Referenciaárral gátolnák a szervizek túlárazását

A kezdeményezők szerint ha szabályozzák a javítás árát, a műhelyek nem tudnak túlárazni. Ugyanakkor – hívják fel a figyelmet – a többletköltség végül mindig a biztosítási kötvények árának emelkedésében mutatkozik meg, és végeredményben az ügyfél fizeti ki.

A cseregépkocsit a biztosítótársaságtól kell az ügyfélnek kérnie, a cég pedig köteles  egy napon belül a megrongált gépkocsihoz  hasonló vagy magasabb kategóriájú autót a rendelkezésére bocsátani. Ha ezt nem teszi meg, a károsult bármelyik gépkocsikölcsönzőnél leszerződhet egy hasonló vagy alacsonyabb kategóriájú bérautót. A biztosító ugyanakkor hét napon belül köteles tájékoztatni a károsultat a várható kártérítés összegéről. A károsult kérheti a javítást vagy az azonos kategóriájú gépkocsi és a roncs értéke közötti különbözetet.

Nem így működik a szabadpiac

„A gépkocsijavító műhelyek többsége szerződést köt a biztosítótársaságokkal, ez eleve kizárja a túlárazás lehetőségét” – jelentette ki a tervezetet firtató kérdésünkre Biró Albin biztosítási szakértő. Mint lapunknak nyilatkozva rámutatott, ha a műhelyek szerződés alapján dolgoznak, az biztos munkát jelent, de szigorú, gyakran számukra kedvezőtlen feltételeket kénytelenek elfogadni. Például ha a biztosító egy hónap alatt fizet, akkor csak a piaci ár egy részét utalja, ha a fizetési határidő hosszabb, az összeg növekszik. „Romániában már most léteznek referenciakatalógusok, ami alapján a biztosítótársaságok kiszámolják az árakat. Beírják a jegyzőkönyvből, hogy a gépkocsi milyen részei károsultak, a márkának és a kopásnak megfelelően a katalógusból kinézik, mennyibe kerülnek az alkatrészek és a munkadíj. A szerződés alapján dolgozó műhelyeknek a katalógusár csak egy részét fizetik ki” – magyarázta Biró Albin. Kiemelte egyúttal:

– összegzett Biró Albin.

Az érem két oldala

„Előfordul, hogy a gépkocsijavító műhelyek 600 lejes órabért is kiszámláznak az átlagban 150–180 lejes helyett, holott ilyen díjszabás még a Porsche-ügynökségeknél sincs” – mutatott rá megkeresésünkre Lőrincz Lehel, egy biztosítási brókercég ügyvezetője. Emlékeztetett, jelenleg a törvény úgy rendelkezik, hogy amit a szerviz kiszámláz, azt ki kell fizetni, és előfordul, hogy ezzel a szervizek visszaélnek, „ebből próbálnak meggazdagodni”. Viszont ez a módszer nem vezet eredményre, mert ilyen helyzetben a biztosítótársaság általában a bírósághoz fordul, és húzódik a kárkifizetés. Lőrincz Lehel szerint a kötelező gépjármű-biztosítás több vetületét is szabályozni kellene, nemcsak a szervizeknek referenciaárat, hanem azt is, hogy a biztosítótársaságok legkésőbb tíz nap alatt fizessék ki a javítás költségeit, ne késlekedjenek az utalással. Másrészt ha a balesetnek halálos áldozata van, akkor is meg kellene határozni a kárpótlás összegét, hiszen jelenleg ez úgy működik, hogy ha valakinek jó ügyvédje van akár egymillió eurót is kaphat, míg más esetleg húszezer lejt vagy semmit – osztotta meg velünk tapasztalatait a szakember.

A műhelyek
visszavonulót fújnak

– nyilatkozta a törvénytervezetre vonatkozó kérdésünkre Szőke Sándor, egy kolozsvári szerviz képviselője. Mint mondta, ők soha nem is dolgoztak biztosítótársaságokkal, ám az ágazatból érkező visszajelzések alapján úgy tudja, egyre többen mondják fel a szerződéseket. Elmondta, a műhely elvégzi a javítást, kifizeti az alkalmazottait, az állami járandóságokat, majd hónapokig várja a pénzét, ez így nem kifizetődő. Hozzátette, a javításokra van általában egy meghatározott óraszám, ami alatt el kell egy munkát végezni, ezt be is tartják, ám az órabért a szabadpiacon nem lehet korlátozni, ebből adódnak a díjszabásbeli különbségek. „Minden vállalkozó a szabad piacon megszabja a munkadíjat” – fogalmazott a műhely képviselője.