színházban és a Napsugár bábszínházban is, majd a brassói bábszínházban román nyelvű előadást rendezek, a Ludas Matyit, ez is érdekes kihívás lesz. Jövő évadban van egy szlovákiai meghívásom, majd a Kolozsvári Magyar Operában a Don Pasqualét fogom rendezni. Nyilván ha van rá igény, nagyon szívesen visszatérek a kolozsvári magyar színházba is.
Bogdán Zsolt Reb Tevje szerepében
Fotó: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház
„Ha Béres László nem oszt ki Tevjének, talán soha nem talál meg ez a szerep. Még csak álmodni sem mertem volna róla, hiszen remek hangú kollégáimmal aligha vehettem volna fel a versenyt. A rendezők többnyire nem szeretnek kockáztatni, biztosra mennek, mikor szerepet osztanak. Azzal az énektudással, de főleg technikával, amivel rendelkeztem, elkerülhetetlen lett volna a bukás” – mondta el megkeresésünkre Bogdán Zsolt, aki a főszereplőt, Tevjét alakítja. A színművész úgy fogalmazott, szerinte Béres Lászlónak döntenie kellett: vagy csinál egy remek musicalt gyönyörű számokkal, nagyszerű kórussal, betétekkel, táncokkal, vagy az énekhang rovására megpróbál kicsit mélyebb rétegekig lefúrni, felvállalni és „hangot adni” kérdéseinek, olyan „avítt“ gondolatoknak, amik a hitről a közösségről, a gyökerekről szólnak. „Nos, hála Kolcsár Péter zenei vezető türelmes, áldozatos munkájának, Jakab Melinda igényes koreográfiáinak és nem utolsósorban a remek hangú kollégáknak, a vagy-vagyból is-is lett. Nagyon hálás vagyok Marton Melinda művésznőnek, hogy akkor, amikor vissza akartam adni a szerepet, mellém állt, szárnya alá vett, biztatott, segített. Béres Lászlóval pedig hamar megtaláltuk a közös pontokat, személyében olyan rendezőre találtam, aki biztos kézzel vezet, a párbeszédre épít, akinek határozott elképzelése van az előadásról, mégis nyitott minden új ötletre” – nyilatkozta a Krónikának Bogdán Zsolt.
Külső kényszer, belső vágy
A Broadwayn 1964-ben bemutatott, Hegedűs a háztetőn története egy kis ukrán faluban, Anatevkában játszódik az 1900-as évek elején. Hagyománytisztelő, összetartó kis közösség, ahol mindenkinek megvan a megszokott és elfogadott szerepe a rabbitól a házasságközvetítőn át Tevjéig, a tejesemberig, aki feleségével és öt lányával él és próbál túlélni. Tevje rendíthetetlen hittel ragaszkodik vallásához és a hagyományokhoz. Változni és változtatni kényszerül, ám a problémák nem csitulnak, a békés kis falu életét ellenségeskedés és zavargások háborítják. A zsidó közösséget a megsemmisülés fenyegeti.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
szóljon hozzá!