Forgatás a színpadon. A színészek jókedvű felszabadultsággal játszottak, örömmel használva ki a különböző szerepek kínálta alakítási lehetőségeket
Fotó: Facebook/Szigligeti Színház
Egy commedia dell’arte hagyományokra épülő, nagyon pergő, folyton változó improvizációs kollázst idéz Matei Vișniec Napnyugat Expressz című darabja, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját a nagyváradi Szigligeti Színházban tartották a hétvégén.
2019. március 03., 19:462019. március 03., 19:46
2019. március 03., 19:482019. március 03., 19:48
Geopolitikai meghatározottságunk a Kelet és Nyugat közötti korridor örökkévalósága: szeretnénk nyugatinak látszani, de a magába gyűrő keletiség a legváratlanabb pillanatokban tör elő belőlünk, elutasítjuk a balkáni rokonságot, holott a történelem ezt már jó ideje kiosztotta ránk. Akit mindez nagyon zavart, elment régebben, elmegy most is. Folyamatosan, egyre többen. Van, hogy sikerül, van, hogy nem. Tudunk diadalmas visszatérésekről és szégyenkezve kushadó ottmaradásokról. De
Azok között, akiknek sikerbe fordult az elmenése, elsősorban az alkotó művészekről tudunk, köztük Matei Vișniecről, a lassan világhírűnek mondható íróról. A nagyváradi színházkedvelők a pénteki ősbemutató előtti ráadásként személyesen a szerzőtől hallhatták írói hitvallását, a rendezőkkel való együttműködésének alapelveit, a francia nyelv és az évszázados kulturális hegemóniához tartozó francia színházi világ hatását a balkániság oldására.
1987-ben ment el, amikor már egyre tarthatatlanabb volt a vasfüggöny innenső részén a helyzet, Franciaországban telepedett le, franciául is írt és ír jelenleg is, 1990 után pedig egyre többször látogat haza, hiszen darabjait az ország különböző színházaiban játsszák, az előadások díjakat nyertek, vagyis miért ne járna vissza, ha ez egyaránt örömet szerez neki és a közönségének. A visszatelepedés viszont szóba sem kerül, elmondása szerint megtalálta a helyét a francia kultúrában. Érdekes volt hallgatni, hogy mindenekelőtt az aktív rádiós tevékenysége következtében az utóbbi évek eseményei miként kerültek hozzá egyre közelebb, hatásuk hogyan vált egyre személyesebbé.
A közönségtalálkozón részt vett a bemutatott Vișniec-darab, a Napnyugat Expressz rendezője, Zakariás Zalán is, akivel már többször dolgoztak együtt, mindannyiszor sikerült jól összehangolódniuk és minden alkalommal közös nevezőre jutniuk, amit a nagyváradi, magyar nyelvű előadás is beszédesen példázott.
Ennek ellenére az előadásnak nagyon jól sikerült elkerülnie a szétesést, darabokra hullást, részben mert az egymástól független, pulzáló minijelenetek szövegfölötti összekötő kapcsa a nyugati elit számára a Közel-Kelet felé vivő utat jól megrendezett kalandok által is bemutató, legendás Orient Expressz, másrészt pedig a kavargó forgatagban folyton változó szerepekben megmutatkozó színészek dinamizmusa.
A szerb világháborús partizánt bemutató jelenetre gondolok mindenekelőtt, aki miután tizenöt évet lehúzott egy szibériai lágerben, és emberi roncsként hazakerült, már csak egyetlen vágya maradt: legalább megérinteni a híres Orient Expresst. A megfizetett igényeket kiszolgáló túlbuzgóság ironizálása is tetszett, az a bajlódás, ahogy készül a vonat utasai számára hivatásos színészek játszotta, spontánnak feltüntetett cigányesküvőt, illetve Erdélybe érve magukat Drakula-utódoknak mondó vámpírok forgatagát bemutató film felvétele.
A forgatás iróniája tragikomikus keserűséggé válik annak a doktori disszertációnak a megvédését parodizáló jelenetben, melynek témája az elérhetetlen nyugati világból kapott reklámzacskók, címkék, üres dobozok és palackok kincsként való egykori őrizgetése. A cigányesküvőről szóló film azért jön össze annyira kínlódva, mert a színészek nem értik, miért kell ezt nekik eljátszaniuk, amikor a rendező lefilmezhetne egy valódi eseményt, a rengeteg tárgyi bizonyítékot begyűjtő doktorandus pedig azért nem kapja meg az óhajtott tudományos címet, mert a sztálini maszkot viselő bizottsági elnök nem találja eléggé meggyőzőnek a több zsáknyi anyagot.
A színészek – Csatlós Lóránt, Dimény Levente, Firtos Edit, Gajai Ágnes, Hajdu Géza, Hunyadi István, Kardos M. Róbert, Kiss Csaba, Kiss Tamás, Román Eszter, Sebestyén Hunor, Tóth Tünde, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília és Pitz Melinda – jókedvű felszabadultsággal játszottak, örömmel használva ki a különböző szerepek kínálta alakítási lehetőségeket. Segítségükre volt a díszlet- és jelmeztervező Andra Bădulescu-Vișniec színpadi tere, valamint a zeneszerző Boca Hunor Lehel zenei aláfestést kínáló munkája.
A szünet nélkül játszott, közel kétórás előadás, mellőzve mindenféle üresjáratot, végig fogva tartotta a néző figyelmét, maximálisan megérdemelve a végén kapott óriási tapsot. Számomra valami mégis hiányzott: egy, az előadás előtti beszélgetésben a szerzőnek részletesen ecsetelt, egyéni sikerét idéző, ahhoz hasonló karakter, vagyis annak a felvillantása, hogy nem csak sikertelen tengődés lehet a napnyugati elvágyódásból, hanem méltó emberi lét is. Feltehetőleg a rendezőnek is hiányozhatott valami efféle, erre találhatta ki a befejezést, a beszélgetéskor ugyanis a szerző külön kiemelte, milyen katartikus meglepetés volt a számára is a zárójelenet, melyben mindenki együtt, különféle bajaik ellenére hatalmas meggyőző erővel, kitartóan énekelte a Légy boldog (Be happy) közismert slágert.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
2025. november 24–29. között hetedik alkalommal szervezi meg a Szigligeti Színház Lilliput Társulata a Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját Nagyváradon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!