Sólyom-ügy: jogszerű volt Sólyom László szlovákiai látogatásának megakadályozása

A bíróság indoklása szerint az a körülmény, hogy valamely uniós polgár államfői hivatalt tölt be, igazolhatja a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását. A bíróság ezért a Magyarország által Szlovákia ellen benyújtott keresetet teljes egészében elutasította.
A szóban forgó napon Sólyom László egy szlovákiai székhelyű társadalmi szervezet meghívására a szlovákiai Révkomáromba szándékozott utazni abból a célból, hogy részt vegyen Szent István szobrának avatási ünnepségén. Az augusztus 20-i magyar állami ünnepet követő nap a bíróság megállapítása szerint \"Szlovákiában érzékenynek ítélt dátum, mivel 1968. augusztus 21-én öt, a Varsói Szerződésben részes állam fegyveres erői - köztük magyar csapatok is - megszállták a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot\".

Miután a két tagállam nagykövetségei között több diplomáciai jegyzékváltás történt a magyar köztársasági elnök tervezett látogatásával kapcsolatban, a szlovák külügyminisztérium végül augusztus 21-én szóbeli jegyzéket közölt Magyarország szlovákiai nagykövetével, amelyben megtiltotta a magyar államfőnek, hogy szlovák területre lépjen. E jegyzék a tilalom indokolásaként a többi között az EU-n belüli szabad mozgáshoz való jogról szóló, 2004/38-as számú irányelvre  hivatkozott.

Mivel Sólyom Lászlót a jegyzékben foglaltakról akkor értesítették, amikor már útban volt Szlovákia felé, a közlést a határon tudomásul vette, és elállt azon szándékától, hogy Szlovákia területére lépjen.
Magyarország álláspontja szerint a belépést az említett irányelv alapján nem lehetett volna megtagadni, ezért azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy Szlovákia ellen nyújtson be kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet az európai bírósághoz. Az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény azonban úgy ítélte meg, hogy az uniós jog nem alkalmazandó valamely tagállam államfőjének más tagállamban tett látogatásaira. Magyarország ezért saját maga indított keresetet Szlovákia ellen.
Az Európai Unió Bírósága - amely idén február elsején tartott tárgyalást az ügyben - kedden kihirdetett ítéletében kimondta: Sólyom Lászlónak egyfelől magyar állampolgárként joga van ahhoz, hogy szabadon mozoghasson és tartózkodhasson a tagállamok területén, másfelől azonban az uniós jogot a nemzetközi jog releváns szabályaira tekintettel kell értelmezni.

A bíróság megállapította, hogy a nemzetközi jog szabályai értelmében az államfő a nemzetközi kapcsolatokban olyan különleges jogállással rendelkezik, amely a többi között kiváltságokkal és mentességekkel jár. Az államfő külföldi tartózkodására nézve a diplomáciai kapcsolatok joga irányadó. Az ilyen személy \"valamely más tagállam területére történő belépésére nem ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint amelyek a többi polgár belépésére irányadók\" - szögezte le a luxembourgi testület.
Az európai bíróság szerint \"az a körülmény, hogy valamely uniós polgár államfői hivatalt tölt be, igazolhatja az uniós jog által e személy részére biztosított szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását\". A bíróság szerint ebből következően az uniós jog nem kötelezi Szlovákiát arra, hogy biztosítsa a magyar államfőnek a területére történő belépését.

Jóllehet Szlovákia tévesen hivatkozott a 2004/38-as irányelvre a belépés megtagadásának jogalapjaként - hiszen annak alapján csak a közrend, a közbiztonság, vagy a közegészségügy veszélyeztetettsége esetén lehetne megtagadni a belépést -, ez a körülmény az Európai Unió Bírósága szerint nem minősül joggal való visszaélésnek, hiszen a belépés megtagadásának a nemzetközi jogon alapuló lehetősége így is adott volt Szlovákia számára.