A turizmus mentheti meg Háromszéket

A legtöbb pénze kilenc németországi cégnek volt, összesen 77 ezer dollár, majd két franciaországi cégnek összesen 12 ezer dollár és egy osztrák cégnek 8 ezer dollár. Szám szerint a legtöbb cég, vagyis 57 kereskedelmi társaság Magyarországról érkezett, ezek kezében volt a törzstőke 51 százaléka. Hermann Rosner elmondta, az 1990. és 2008. között eltelt tizennyolc esztendő alatt Kovászna megyébe összesen 177 millió dollár külföldi tőke érkezett, a legtöbb, 64 millió dollár Magyarországról, 50 millió Hollandiából és 22 millió dollár Németországból. A kereskedelmi kamara elnöke szerint precedens nélküli pénzügyi válságot élünk meg. „Kovászna megye be van oltva a válsághelyzet ellen, hiszen a sikertelen magánosítások során a helyiek ezrei veszítették el munkahelyüket” – fogalmazta meg Rosner. Mint hangsúlyozta, Kovászna megye előnyt kovácsolhat a gazdasági elmaradottságából és a gazdasági válságból egyaránt. Szerinte ugyanis a pénzügyi válság hatására normalizálódik az ingatlanpiac, az árak reálisak lesznek, a munkavállalók jobban képezik magukat, és rugalmasabbak lesznek.

Rosner úgy látja, Kovászna megyében a sikertelen privatizálást a turizmusban lehetne kiaknázni, kialakítva egy zöld oázist. A tiszta, még nem szennyezett légkörrel lehet turistákat csábítani, a természeti adottságokat, a borvízforrásokat, mofettákat kihasználni, biotermékeket előállítani. Rosner szerint Kovászna megyének rengeteg előnye van, amivel vonzani lehet a befektetőket: a jó munkamorál, az alacsony átlagbér, a nagyvárosokhoz viszonyítva minimális korrupció és bürokrácia, az épülő vidombáki repülőtér közelsége, áthalad majd a megyén a tervezett Budapest–Konstanca gyorsvasút, illetve az Ozsdula–Focşani út, ami 160 kilométerrel rövidíti le az utat a tengerpartra.
Mint elhangzott, a kereskedelmi és iparkamara prioritása erre az évre, hogy csökkentse a pénzügyi válság hatását, kilobbizza a vakációs csekkek bevezetését, visszavegye a Cégbíróságot az igazságügyi minisztérium fennhatósága alól, és olyan posztprivatizációs törvényt fogadtasson el, amely alapján a kisrészvényesek felelősségre vonhatják a többségi tulajdonost, hogyan gazdálkodik a magánosítás során megszerzett javakkal.

Leáldozóban a nap a „nadrágvölgyben”

Tömeges elbocsátásra kényszerül Háromszék egyik legnagyobb készruhagyára, a kézdivásárhelyi Secuiana Rt. A céhes város legrégebbi nadrággyára – alapkövét 1968-ban rakták le – a nehéz gazdasági körülményekre hivatkozva 160 alkalmazottjától kénytelen megválni. A vállalat által kibocsátott sajtóközlemény szerint az elbocsátásnak több oka is van, többek között az egyik külföldi ügyfél megrendelése drasztikusan csökkent, ugyanakkor az áru belföldi értékesítése is jelentős visszaesést mutat. A gyár helyzetét nagyban befolyásolta az is, hogy a lej a sosem látott mélyponton van az euróval szemben, s a cég költségeit általában euróban számolják el. Szintén negatívan befolyásolta a céget, hogy januártól ismét meg kellett emelni a minimálbért. A gyár a termelési kapacitást 30 százalékkal, míg az alkalmazottak számát 20 százalékkal csökkenti. Ez azt jelenti, hogy a 774 alkalmazottból a létszámcsökkentést követően 614-en maradnak. A vállalat fénykorában közel kétezer embernek biztosított munkát, de az utóbbi években a készruhaipari piacon adódó gondok miatt fokozatosan csökkentenie kellett a létszámot. Kézdivásárhelyen az említett gyáron kívül még négy készruhagyár működik. Egy másik kézdivásárhelyi üzem, az Amylum Románia Rt. 2009 szeptemberéig elbocsátja megmaradt alkalmazottait. A holland főtulajdonos döntése húsz személyt érint, a keményítőgyártásra szakosodott gyár ősztől csak értékesítési irodaként fog működni.