
Lászlóffy Aladár (1937–2009) költő, író, műfordító
Fotó: Pim.hu
„A történelmi korok között is szívesen tájékozódott, évszázadok és évezredek közt ugrott gyakran ide-oda szövegeiben, analógiákat keresve. Ezt minden műfajban művelte: versben, prózában, esszében” – mondta el a tíz éve, 2009. április 19-én elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költőről, íróról, műfordítóról, szerkesztőről Balázs Imre József irodalomtörténész a Krónikának.
2019. április 26., 10:042019. április 26., 10:04
„Nemzedéktársai közt ő volt a »kozmikus« költő, a szövegeit szívesen helyezte tágas összefüggések közé” – mondta el a Krónika megkeresésére a tíz éve, 2009. április 19-én elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költőről, íróról, műfordítóról, szerkesztőről Balázs Imre József. Az irodalomtörténész, akit Lászlóffy életművének jelentőségéről kérdeztünk, úgy fogalmazott,
„Két dolgot emelnék ki mindenképp a szerzőre vonatkozó elemző észrevételek közül: az egyik a poétikai megújító szerep, amelyet nemzedéktársaival – Szilágyi Domokossal, Hervay Gizellával, Jancsik Pállal és másokkal – együtt az erdélyi magyar költészetben játszott a hatvanas évektől kezdődően. Lászlóffy Aladár konfrontációkat is vállaló fiatal szerző volt – az, hogy a szocreál után újra szabadversek, intellektualitás, avantgárd képiség is felbukkant újra a korszak lírájában, kezdeményező szerepének is köszönhető” – fogalmazott az irodalomtörténész. Kiemelte, ugyanide tartozik részben, hogy
„Ezt minden műfajban művelte: versben, prózában, esszében, sőt azt is megtapasztalhattam, hogy tanítás közben is: bölcsészhallgatóként kultúrtörténeti előadásokat hallgathattam tőle a kilencvenes évek közepén” – fejtette ki Balázs Imre József.
Fotó: irodalom.elender.hu
Lászlóffy Aladár 1937. május 18-án született Tordán, a kolozsvári volt Református Kollégiumban érettségizett. Felsőfokú végzettségét a kolozsvári Bolyai Egyetemen szerezte magyar szakosként (1954–1959). 1958-ban nem engedték államvizsgára, amelyet végül 1971-ben tett le. 1959-től 1961-ig munkanélküli volt, illetve szabadúszó értelmiségi. 1961 novemberétől az Állami Irodalmi Kiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében dolgozott mint lektor. 1962. november 1-jétől a Napsugár című gyermeklapnál szerkesztő 1969. december 31-ig.
1970. január 1-jétől 1970. szeptember 30-ig a Dacia Könyvkiadó főszerkesztője. 1970. október 1-jétől 1982. november 1-jéig az Előre című bukaresti lap rovatvezető szerkesztője, kolozsvári munkatársa. 1982. november 3-tól a kolozsvári Utunk (1989 év végétől: Helikon) című irodalmi hetilap Világkultúra rovatának szerkesztője, közben a Korunk munkatársa is. Emellett 1994-től meghívott előadó tanár volt a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudomány egyetem bölcsészkarának magyar irodalom tanszékén, egyetemes kultúrtörténetet oktatott.
1954-től publikált, kötetei 1962-től jelentek meg. Számos szakmai díjjal ismerték el munkásságát, többek közt a Román Írószövetség díjával, a Román Tudományos Akadémia díjával, József Attila-díjjal, Látó-díjjal, Kortárs-díjjal, a Magyar Írószövetség pályázatának különdíjával, megkapta 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban a Kossuth-díjat, 2000-ben a Románia Csillaga tiszti fokozatot.
– így jellemezte Lászlóffy Aladár líráját pályatársa, Kántor Lajos, a 2017-ben elhunyt Széchenyi-díjas irodalomtörténész.
Lászlóffy Aladár: Jelképek
Kimerevedő filmkockákon
röptében megálló madár.
A kitárt fehér szárny-paláston
a béke monogramja áll.
Higgadtan baktató szamáron
egy málha szenvedés, halál.
Ki ne tudná, azon a háton
barna sörénykereszt is áll.
Felírva minden a világon,
nyilván ezen nem múlik már,
hanem csupán az olvasáson...
Ki mit talál, mit nem talál.
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.
szóljon hozzá!