Apokaliptikus hangulat és hiphop-hatás – Fischer Botond és Horváth Benji új verseskötetét mutatták be Kolozsváron

Elhangzott, mindkét kötet világvége hangulatú, ami nem meglepő a jelen helyzetben, de emberközpontú is, tele van nevekkel. Fischer Botond szerint ennek magyarázata, hogy a posztmodern utáni irodalomban van egy antropológiai nézőpont, az objektív, de a közösségben részt vevő alkotóé.

A harmadik kötetét megjelentető szerző Kali Ágnes kérdésére a Buddha jazzt egy házibuliban földön fekvő, nevető emberek csoportképéhez hasonlította. Elmondta, a kiadvány apokaliptikus hangulata azzal a nehéz helyzettel magyarázható, amiben élünk. Válaszként erre ő ír, zenél, teszi, aminek szerinte értelme van. Novelláskötete után a Buddha jazz szerkesztői unszolásra született, vallotta be, hiszen esetében, ha van cél, van motiváció is.

– válaszolt az ötödik kötetében szereplő nevekre utalva Horváth Benji, aki elmondása szerint sosem bírta elviselni azt a művészetet, mely önmagáért van, ő minden szöveggel az értelmet keresi. „Van egy problémám, aminek a végére akarok járni, hogy találjak valami feloldozást. Mindig a legvégsőkig akarok elmenni, nem tudok megelégedni a felületes feloldozásokkal” – fogalmazott az ötödik kötettel jelentkező költő.

arról kérdezve az alkotókat, hogy szerintük a slam poetry, a spoken word (szó szerint „kimondott szó”: előadóművészet, amely elsősorban a költői, valamint az előadó esztétikai tulajdonságain alapszik – szerk. megj.) világában kell-e félteni a verset.

Fischer Botond szerint a zenei hatás nem meglepő, a hiphop világszerte nagy hatással volt a kortárs művészetre. Úgy vélte, jó, hogy verseik „így támadnak fel”, de ha felolvasva jobban hatnak, azt is jelentheti, nem elég jók ahhoz, hogy írásban is „feltámadjanak”.

A szöveg mindig a szerzőjétől független, külön életet él, mondta, mindegy, „mit gondolt a költő”, az a fontos, hogy az olvasónak mit mond. Saját munkamódszeréről elmondta, könyvkonceptekben gondolkodik, minden kötet egy újabb nyelv, újabb problémakör, és az íródó vers csak addig jelent valamit, amíg eljut az utolsó soráig. „Ha megjelent, már nem az enyém” – fogalmazott, elismerve, hogy előadáskor a vers más szinteken kel életre.

– mondta Fischer Botond, aki szerint az embernek nem lenne szabad hatalma legyen, minden hierarchia toxikus a környezetre. Horváth Benji hozzátette, bár ő is elutasít minden hatalmat, ennek képviselőire nem úgy tekint, mint gonoszra, hanem mint olyanokra, akik „saját komplexusaiknak az áldozatai”.

– jelentette ki. Elmondta, bár vallásos környezetben nőtt fel, nem tud azonosulni semmilyen vallással, de hívő embernek tartja magát, aki a hit teremtő erejében, a gyógyulásban hisz.