Tripoliban a félelem uralkodik

„Tripoliban nehéz az élet. Nincs üzemanyag, az élelmiszer ára felment, két-háromszorosára is. Az emberek nem mernek beszélni, néha még a házastársak sem, azt gondolják, ki tudja, hátha a másik a titkosrendőrségnek dolgozik” - mondta a 34 éves Ahmad Dzsibril az MTI-nek a felkelő erők által ellenőrzött nyugat-líbiai Zintanban, ahova Tunézián keresztül szökött, hogy beálljon a felkelők seregébe. Tripoliban Dzsibril a harcok elől a fővárosban menedéket keresőket próbálta szállással és élelemmel segíteni, amíg a rendőrség ezt meg nem tiltotta neki, és két barátját le nem tartóztatták. A férfi ezután döntött úgy, hogy elhagyja a fővárost és beáll a felkelő harcosok közé.

„Úgy éreztük ott magunkat, mintha börtönben lennénk” - írta le a Tripoliban uralkodó hangulatot Dzsibril.     „Tripoliban az emberek a saját otthonukban sem mernek beszélni. Kadhafi milíciái az éjszaka közepén elviszik az embereket. Sokan reménykednek, hogy hamarosan megjönnek a felkelők, de ez egyelőre nem történt meg” - mondta egy 24 éves orvostanhallgató a tunézia-líbiai határon, aki nem akarta megadni a nevét, mert félt, hogy veszélybe sodorja a családját. Ő szintén azért szökött el, hogy csatlakozzon a felkelőkhöz.

Mint Dzsibril elmondta, a tripoli boltok, üzletek nagy része csak néhány napot van nyitva egy héten, és a bankok 200-500 dínárra korlátozzák a pénzkiadást minden két hétben. Az üzemanyaghiány már áprilisban olyan súlyos volt, hogy öt napig is eltartott, míg az ember tele tudta tankolni a kocsiját, és nem egyszer verekedés tört ki a sorban állók között.

„Amikor februárban elkezdődött a forradalom, Kadhafi milíciái megakadályozták, hogy az orvosok ellássák a sérülteket. Ott haltak meg az emberek a kórház körül, miközben az elsősegélyszoba üres volt” - mondta a 35 éves Ibrahim Gambi, aki orvosként dolgozott egy tripoli kórházban. Ő is Tunézián keresztül érkezett Zintanba.

Mindhárom férfi egyetértett abban, hogy Tripoliban nincs esélye a felkelésnek, mert a titkosrendőrség és Kadhafi milíciái túl erősek, ezért képtelenség szervezkedni. „Talán majd akkor, ha a felkelők megközelítik a város” - vélekedett Dzsibril.

A NATO légitámadásairól beszélve - amelyek akkor kezdődtek meg, amikor Kadhafi erői megpróbálták vérbe fojtani a rezsim elleni megmozdulásokat - Dzsibril elmondta, hogy először félelemmel töltötték el, de összességében örült nekik, és remélte, hogy folytatódni fognak.

„Lehet, hogy meghalunk a háborúban, de talán a lányomnak jobb élete lesz. Ez lehet, hogy véráldozattal fog járni. Voltak más forradalmak is a történelemben, és ezúttal rajtunk a sor” - mondta.

A férfi kifejtette, hogy a Tripoliban időnként zajló, Kadhafi-párti szimpátiatüntetések szerinte mind a hatalom által szervezettek, és a résztvevők vagy félelemből demonstrálnak a líbiai vezető mellett, vagy azért, mert lefizették őket. „Vagy pedig elhiszik a tévének, hogy a NATO azért bombáz, hogy elvegye az olajunkat” - tette hozzá.

Az ország más területein, amelyeket a kormányerők ellenőriznek, vagy nem sokkal ezelőttig még ellenőriztek, a helyzet komplikáltabbnak tűnik. A felkelők által nemrég elfoglalt Gazajában, ami a tunéziai határtól nem messze fekszik, a lakosság egy része a kadhafista milíciákkal tartott.

A kormányerők a gazajai lakosság egy részét felfegyverezték - erősítette meg egy, korábban a kadhafisták által elfoglalt házban talált dokumentum alapján az MTI tudósítója. Azt nem tudni, hogy a lakosok ezt önállóan vállalták, vagy nem volt választásuk.

Felkelő harcosok szerint több olyan város is van Nyugat-Líbiában, amelynek lakossága hű Kadhafihoz. Az egyik legfontosabb ezek közül a Szaharából Tripoliba vezető főút mentén található Garian, ami a felkelő erők egyik kiemelt célpontja, mert lényeges szerepet tölt be a főváros ellátásában.

  Az AlJazeera tudósítása a líbiai harcokról