Hirdetés

A színház ne ismerjen se cenzúrát, se tabut: Tompa Gábor, a kolozsvári magyar színház vezetője az elmúlt harminc év kihívásairól

Tompa Gábor: „a színház nevében is mondom: nem szabad belemenni a pánikdiskurzusba” •  Fotó: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház

Tompa Gábor: „a színház nevében is mondom: nem szabad belemenni a pánikdiskurzusba”

Fotó: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház

Azt akarom folytatni, ami a színház mindenkori feladata: tükröt tartani a társadalom, a valóság elé, és bizony kényelmetlen kérdéseket is feszegetni – mondta el a Krónikának Tompa Gábor rendező, akit annak apropóján kérdeztünk, hogy éppen harminc éve irányítja a Kolozsvári Állami Magyar Színházat. A teátrum vezetője a járványhelyzetről úgy fogalmazott: veszélyes, de nem is annyira egészségügyi tekintetben, hanem a totalitárius rendszer folyamatos visszatérése szempontjából, globális szinten.

Kiss Judit

2020. november 08., 08:472020. november 08., 08:47

– Harminc éve vezeti a Kolozsvári Állami Magyar Színházat, 1990. november 1-jén nevezte ki igazgatónak Andrei Pleșu egykori kulturális miniszter. A kerek évforduló alkalmat adhat az összegzésre: hogyan értékeli az elmúlt harminc évet?

– Igen, valóban mindenszentek napján kaptam a kinevezést Andrei Pleșutól, aki felhívott telefonon, és azt mondta, 36 órám van, hogy eldöntsem, akarom-e vezetni a színházat. Hazautaztam Marosvásárhelyre, édesapámhoz, aki a Székely Színház alapító igazgatója volt, és 21 évig vezette a társulatot (Tompa Miklós – szerk. megj.). Nem engedélyt kértem tőle, csak véleményt.

Hirdetés
Idézet
Hajnalig vitatkoztunk, ő pedig határozottan mondta: semmiképp ne vállaljam, mert a színházigazgatás a rendezésnél és a költészetnél is magányosabb, és hogy bármit tesz az ember, úgyis szidni fogják.

Úgyhogy erre fel kellett készülni, de döntöttem. És mindenképpen elszántam magam arra, hogy változtatásokat, reformokat vezessek be.

–Milyen frontokon tervezett változtatásokat, reformokat?

–Kötő Józseftől vettem át a színház igazgatását 1990-ben. (Kötő József dramaturg, színháztörténész, politikus, 1939–2015 – szerk. megj.) Amikor rendezőként ide kerültem, Bisztrai Mária művésznő volt az igazgató, aki hál’ istennek még él, 98 éves. 1985-ben ment nyugdíjba, őt követte Kötő József.

Rengeteg változtatásra tökéltem el magam: egyrészt adminisztratív szinten, ugyanis addig az operának és színháznak voltak közös alkalmazottai, akiket „különválasztottam”. Közösek voltak a műhelyek, az adminisztráció, a teremszemélyzet. Ezt mind el kellett különíteni, mert a dupla felelősség árnyékában összemosódtak a feladatok, de az ilyesmi egyébként sem egészséges. Azóta sokkal jobban működik együtt a két intézmény, bár az elején nagyon sok volt a nehézség. Másik nagy feladat volt a folyamatos fiatalítás: 1996–97-re eljutottunk oda, hogy a társulat átlagéletkora 30 év körüli lett. Most Visky Andrással mi vagyunk a legidősebbek a társulatban.

–Az 1990-es évek elején sokak nemtetszését váltotta ki, hogy a színház művészeti programját is jelentős mértékben átalakította. Ezek szerint igaza volt az édesapjának, aki arra figyelmeztette, bármit is csinál egy színházigazgató, mindenképpen bírálni fogják?

– Az volt a célunk, hogy hosszú távon, folyamatosan fenntartsuk a minőséget, hogy felzárkózzunk az európai és nemzetközi értékrendszerhez, anélkül persze, hogy lemondanánk a sajátosságainkról. Igyekeztünk bekerülni az európai színház élvonalába. Ha visszagondolok, sok nehézségbe, rengeteg ellenállásba ütközött a reform. Igen, édesapámnak igaza volt, ő is tapasztalatból beszélt. A kolozsvári színház ellen „hadjárat” is indult 1991-ben, majd 2001-ben is, amikor paradox módon a román szakma védett meg bennünket a szélsőséges magyar körök vagy a középszer támadásaitól, még perekre is sor került. De mentünk a magunk útján. 1990-ben szerződött a színházhoz Visky András dramaturgnak, ő nagy segítségemre volt abban, hogy az elkövetkező évadok szellemi arcélét meghatározzuk.

–Közben 1992-től újraindult Kolozsváron a magyar nyelvű színészképzés hosszú kimaradás után, hiszen a kommunista hatalom a színművészeti szakot 1954-ben Marosvásárhelyre költöztette. A kincses városbeli magyar színészképzés újraindítását ön kezdeményezte?

– Elég fontos szerepem volt ebben. Személyesen mentem Bukarestbe, amikor megtudtam, hogy újraindul román nyelven a színészoktatás, és persze úgy gondoltam, magyar nyelven is kellene folytatni. Másképp képzeltem el, alternatív formában, úgy, hogy nem minden évben kellett volna új évfolyamot indítani, csak akkor, amikor erős tanári fedezet lett volna rá.

Idézet
Nem gondoltam volna, hogy ide fajul az oktatás a botcsinálta doktorok bolognai rendszerében, ahol a katedra fontosabbá válik, mint a diák. Ezért aztán jómagam kivonultam az oktatásból, 1996 óta csak külföldön oktattam.

–A kolozsvári színházban számos nagy nevű rendező állított színpadra emlékezetes előadásokat. Kik azok, akiket kiemelne közülük?

–Számomra a legfontosabb az volt, hogy olyan művészeket, mestereket hívjak meg ide dolgozni, akiknek nagyra becsültem, csodáltam a munkáját, és akik az egész társulat számára egyfajta „második iskolát” is jelentettek. Ilyen rendező volt Vlad Mugur, Andrei Șerban, Silviu Purcărete, Matthias Langhoff, David Grant és sokan Magyarországról is. Nagyszerű előadásokat hoztak létre. 56 UNITER-jelölést kaptunk, és 27 díjat, amiből 9 az év legjobb előadásának járó elismerés. A kolozsvári magyar színház valóban a legdíjazottabb társulattá vált Romániában, és az Európai Színházi Unió igazán elit színházi társaságába is bekerültünk 2007-ben teljes jogú tagként.

Szintén 2007-ben indítottuk el az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivált – azelőtt Kolozsváron nem is volt nemzetközi színház. Ma már egyértelműnek, magától értetődőnek tűnhet, hogy a kincses városban minden kontinensről megfordulnak alkotók, előadások. Egyébként a színháznak voltak nagyszerű előadásai, kevésbé sikerült előadásai és bukásai is – ezeket megpróbáltuk úgy elkönyvelni, mint olyan bukásokat, amelyekből tanulhatunk, és nem próbáltuk sikerekként feltüntetni.

Idézet
A bukások pedig hozzásegítettek a továbblépéshez. Ugyanis azt hiszem, az a fontos, hogy becsületesen álljunk hozzá, és folytassuk azt, ami a színház mindenkori feladata: tükröt tartson a társadalom, a valóság elé, bizony kényelmetlen kérdéseket is feszegessen. Késztessen önvizsgálatra, és sokszor a legkényesebb problémákban se ismerjen cenzúrát, tabut, mert csak így válhat éretté a társadalom, ha szembenéz önmagával, múltjával, jelenével.

–Az elmúlt három évtized alatt számos jelentős előadást rendezett nemcsak Kolozsváron, de külföldön is. Melyek azok a kincses városbeli rendezései, amelyek legközelebb állnak a szívéhez?

–Harminc év alatt körülbelül húsz országban rendeztem, több kontinensen. A kolozsvári előadások közül kiemelném A kopasz énekesnőt: ez volt az első produkció, amivel bekerültünk a nyugat-európai színház vérkeringésébe, hiszen 1993-ban egy hathetes angliai turnén megkaptuk az év legjobb külföldi előadásának járó díjat. Ez lett az a kiindulópont, amivel a színház elkezdte nemzetközi pályafutását. Aztán jött A három nővér, a Képmutatók cselszövése, az Operett című előadás, ezekre is szívesen emlékszem. A Harmadik Richárd és a Leonce és Léna Ázsiában, Dél-Amerikában is bemutatkozott. Az utóbbi években elég keveset rendeztem, nem azért, mert nem lett volna időm.

Azt gondolom, hogy a színházigazgatást nem a saját rendezői projektjeim megvalósítására használtam, noha fontosnak tartom, hogy mondjuk, kétévenként vagy háromévenként rendezzek egy előadást a társulattal, mert nem adminisztrátornak tartom magam, hanem művésznek. Egy társulat pedagógiai értelemben is összetartozik: egy család vagyunk, nemcsak a színészek, hanem a teljes csapat: 122 ember dolgozik a színházban. Noha sokszor váltogattunk alkalmazottakat, az elmúlt 10–15 évben kialakult egy stabil gárda, amely nélkül elképzelhetetlenek lettek volna az eredményeink.

–A járvánnyal járó jelenlegi kiszámíthatatlanság nagymértékben meghatározza a színház életét is. Hogyan látja a mostani helyzetet? Készültek ebben a hónapban, november 19. és 29. között az Interferenciák nemzetközi fesztivál megszervezésére. Van még esély arra, hogy személyes részvételű rendezvényt tartsanak? 

–Két változattal állunk készenlétben, de most úgy néz ki, hogy a mérleg inkább az online változat felé billen, amit nyilván senki sem szeret, de mégiscsak erre fanyalodunk. Sajnos az a baj, hogy napról napra változik a helyzet, nincs szabadságunk és ellenőrzésünk az információk fölött. Még a saját egészségünkkel kapcsolatban sem tudjuk ellenőrizni a számok, adatok, statisztikák hitelességét. Persze világjelenségről van szó, órákig lehetne erről beszélgetni, dokumentumokat, tényeket összehasonlítani.

A helyzet elég veszélyes, nem is annyira egészségügyi szempontból, hanem a totalitárius rendszer folyamatos visszatérése szempontjából, méghozzá globális szinten. Úgy érzem, hogy az embereket nagymértékben lehet manipulálni a saját egészségük veszélybe kerülésével. Azt mondtam a társulatnak, és a színház nevében is mondom:

Idézet
nem szabad belemenni a félelem- és pánikdiskurzusba. Folytatni kell az életet, a munkát, nem szabad elszigetelnünk magunkat. Amikor lehetséges, kilépünk a nézők elé, azt hiszem, a nézők is erre várnak.

Azt érzem, a háttérben létezik olyan szándék, ami pont ezt akarja ellehetetleníteni. Ez ellen tiltakozunk, de nyilván nem tehetünk mást, mint hogy követjük az előírásokat. Ugyanakkor készülünk arra, hogy amikor lehetséges – és remélem, hogy minél hamarabb –, készen álljunk a közönséggel való találkozásra.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. november 26., szerda

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház
Hirdetés
2025. november 25., kedd

Csipkeszegi táncház: múzeumokkal, közösségi eseményekkel őrzik a széki népi kultúrát

Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.

Csipkeszegi táncház: múzeumokkal, közösségi eseményekkel őrzik a széki népi kultúrát
2025. november 23., vasárnap

Bogdán Zsolt színművész Márai-estjéről: „a legegyszerűbb a legértékesebb, csak meg kell tudni hallani”

Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.

Bogdán Zsolt színművész Márai-estjéről: „a legegyszerűbb a legértékesebb, csak meg kell tudni hallani”
2025. november 22., szombat

Az úszó- és filmcsillag Johnny Weissmullerről elnevezett mozi kezdte meg működését Temesváron

Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.

Az úszó- és filmcsillag Johnny Weissmullerről elnevezett mozi kezdte meg működését Temesváron
Hirdetés
2025. november 22., szombat

Színház a színházban, ahol a fontos dolgok láthatatlanok – A szatmári Harag György Társulat ősbemutatójáról

A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.

Színház a színházban, ahol a fontos dolgok láthatatlanok – A szatmári Harag György Társulat ősbemutatójáról
2025. november 21., péntek

Magyar, román, erdélyi, dobrudzsai – Doina Gecse-Borgovan magyarra fordított kötetéről, kultúrák közti átjárhatóságról

Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.

Magyar, román, erdélyi, dobrudzsai – Doina Gecse-Borgovan magyarra fordított kötetéről, kultúrák közti átjárhatóságról
2025. november 19., szerda

Keserédes, megható izlandi film érkezik az erdélyi mozikba

A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.

Keserédes, megható izlandi film érkezik az erdélyi mozikba
Hirdetés
2025. november 19., szerda

Főszerepben a bábok: hetedik alkalommal ad otthont Nagyvárad az erdélyi magyar bábszínházak fesztiváljának

2025. november 24–29. között hetedik alkalommal szervezi meg a Szigligeti Színház Lilliput Társulata a Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját Nagyváradon.

Főszerepben a bábok: hetedik alkalommal ad otthont Nagyvárad az erdélyi magyar bábszínházak fesztiváljának
2025. november 18., kedd

Újraindult az erdélyi kastélyok és udvarházak legnagyobb online adattára

Szerkezeti és tartalmi felújításon esett át az erdélyi kastélyok legnagyobb internetes enciklopédiája, a kastelyerdelyben.ro honlap – tájékoztatta szerkesztőségünket az Erdélyi Történelmi Családok Kutatóközpontja.

Újraindult az erdélyi kastélyok és udvarházak legnagyobb online adattára
2025. november 17., hétfő

„Az szül szépirodalmat, ami megérint vagy felháborít”: Bodó Márta frissen megjelent, Újratervezés című kötetéről

„Megtörténik, hogy a kitalált hős mintegy önálló életre kel és bevonz olyan témákat, amikkel valamikor találkoztam, elraktároztam. Ezek előjönnek, történetbe kívánkoznak” – fejtette ki első szépirodalmi könyve megírásáról Bodó Márta kolozsvári újságíró.

„Az szül szépirodalmat, ami megérint vagy felháborít”: Bodó Márta frissen megjelent, Újratervezés című kötetéről
Hirdetés
Hirdetés