Fotó: Biró István
2012. január 30., 09:232012. január 30., 09:23
A Schauspielhaus Graz szervezte fesztiválon 6 ország 9 színművet mutatott be. A prágai, athéni, tel-avivi nemzeti színház, valamint a palermói és grazi városi színház, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színház együttműködésének témája: Európa mint „vészbejárat”.
Anna Bandora, a grazi Schauspielhaus művészeti igazgatójának köszöntőbeszédével vette kezdetét január 26-án az Emergency Entrance nevű nemzetközi színházi fesztivál. A háromnapos fesztivál előadásai az otthonhoz és identitáshoz fűződő történeteket visznek színre különböző társadalmi problémákon keresztül. Az athéni Görög Nemzeti Színház előadása Jorgosz Paloumpisz rendezésében a kényszerprostitúció jelenségét tematizálja.
Az Invisible Olga című előadás egyszerre tárja elénk az emberkereskedelem működési gyakorlatának fizikai és lelki vonatkozásait, hiszen arra az összetett kérdésre keresi a választ, hogy a történet főszereplőnője (Lena Papaligoura) miért nem menekül és menekülhet a futtatói által felállított csapdából. A valós történeten alapuló előadás a személyesség felszámolására fókuszál. A történet Balkánról származó prostituáltjának neve állandóan változik, és ebben a változásban válik egyre talányosabbá, áttetszőbbé az arc, kitakarva a használatba adott és vett, hasznot termelő testet.
A színházak produkciói mellett a program részét képezik a különböző társulatok közös workshopjai alapján született performanszok is, amelyek a színházi gyakorlat szintjén mutatják fel a közös (félre)értés sokszor ironikus helyzeteit. A Prágai Nemzeti Színház és a Schauspielhaus színészeinek performansza, a Lost in Translation kommunikációs alaphelyzetekre épülő, vázlatos és lazán összefűzött jelenetek sorozatából áll. Bemutatkoznak a színészek – Jan Thümer tüntető bizalommal adja oda a nézőknek a telefonját, hogy megmutassa a kislánya fényképét, ám kis idő múlva türelmetlenül követeli vissza, félve a lopástól.
Hasonlóan humoros a csehországi jelenet, amelyben egy grazi színész kénytelen-kelletlen válik meg teljes ruházatától, mivel az odasereglő barátságos romáknak megtetszik az inge-sálja, zakója; mikor pedig egyedül marad az utcán, szinte meztelenül, megbünteti a rendőr. A performansz végén egy színész Ausztria leminősítéséről szóló hírt olvas fel, amelynek utána a soknyelvű kórus AAA-ázva és BBB-ézve énekli el az Örömódát. Az előadásokat beszélgetések kísérik a színház előterében, amely a fesztivál idejére barátságos közösségi térré alakult át, ahol lehetőség van pihenni, ebédelni, beszélgetni vagy koncertet hallgatni.
Az Emergency Entrance fesztivál második napján három színház előadását is megtekinthette a közönség, köztük a Kolozsvári Állami Magyar Színház Drakulatúra című produkcióját, illetve a grazi Schauspielhaus Boat People (r.: Christine Eder), valamint az izraeli Habima Nemzeti Színház The Promised Land (r.: Shay Pitovsky) című előadásait. A kolozsvári előadás kiindulópontja nem egy adott probléma, hanem a Romániához, a balkáni világhoz fűződő sztereotípiák.
Miként lehet a sztereotípiákat gazdasági haszonná konvertálni? Ez a kérdés tartja mozgásban a színpadi történet alakjait, akik a Lakatos által forgatott dokumentumfilmek figurái alapján íródtak tovább. Az előadás viszonyszerű összefüggésekben mutat rá a mindent átitató korrupcióra, miközben a Balkán-érzés ízeit, világát, figuráit is színre viszi, ennek humorát hálásan fogadták a grazi fesztivál nézői. A grazi és az izraeli színház a migráció problémáját boncolgatja, az előadásokat követő parázs beszélgetések pedig pontosan jelzik a széles körű nézői érintettséget: ma alig akad ember, akinek életére, ha nem is közvetlenül, de ne hatna a gazdasági migráció jelensége.
A grazi színház előadása a Lampedusa szigetére érkező afrikai menekültek helyzetére fókuszál, és egyszerre igyekszik általánosabb társadalmi és gazdasági öszszefüggésben vázolni a migráció okait és kontextusát, valamint személyes közelképet adni azokról az emberekről, akik egy jobb élet reményében célozzák meg az Európai Uniót. A Boat People sok nézőpontból közelít a témához: míg az előadás első részében az európaiak félelmei, előítéletei és tehetetlenségérzése jelenik meg (ironikus és vázlatos helyzetdemonstrációk formájában), addig a menekültek naplóiból való felolvasás konkrét embereket, történeteket, élményeket, dilemmákat állít elénk.
Az afrikai menekültek másik célpontja Izrael. Róluk szól a Habima Nemzeti Színház előadása, amelynek mozaikos cselekményéből különböző emberek sorsa áll össze. A Promised Land a menekültproblémát reflexív keretbe helyezi, a karakterek történetei mellett ugyanis a színészek saját családi történetei is megjelennek – egy másik generációé, amelyik maga is üldözött, menekült és befogadott volt valamikor.
Az Emergency Entrance fesztivál utolsó napja a migráció témáját elemző programokat kínált: délelőtt a grazi Karl-Franzens Egyetem doktorandusai adták elő a témába vágó kutatásaikat, a délutáni kerekasztal-beszélgetés résztvevői színházi, politikai és gazdasági szempontból közelítettek a migráció jelenségéhez. Az egyes országok előadásai a migráció témájához lazábban kapcsolódva sokszor analóg tapasztalatokat visznek színpadra.
A Prágai Nemzeti Színház előadása például a csehországi roma-helyzetről szól, a cseh többség és roma kisebbség közötti egyre mélyülő szakadékról. Viktorie Cermakova rendezése, a My Neighbour, My Enemy politikai konferencián elhangzott beszédet, chat-beszédet, szépirodalmi szöveget, rasszista megnyilvánulásokat helyez egymás mellé – eltérő beszédmódokat jelenít meg. Ezek közül a legerősebb egy romaintegrációs program eredményeit ismertető konferenciafelszólalás, amely tökéletesen mintázza a politikai (nem)cselekvés módját: a hangzatos szólamok mögött semmi nincs.
A palermói Garibaldi Színház előadását az olaszországi román vendégmunkások, ezen belül is a háztartási alkalmazottak, cselédek helyzete ihlette meg. Giuseppe Massa rendezésében, a Who’s Afraid of a Maidservant? című előadásban két, nőnek öltözött román férfi cselédsorsát láthatjuk, akik egy mozgássérült idős nő szolgálói. Mi több, rabszolgái, hiszen munkájuk a takarításon és főzésen túl a nő szórakoztatására is kiterjed: az unatkozó háziasszony kívánságára saját történeteiket mesélik, énekelnek, táncolnak, folyamatosan színházat játszanak.
Varga Anikó, Graz
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
Látogatottsági adatok