Szilágyi István Kossuth- és József Attila-díjas kolozsvári író, a Helikon alapító főszerkesztője a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának tagja volt
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
Szilágyi István regényeinek nem a történelem a lényegük, hanem az, ami modellként megmutatható rajta keresztül: a bűnhődés lélektana, a török kori hódoltság egyensúlykereső és lázadó magatartásai, az ítélkezés problematikus volta – értékelte az életének 86. évében elhunyt Kossuth-díjas író életművét a Krónikának Balázs Imre József. A kolozsvári irodalomtörténész karakán, konfliktusokat vállalni hajlandó, hiteles emberként ismerte Szilágyi Istvánt, aki nem esik túlzásokba, de mindig érezhetően ott izzik benne a szenvedély az élet dolgai és az irodalom iránt.
2024. március 14., 10:012024. március 14., 10:01
Balázs Imre József a Krónika megkeresésére kifejtette, ha kulcsszavakat keres a szerdán elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas író életművének összefoglalásához, akkor ezek jutnak eszébe: történelem, modell, megmunkáltság, következetesség. „Megpróbálom kifejteni mindegyiket.
Mint kifejtette, mégis úgy érzi, a regényeknek nem a történelem a lényegük, nem a múlt foglalkoztatja a szerzőt, hanem az, ami modellként megmutatható rajta keresztül: a bűnhődés lélektana, a török kori hódoltság egyensúlykereső és lázadó magatartásai, az ítélkezés problematikus volta. „Örök emberi probléma mindegyik, de csak a történelemmel összefüggésben, konkrét helyzetekben válnak igazán megfoghatóvá. A megmunkáltság a Szilágyi-életmű alakulásának ráérősségére is vonatkozik: nem tartozott a folyton publikálni akaró szerzők közé, nagyregényeire sokszor évtizednyi vagy annál is több időt szánt rá. A megfontolt ritmus a nyelvi megmunkáltságban is érződik: igényes, lassan hömpölygő, elidőzésre késztető próza ez” – jellemezte az életművet az irodalomtörténész. Mint részletezte,
„Nem csupán a Kő hull apadó kútba nagyregénye, hanem esszék, visszaemlékezések is precízen foglalják össze az ezzel kapcsolatos írói vizsgálódásait. De érdekelte őt a film műfaja is: hosszú esszében gondolkodott el, hogy megfilmesíthető lenne-e a Kő hull…, és milyen feltételekkel. Később rendszeresen látogatta a Magyar Filmszemlét, és írt az ott bemutatott magyar filmekről” – tette hozzá Balázs Imre József.
A következetesség érezhető azokban a kérdésekben-problémákban, amelyek visszatérően foglalkoztatták az írót
Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kihangsúlyozta, hogy Szilágyi István regényei már életében a magyar irodalom klasszikus remekműveinek számítottak, több irodalomtörténeti munka, monográfia, értekezés született róluk, köztük Márkus Béla és Mester Béla kötetei.
Balázs Imre Józsefet arra is megkértük, beszéljen a személyes, Szilágyi Istvánhoz fűződő emlékeiről. „Évekig egyetlen félemelet választotta el a Helikon szerkesztőségét a Korunkétól, ahol dolgoztam, ekkoriban találkoztunk leggyakrabban. De már korábban, egyetemistaként bejártunk a laphoz: az első írásaikkal a szerkesztőségbe érkezőket is komolyan fogadta, éreztetni tudta velük, velünk, hogy súlya van a Helikonban való megjelenésnek. A korai írásokra gyakran használta azt a kifejezést, hogy »tapsifülesek« ‒ a sajátjait is beleértve ‒, de inkább utólag, visszanézve” – fejtette ki Balázs Imre József.
Életének 86. évében elhunyt szerdán Szilágyi István Kossuth-díjas kolozsvári író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője – közölte a Helikon szerkesztősége.
Az irodalomtörténész hozzátette, a korai írásokra Szilágyi István olyan tanulási folyamat részeként tekintett , amelyek szükségesek a szerzővé váláshoz.
– jellemezte az írót Balázs Imre József.
A Kossuth- és József Attila-díjas író, a Helikon alapító főszerkesztője a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának tagja volt. Szilágyi István 1938. október 10-én született Kolozsváron, majd a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros meghatározó élmény volt számára. Apja 1943-ban, a második világháborúban, a Don mellett meghalt, elvesztése súlyos megpróbáltatást jelentett a családnak. Iskoláit Zilahon kezdte, majd 1952-ben visszakerült Kolozsvárra, ahol vasúti gépipari középiskolába járt.
Szilágyi István dedikálás közben
Fotó: Horváth László
Az MTI által ismertetett életrajz szerint Nagyváradon és Szatmáron dolgozott vasúti műhelyekben, mozdonyvezetőnek készült, de szemgyengesége miatt az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítették.
Első írásai az Utunkban jelentek meg, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től az immár Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő. Utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg. Az 1960-as évek elején induló Forrás-nemzedék egyik meghatározó egyénisége volt. Ez a nemzedék új hagyományszemléletet teremtett, műveikben a társadalmi elkötelezettség helyett a személyiség vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. A Forrás-sorozatban jelentek meg első novelláskötetei (Sorskovács, Ezen a csillagon), amelyekben kétkezi munkásokat ábrázolt hiteles helyzetekben, a maguk összetettségében, egyediségében, elszakadva a kor sematikus munkásábrázolásától. Első regénye, az 1969-ben kiadott Üllő, dobszó, harang.
A nyolcvanas években írta meg mitologikus nagyregényét, „a romániai diktatúra embertelen világának epikai parafrázisát”, az Agancsbozótot, amelynek megjelenését a cenzúra nem engedélyezte, csak 1990-ben vehették kézbe az olvasók, „tiltott könyvek szabadon” jelzéssel. Következő hatalmas műve, a Hollóidő a három részre szakadt 16. századi Magyarországon játszódó történelmi regény, a „képzelet, a létezés és az emberi élet titkait fürkésző” kíméletlen és tragikus történet. 2020-ban ismét nagyregénnyel jelentkezett, a 18. században játszódó Messze túl a láthatáron című művet a kritika az életmű szintéziseként értelmezi.
Az író számos díj, kitüntetés birtokosa
Fotó: Horváth László
A nagyepikai művek mellett novellákat, karcolatokat, esszéket is írt, a kisprózáiból a 70. születésnapjára Bolygó tüzek címmel jelent meg válogatáskötet.
Szilágyi Istvánt 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 2010-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották. Munkásságáért több rangos kitüntetést is kapott: 1990-ben József Attila-díjat, 1992-ben Ady Endre-díjat, 1995-ben Déry Tibor-jutalmat vehetett át, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.
2003-ban Márai Sándor-, 2008-ban Arany János-, 2009-ben Alföld-díjjal, 2011-ben az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Életműdíjával jutalmazták. 2014-ben lett a nemzet művésze, 2017-ben Prima-díjjal tüntették ki. 2020-ban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Erdélyért életműdíjat adományozott neki. Szilágyi István temetéséről később intézkednek, az írót a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) saját halottjának tekinti.
A 85 éves Szilágyi István írót, a Helikon alapító főszerkesztőjét köszönti októberi első lapszámában a Kolozsváron megjelenő irodalmi folyóirat – közölte a szerkesztőség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Szövés, fafaragás, kosárfonás, fazekasság, kovácsmesterség vagy éppen cipészet – egyre többen tekintik meg a Mesterségek nyomában című videósorozatot, amely hónapról hónapra rövidfilmekben mutatja be a lassan feledésbe merülő foglalkozások világát.
Vajda Gergely nemzetközileg is elismert karmester irányítja idéntől a kolozsvári filharmónia zene- és énekkarát. Terveiről, a klasszikus zenének a közönséggel való megszerettetéséről, a zenekar és az énekkar sajátos karakteréről beszélt a Krónikának.
A nagybányai festőiskola megalapításának 130. évfordulója alkalmából rendeznek a legendás művésztelep első száz évét bemutató kiállítást a román fővárosban, a Liszt Intézet bukaresti központjában – közölte a szervező intézmény.
A Securitate, vagyis a román kommunista titkosszolgálat rengeteg mindent kilopott azokból a csomagokból, amelyeket külföldön élők küldtek romániai ismerőseiknek.
Elhunyt Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, érdemes és kiváló művész. A József Attila Színház örökös tagját 81 éves korában, szerdán érte a halál – tudatta a színház az MTI-vel.
Ádám Gyula grafikus, fotóművész Két világ emberei című fotókiállítását nyitják meg január 29-én, csütörtökön 18 órától a sepsiszentgyörgyi Lábasházban.
A magyar kormány meghirdette a Kós Károly Program 2026. évi pályázatát, melyet a Kárpát-medence területén működő tájházak támogatására indítottak el.
Harsányi Attila színművész, a Miskolci Nemzeti Színház és az Aradi Kamaraszínház tagja, illetve Kurunczi Ferenc informatikai mérnök, amatőr fotós, az aradi magyar épített örökség megörökítője, a közösségi élet képes krónikása vehette át az elismerést.
Pataki Adorján operaénekes, Borsodi L. László költő, kritikus, Egri István képzőművész, restaurátor és Szenkovics Enikő műfordító kapta meg az idén az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!