Szent István kenyere

Mi több, a Maros megyei nagyközség egykori téeszudvarán helyet kapó pékséget az országalapító Szent István királyunk nevéről keresztelte el. „Nálunk családi hagyomány a magyarságtudat ápolása és hirdetése. Többségében magyarok által lakott régiót látunk el, ami azt feltételezi, hogy az összes termékeinkre felkerüljön a magyar felirat is. Nagyon sok román üzleti partnerem van, de még egyikük sem szólt meg azért, hogy a kenyeret meg a laskát miért feliratozom két nyelven, vagy a termékek csomagolásában miért használom a magyar színeket” – számol be a közel ötven alkalmazottat foglalkoztató Berill Kft. tulajdonosa. Reinprecht fontosnak tatja kiemelni, hogy a bankban meg a hivatalokban gyakran jelenik meg a Nagy-Magyarország jelvényével ékesített zakójában, de ez sem kelt feltűnést. Nem zavarja az irodájába belépő románajkúakat az sem, hogy az asztalon Szent István-ereklyékkel, a sarokban pedig magyar zászlóval találják szembe magukat. „Az itteni magyarok meg azt értékelik, hogy én soha nem Romániáról, hanem Erdélyről beszélek” – álltja. Azt is méltányolják, hogy a szakmában nem „tésztázik” és nem „tengerizik”, hanem kimondja erdélyiesen: laska vagy kukorica. Reinprecht István cége az előbbiből mintegy 15 félét gyárt és forgalmaz a Székelyföldön. A Berill mintegy 8–10 típusú kenyere, valamint mintegy 20–25 pékipari terméke közel nyolcvan Maros megyei élelmiszerüzletben megtalálható. A cég két héttel ezelőtt nekilátott az olasz alapanyagból készülő ostyás fagylalt gyártásának is, a közeljövőben pedig borokat, felvágottakat és édességeket szándékoznak behozni az országba. A legjobban jelenleg a levesbe való vékony tészta és a fehér kenyér fogy. „Barna, magos meg rozskenyeret is sütünk, de ezekre nem igazán mutatkozik igény. Az ortodox húsvét előtti nagyböjtben tojás nélküli laskát is készítettünk, ahhoz, hogy ünnepek után a disznókkal etessük meg” – meséli szomorkásan az egy hetet Ákosfalván és a szomszédos Backamadarason, egyet az anyaországi Pécelen töltő vállalkozó. Mint mondja, kenyérgyárosként a mai napig sem tudta rávenni erdélyi barátait és ismerőseit, hogy egészségük megőrzése érdekében kevesebb kenyeret fogyasszanak.