A kolozsvári színház is fellépett a grazi Emergency Entrance fesztiválon

A Schauspielhaus Graz szervezte fesztiválon 6 ország 9 színművet mutatott be. A prágai, athéni, tel-avivi nemzeti színház, valamint a palermói és grazi városi színház, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színház együttműködésének témája: Európa mint „vészbejárat”.

Összetett kérdésekre
keresték a választ

Anna Bandora, a grazi Schauspielhaus művészeti igazgatójának köszöntőbeszédével vette kezdetét január 26-án az Emergency Entrance nevű nemzetközi színházi fesztivál. A háromnapos fesztivál előadásai az otthonhoz és identitáshoz fűződő történeteket visznek színre különböző társadalmi problémákon keresztül. Az athéni Görög Nemzeti Színház előadása Jorgosz Paloumpisz rendezésében a kényszerprostitúció jelenségét tematizálja.

Az Invisible Olga című előadás egyszerre tárja elénk az emberkereskedelem működési gyakorlatának fizikai és lelki vonatkozásait, hiszen arra az összetett kérdésre keresi a választ, hogy a történet főszereplőnője (Lena Papaligoura) miért nem menekül és menekülhet a futtatói által felállított csapdából. A valós történeten alapuló előadás a személyesség felszámolására fókuszál. A történet Balkánról származó prostituáltjának neve állandóan változik, és ebben a változásban válik egyre talányosabbá, áttetszőbbé az arc, kitakarva a használatba adott és vett, hasznot termelő testet.

A színházak produkciói mellett a program részét képezik a különböző társulatok közös workshopjai alapján született performanszok is, amelyek a színházi gyakorlat szintjén mutatják fel a közös (félre)értés sokszor ironikus helyzeteit. A Prágai Nemzeti Színház és a Schauspielhaus színészeinek performansza, a Lost in Translation kommunikációs alaphelyzetekre épülő, vázlatos és  lazán összefűzött jelenetek sorozatából áll. Bemutatkoznak a színészek – Jan Thümer tüntető bizalommal adja oda a nézőknek  a telefonját, hogy megmutassa a kislánya fényképét, ám kis idő múlva türelmetlenül követeli vissza, félve a lopástól.

Hasonlóan humoros a csehországi  jelenet, amelyben egy grazi színész kénytelen-kelletlen válik meg teljes ruházatától, mivel az odasereglő barátságos romáknak megtetszik az inge-sálja, zakója; mikor pedig egyedül marad az utcán, szinte meztelenül, megbünteti a rendőr. A performansz végén egy színész Ausztria leminősítéséről szóló hírt olvas fel, amelynek utána a soknyelvű kórus AAA-ázva és BBB-ézve énekli el az Örömódát. Az előadásokat beszélgetések kísérik a színház előterében, amely a fesztivál idejére barátságos közösségi térré alakult át, ahol lehetőség van pihenni, ebédelni, beszélgetni vagy koncertet hallgatni.

A Balkánhoz fűződő
sztereotípiák

Az Emergency Entrance fesztivál második napján három színház előadását is megtekinthette a közönség, köztük a Kolozsvári Állami Magyar Színház Drakulatúra című produkcióját, illetve a grazi Schauspielhaus Boat People (r.: Christine Eder), valamint az izraeli Habima Nemzeti Színház The Promised Land (r.: Shay Pitovsky) című előadásait. A kolozsvári előadás kiindulópontja nem egy adott probléma, hanem a Romániához, a balkáni világhoz fűződő sztereotípiák.

Miként lehet a sztereotípiákat gazdasági haszonná konvertálni? Ez a kérdés tartja mozgásban a színpadi történet alakjait, akik a Lakatos által forgatott dokumentumfilmek figurái alapján íródtak tovább. Az előadás viszonyszerű összefüggésekben mutat rá a mindent átitató korrupcióra, miközben a Balkán-érzés ízeit, világát, figuráit is színre viszi, ennek humorát hálásan fogadták a grazi fesztivál nézői. A grazi és az izraeli színház a migráció problémáját boncolgatja, az előadásokat követő parázs beszélgetések pedig pontosan jelzik a széles körű nézői érintettséget: ma alig akad ember, akinek életére, ha nem is közvetlenül, de ne hatna a gazdasági migráció jelensége.

A grazi színház előadása a Lampedusa szigetére érkező afrikai menekültek helyzetére fókuszál, és egyszerre igyekszik általánosabb társadalmi és gazdasági öszszefüggésben vázolni a migráció okait és kontextusát, valamint személyes közelképet adni azokról az emberekről, akik egy jobb élet reményében célozzák meg az Európai Uniót. A Boat People sok nézőpontból közelít a témához: míg az előadás első részében az európaiak félelmei, előítéletei és tehetetlenségérzése jelenik meg (ironikus és vázlatos helyzetdemonstrációk formájában), addig a menekültek naplóiból való felolvasás konkrét embereket, történeteket, élményeket, dilemmákat állít elénk.

Az afrikai menekültek másik célpontja Izrael. Róluk szól a Habima Nemzeti Színház előadása, amelynek mozaikos cselekményéből különböző emberek sorsa áll össze. A Promised Land a menekültproblémát reflexív keretbe helyezi, a karakterek történetei mellett ugyanis a színészek saját családi történetei is megjelennek  – egy másik generációé, amelyik maga is üldözött, menekült és befogadott volt valamikor.

Migráció:
analóg tapasztalatok

Az Emergency Entrance fesztivál utolsó napja a migráció témáját elemző programokat kínált: délelőtt a grazi Karl-Franzens Egyetem doktorandusai adták elő a témába vágó kutatásaikat, a délutáni kerekasztal-beszélgetés résztvevői színházi, politikai és gazdasági szempontból közelítettek a migráció jelenségéhez. Az egyes országok előadásai a migráció témájához lazábban kapcsolódva sokszor analóg tapasztalatokat visznek színpadra.

A Prágai Nemzeti Színház előadása például a csehországi roma-helyzetről szól, a cseh többség és roma kisebbség közötti egyre mélyülő szakadékról. Viktorie Cermakova rendezése, a My Neighbour, My Enemy politikai konferencián elhangzott beszédet, chat-beszédet, szépirodalmi szöveget, rasszista megnyilvánulásokat helyez egymás mellé – eltérő beszédmódokat jelenít meg. Ezek közül a legerősebb egy romaintegrációs program eredményeit ismertető konferenciafelszólalás, amely tökéletesen mintázza a politikai (nem)cselekvés módját: a hangzatos szólamok mögött semmi nincs.

A palermói Garibaldi Színház  előadását az olaszországi román vendégmunkások, ezen belül is a háztartási alkalmazottak, cselédek helyzete ihlette meg. Giuseppe Massa rendezésében, a Who’s Afraid of a Maidservant? című előadásban két, nőnek öltözött román férfi cselédsorsát láthatjuk, akik egy mozgássérült idős nő szolgálói. Mi több, rabszolgái, hiszen munkájuk a takarításon és főzésen túl a nő szórakoztatására is kiterjed: az unatkozó háziasszony kívánságára saját történeteiket mesélik, énekelnek, táncolnak, folyamatosan színházat játszanak.

Varga Anikó, Graz