Dél-Szudán nagy meccsei

Saját söre és labdarúgó-válogatottja már van, határai és hivatalosan nyilvántartott lakossága azonban még nincs – nagyjából így jellemezhető a világ legfiatalabb állama, a függetlenségét szombaton kikiáltó Dél-Szudán. Ez utóbbi tényezők azonban nem akadályozták meg az újszülött országot, hogy a már meglévő elemekkel kezdje el a nemzetépítés folyamatát, így a dél-szudáni nemzeti tizenegy vasárnap már le is játszotta első nemzetközi mérkőzését az egyik legjobb kenyai klubcsapatként számon tartott Tusker FC-vel. A főváros, Dzsuba utolsó pillanatra felújított stadionjában ezrek énekelték az újonnan szerzett himnuszt, és lengették a frissen hivatalossá vált nemzeti lobogót, ami szárnyakat adott az alig három héttel a mérkőzés előtt összeállt válogatottnak: alig tíz perc elteltével Khamis Leyano meg is szerezte a dél-szudáni válogatott első találatát. Az eufória azonban hamarosan keserű kiábrándultságba csapott át, a jóval összeszokottabb kenyai együttes ugyanis megrázta magát, és előbb egyenlített, majd a hazai együttes hősies védekezése ellenére két további góllal biztosította be 3-1-es győzelmét.

A dél-szudániak ünnepe tehát nem volt teljesen felhőtlen – pedig az igazi, komoly téttel bíró nemzetközi „meccsek” még csak most következnek. A világ 196. államaként számon tartott országnak ugyanis még véglegesítenie kell határait, és a nemzetközi közösséggel is el kell ismertetnie azokat, ezt követően pedig el kell kezdenie a teljes jogú, független államként való működést – amihez azonban gyakran még a legalapvetőbb infrastrukturális feltételek is hiányoznak. Legtöbb lakosa fekete-afrikai; a főbb népek a dinkák, a nuerek és a sillukok, de öszszesen több mint 200 etnikai csoport lakja a területet. A lakosság jelentős része keresztény vagy animista (Észak-Szudánt ezzel szemben többnyire mohamedán arabok lakják).

A sokszínű népességet az elszakadási törekvések időlegesen egységbe kovácsolták, de a függetlenedés után ez az egység könnyen megbomolhat. A Szudánból annak 1956-os függetlenné válása után, több, évtizedekig tartó véres polgárháború után egy idén januárban megrendezett függetlenségi népszavazás nyomán kivált ország átmeneti alkotmányát már elfogadták, és hivatalos valutáját is meghatározta a dél-szudáni font képében, ez utóbbi azonban várhatóan csak hetek múlva kerülhet a helyiek kezébe, a pénz külcsínéért felelős testület tagjai ugyanis nem tudtak megállapodni abban, hogy John Garang, a polgárháború 2005-ben máig tisztázatlan körülmények között elhunyt vezetője vagy inkább kulturális-történelmi emlékek szerepeljenek a dél-szudáni font bankjegyein.

A helyét kereső ország

Himnusza ugyanakkor már jó ideje elkészült, és már hónapokkal ezelőtt elkezdték tanítani a polgároknak, hogy ne süljenek fel a július 9-i függetlenségi ceremónián. Az eddig is használt zászló végre hivatalos országzászló lett. A hat szín a szudáni lakosságot (fekete), a békét (fehér), a mártírok vérét (piros), a földet (zöld) és a Nílus vizét (kék) jelképezi, a sárga csillag pedig a dél-szudáni államok egységét hivatott jelezni. Dél-Szudánnak saját söre is van – egy olyan államban, ahol a mangón, az égetett faszénen és a kézi erővel tört sóderen  kívül szinte mindent importálni kell, nem kis teljesítmény. A sör egyébként az Észak-Szudántól való kulturális elkülönülés és az önállóság egyik jelképe: a muzulmán többségű Északon az alkoholfogyasztás tilos, míg délen a 2005-ben véget ért polgárháborút lezáró békeszerződés nyomán létrejött autonómia tette lehetővé a legnagyobb dél-afrikai sörgyártó megtelepedését.

Az infrastruktúra ugyanakkor igencsak hiányos: az országban alig van aszfaltozott út, az egészségügyi ellátás a minimális szolgáltatások biztosítására sem igen képes, szemétszállítás és csatornázás pedig egyáltalán nincs. Az oktatás is hiányos, a vidéki területeket a középfokú tanítás például már alig éri el. Az oktatási miniszter azonban optimista: a következő négy évben nyolc új egyetemet nyitna meg (jelenleg kettő található az egész országban).

Dél-Szudán függetlenné válása után jó néhány nemzetközi szervezet tagjává válik: felvételét kéri többek között az Afrikai Unióba, a Kelet-afrikai Közösségbe (EAC), a Kormányközi Fejlesztési Hatósághoz (IGAD), a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és a Világbankhoz. Első dolga azonban minden bizonnyal az lesz, hogy beadja felvételi kérelmét az ENSZ-hez. A tagságot várhatóan azonnal meg is kapja (hivatalosan már a héten a világszervezet 193. tagjává válhat), technikai akadályok miatt azonban az ország képviselője nem ülhet le azonnal a Közgyűlés termébe, az ugyanis tele van. A tervek szerint jövőre újítanák fel az egész épületet, így most a világszervezet furcsa dilemma előtt áll: néhány hónap kedvéért állítsanak be egy pótszéket Dél-Szudán képviselőjének, vagy udvariasan kérjék meg a dzsubai illetékeseket, hogy ha eddig volt türelmük, akkor várjanak már még vagy fél évig. Dél-Szudán persze ragaszkodik az őt megillető helyhez, így vélhetően a dilemmát úgy fogják feloldani, hogy a teremben jelenleg megfigyelőként helyet foglaló két képviselőt (a Vatikán és a Palesztin Hatóság diplomatáját) hátraküldik a terem végébe, Dél-Szudán pedig elfoglalhatja egyikük helyét.

A nemzetközi szervezetek mellett a világ országainak elismerését is el szeretné érni Dél-Szudán. Ebben sem lesz nehéz dolga, eddig egyedül a Kadhafi vezette Líbia értékelte „Afrika gennyes sebének” a dél-szudáni elszakadási törekvéseket, a nagyhatalmak azonban mind pozitívan állnak az új állam születéséhez, így várhatóan hetek alatt a világ nagy része elismeri majd az új afrikai országot. Az Egyesült Államok, Németország, Nagy-Britannia és Franciaország máris üdvözölte a világ országai között az újszülött államot, és az Európai Unió is jelezte, hogy tagállamai készek elismerni Dél-Szudánt. Ekkor kezdődik azonban csak a munka. A diplomáciai kapcsolatok felvétele a gyakorlatban nagykövetségek és/vagy konzulátusok kölcsönös megnyitását is jelenti (bár nem szükségszerűen), márpedig Dél-Szudánnak egyelőre az ENSZ-hez akkreditált nagykövetsége sincs – ezzel egyetlen társa a csendes-óceáni Kiribati szigetnek.

Olaj van, de víz nincs

Közben az otthoni problémákra is figyelni kell. Bár Dél-Szudán olajban jóval gazdagabb az anyaállamnál – az eddigi Szudán területén bizonyítottan fellelhető készletek 75 százalékával rendelkezik –, mindez mit sem ér, ha a lakosság túlnyomó többségének az éltető víz megszerzése mindennap egy keserves küzdelem. A vízügyi krízis Szudán egészére kiterjed ugyan, de annak mértékében jelentős különbségek tapasztalhatók az egyes régiók között. Míg az északi országrészben három szövetségi állam esetében – Kartúm, Nílus folyó és Észak – is elmondható, hogy a lakosság kétharmadának otthona rá van kötve a víz- és csatornahálózatra, addig a déli területeken még csak megközelítőleg sincsenek ilyen biztató statisztikák. A 620 ezer négyzetkilométer területű, 8,2 millió lelkes Dél-Szudánban a városi lakosságot leszámítva az emberek hozzávetőleg 5 százaléka él megfelelő higiéniás körülmények között, és csupán 47 százaléka fér hozzá tiszta ivóvízhez.

A vidék lakói elsősorban a kutakra támaszkodhatnak, és a túlnyomórészt mezőgazdaságból élő (egész Szudán lakosságának 80 százaléka) családok női tagjai és a gyermekek naponta kilométereket tesznek meg az éltető folyadék beszerzéséért. Az már más kérdés, hogy a hazaszállított víz milyen minőségű. A vízellátás biztosításáért dolgozó nonprofit szervezetek, közöttük a Water for Sudan nevű csoport adatai szerint a 40 milliós Szudánban – elsősorban az elszakadó déli államok területén – 12,3 millió ember számára az egyetlen elérhető folyadék a szennyezett ivóvíz, amely számos betegség, egyebek mellett hasmenés, kolera és a rendkívül alattomos, GWD (Guinea Worm Disease – féreglárvát tartalmazó víz okozza) néven ismert fertőzés forrása.

SS = South Sudan

Mindezek mellett a dzsubai vezetésnek egy látszólag jelentéktelen, de valójában igen fontos akadályt is le kell küzdenie. Az új országnak ugyanis saját internetes kód is dukál. Független államként a Nemzetközi Szabványügyi Szervezethez (International Organization for Standardization, ISO) kell fordulni a két betűből álló kódhoz, ami onnantól kezdve az adott ország weboldalainak végén jelzi a hovatartozást. Dél-Szudán is megtette ezt a lépést: az „ss” betűkombinációt javasolta. És itt merült fel a probléma: bár az ország angol elnevezése (South Sudan) ezt teljes mértékben indokolná, az egykori náci Németország háborús bűnök elkövetése miatt örökre megbélyegzett védőosztagának elnevezését idéző kód nem kívánt problémákat is generálhat. Sok választási lehetősége azonban nincs az újszülött államnak: a lehetséges „sd” és „su” is foglalt – előbbi Szudán, utóbbi a Szovjetunió (rejtélyes okból máig aktív) kódja.

(Írásunkhoz a Kitekintő.hu és Nuovaenergia.hu cikkeit is felhasználtuk.)