László Noémi kapta idén az E-MIL Méhes György-nagydíját
Fotó: Kiss Gábor
„A vers több, mint pusztán szöveg, annál jóval több, és nem hagyhatja hidegen olvasóját. Költő pedig az, akinek a verseit halála után ötven évvel is olvassák” – mondta el László Noémi költő, aki az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) idei Méhes György-nagydíját kapta vasárnap Kolozsváron.
2018. május 14., 14:542018. május 14., 14:54
2018. május 14., 14:552018. május 14., 14:55
Amint arról beszámoltunk, László Noémi költőnek, műfordítónak ítélték oda az E-MIL idei Méhes György-nagydíját, a Méhes György-debütdíjat pedig az elsőkötetes Sztercey Szabolcs kapta. Az elismeréseket a 8. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét zárómomentumaként vasárnap este adták át a Bulgakov kávéházban.
László Noémi költőnek, műfordítónak ítélték oda az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) idei Méhes György-nagydíját, a Méhes György-debütdíjat pedig az elsőkötetes Sztercey Szabolcs kapta.
A díjátadót megelőzően tartották az E-MIL Álljunk meg egy szóra című havi beszélgetéssorozatának legújabb állomását – a meghívott stílszerűen László Noémi volt, akit Karácsonyi Zsolt faggatott költői indulásáról, pályájáról, a költészet, vers mibenlétéről.
„A vers nem pusztán egy szöveg, határozottan úgy gondolom, hogy kötelező megérintenie olvasóját, akit nem hagyhat hidegen, különben nem jó vers. Mindig is azt gondoltam, hogy költő az, akinek a verseit halála után ötven évvel is olvassák: Vörösmarty vagy Kosztolányi költő, de hogy én az vagyok-e, nem tudom. Aki pedig verset ír, nem föltétlenül költő” – vélekedett László Noémi, akinek immár tíz verseskötete látott napvilágot.
Kérdésre válaszolva azt is elmondta, miként kezdett közeledni gyerekkorában a költészethez, mennyire meghatározóak voltak számára Kányádi Sándor, Weöres Sándor versei. Beszélt arról is, hogy esetében miként születik a vers: elindul valahonnan, és bár írás közben még nem tudja, hova fog kilyukadni, egyszer csak megérkezik valahová.
– mesélte.
László Noémi a díjátatót megelőzően „interjúalanyként” osztotta meg meglátásait irodalomról, a vershez, prózához fűződő viszonyáról, a versírás kulisszatitkairól
Fotó: Kiss Gábor
Szó esett arról is, László Noémi nem tartja szükségszerűnek, hogy egy költeménynek címe legyen: mint mondta, úgy érzi, hogy a címmel mintegy pofon csapja a verset. „A vers a pillanat szülötte, pillanatok lenyomatát hordozza. Valamiképpen mindig is vonzódtam a narratívához, és értékelem, ha a vers egyfajta történetet hordoz, így a köteteimben is arra törekszem, hogy valamit elmeséljek. Az a típusú költő vagyok, aki magáról mesél, vagy a világról önmagán keresztül: én vagyok a mesélő, aki versben szólal meg" – fogalmazott László Noémi.
Karácsonyi Zsolt kérdésére válaszolva a próza és vers összefüggéseiről is beszélt, kifejtve, manapaság szinte derékig járunk regényekben, nem a vers korát éljük. „Nem gondolom, hogy valaha is regényt fogok írni, hiszen regényíró csak az lehet, aki tervez, amire én képetelen vagyok.
– fogalmazott a költő. Kitért az irodalomkritikával kapcsolatos meglátásaira is: vélekedése szerint manapság vagy csak jót, vagy semmit, vagy csak nagyon rosszat írnak a kortárs irodalomról, nem érezhető a hiteles kritikai szándék. „A születő kortárs magyar irodalomnak ilyenformán nincs mércéje” – jelentette ki László Noémi.
A beszélgetésen szó esett arról is, hogy három éven keresztül vezette az E-MIL-t, ezt az időszakot kudarcként élte meg, ugyanis nem tartja magát olyan vezető alkatnak, aki képes összefogni és a világ felé közvetíteni a különböző látásmódokat. „Nem szeretek kompromisszumokat kötni, holott egy vezetőnek erre képesnek kell lennie" – mondta a beszélgetéssorozat interjúalanya.
László Noémi 1973-ban született Kolozsváron, magyar–angol szakon végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Tíz verseskötete, számos műfordítása jelent meg, közöl antológiákban, számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Palocsay Zsigmond költőre, hegedűtanárra emlékeznek Kolozsváron november 5-én – közölte a szervező Györkös Mányi Albert Emlékház.
Kifejezetten nagy érdeklődés övezte az idei évben a zalánpataki falumúzeumot, ahol népes csoportok is megfordultak a nyáron, ugyanakkor az időszakosan kiállított magyar Szent Korona hiteles másolata is számos látogatót vonzott a háromszéki faluba.
Elindította a Filmtett erdélyi filmes portál a Filmtárat, amelynek célja, hogy összegyűjtse, bemutassa a fellelhető, régebbi és újabb erdélyi alkotásokat.
A legendás színházigazgató és filmrendező, Janovics Jenő alakját és a némafilmek világát idézte fel Kolozsváron Bősze Ádám zenetörténész és Palojtay János zongoraművész.
Nagyon erős a magyar kulturális jelenlét a román fővárosban, de a Liszt Intézet Bukarest Kulturális Központ olyan román városokba – Brăila, Tulcea, Galac, Szörényvár – is elviszi eseményeit, ahol a közönség számára kuriózumnak számít a magyar kultúra.
November 6. és 9. között szervezik meg a Temesvári Futball Filmfesztivál első kiadását, amely – amint azt neve is jelzi – a foci és a filmek világát igyekszik összeházasítani egymással.
Gyermek- és táncszínházi előadásokkal, fotókiállítással és számos további minőségi programmal várják az érdeklődőket a 21. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón.
Visky András Kossuth-díjas író új regényét, az Illegalistákat mutatják be Kolozsváron november 6-án 18 órától a Vallásszabadság Házában.
Megalakulásának 30. évfordulóját jubileumi koncerttel ünnepli a Transylvania Barokk Együttes Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémia Cornel Țăranu amfiteátrumában, azaz a Zeneakadémia nemrég felavatott új székhelyén.
Bodor Ádám kilencvenhez közel is rendíthetetlenül hű önmagához és írói világához. A Kolozsváron született Kossuth-díjas íróval szülővárosában beszélgettünk hazajárásról és változásról, rezignációról, magányról, hegyekről.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!