Hirdetés

Wellness helyett építőtelep?

•  Fotó: Haáz Vince

Fotó: Haáz Vince

Somogyi Botond

2020. január 27., 10:092020. január 27., 10:09

Az egyik nagyvárosi bevásárlóközpont divatcégénél dolgozik – meséli ismerősöm szomszédjának gyerekéről. És még mielőtt bárki is félreértené: nem divattervezőként, hanem eladóként, és nem lányként, hanem fiúként. Úgy öltözik, mintha legalábbis manöken lenne: sokszor festett, máskor lenyalt haj, legmodernebb ruhák, menő cipők. Mintha újgazdagék elkényeztetett egyetlen fiacskája lenne. Pedig dehogy. Apja-anyja orvos. Évekkel ezelőtt sokat mondogatták a fiúnak, hogy tanuljon, legyen ember belőle. Nem hallgatott a szülői szóra: a reálosztályból átiratkozott a gyengébb, humán szakra, azt valahogy elvégezte, érettségizett, és most már második vagy harmadik éve igazgatja a ruhákat a bevásárlóközpont polcain. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezzel nem lett ember, a világért sem. Szükség van elárusítókra, az ő munkájuk is ugyanolyan, mint más, ezt is el kell végeznie valakinek. Csakhogy Lacikának valószínűleg nem ezt szánták a szülei. Ők azt mondogatták csemetéjüknek: tanuljál, fiam, mert nem örökölsz tőlünk vagyont, nem tudunk örökké eltartani, és ráadásul még kétkezi munkára sem vagy hajlandó.
Ám Lacika nem hallgatott a jótanácsokra: valahogy átbukdácsolt a tizenkét osztályon, és amikor oda került, hogy válasszon magának pályát, nem tudta, mi tévő legyen. „Ez sem érdekel, az sem hoz tűzbe, ezt sem szeretném végezni, az is unalmasnak tűnik” – mondogatta Lacika, és váltogatta az elárusítói állásokat, miközben szülei – feltételezem – hajukat tépdesték. De az is lehet, hogy mégsem.
Nos, ha körülnézek, úgy tűnik, mintha a Lacikák világában élnénk. Egyre több az olyan fiatal, aki nem tudja, mit tegyen, aki a bőség zavarával küzd. Vagy – ahogy inkább én fogalmaznék – a modern világ zavarodottságával. Nem akar dolgozni, vagy ha mégis, akkor első állásinterjúja során irreálisan magas fizetést próbál kialkudni. Legtöbb esetben pedig tanácstalan: napestig nyomkodja a telefont, és csodálkozik – jobb esetben pedig ideges –, ha valaki számon kér tőle bármit is.
Tudom, nem lehet és nem is szabad általánosítani. Manapság is létezik olyan talpraesett fiatal, aki már korán elhatározza, hogy márpedig belőle fogorvos, szakács vagy éppen műépítész lesz. És azért mindent meg is tesz. Csakhogy mintha az ilyenből kevesebb lenne, mint évtizedekkel ezelőtt. És persze azt is sejtem, ilyenkor mennyire megaprehendálnak egyesek a felnőttekre. „Már megint ez a süket duma, értsétek meg, ma más időket élünk, akkor kommunizmus volt“ – hallom a jól ismert szöveget, és bizonyos fokig egyet is tudok érteni vele. Csakhogy ezúttal valami olyat írok, amit néhány évtizeddel ezelőtt biztos nem tettem volna.
Nemrég ugyanis kollégámmal arról beszéltünk, milyen idők jártak akkor, a hetvenes-nyolcvanas években: iskolaidőszakban „praktikára” vittek minket, egy-kéthetes gyári munkára vagy pedig betakarítani gyümölcsöt, zöldséget. Persze fiatalokként akkor élveztük, hogy nem kell iskolába járnunk. Ha pedig gyümölcsöt szedtünk, ráadásul egyrészt jól belaktunk vele, másrészt jutott otthonra is. De egy dologban azért többnyire mind egyetértettünk: nagy hülyeség a gyári munka iskolások számára. Reggel korán kelni, délutánig a futószalag mellett dolgozni, és a félórás szünetben olajos kézzel elmajszolni a „potrivită”-nak nevezett kenyeret.
Így utólag visszagondolva azért mégsem tűnt rossz ötletnek. Persze a kommunista hatalom azzal a céllal iktatta be az iskolai „tananyagba”, hogy a kommunizmust építők nagy proletár seregét minél többen megszeressék és gyarapítsák. Sokunk számára azonban nyilván nem így csapódott le, hanem teljesen másképp. Mi sem tudtuk sokáig, mi szeretnénk lenni felnőtt korunkban, de egyet biztosan megtanultunk: mi az, amitől meg akarunk szabadulni. Például fülsiketítő zajban évtizedekig ugyanazt a monoton kétkezi munkát végezni.
Tudom, ma már nincsenek ilyen jellegű gyárak és olyan rettenetes munkakörülmények sem mindenhol, de esetleg az iskola másként (vagy sehogy?) héten érdemes lenne elvinni a nebulókat nemcsak wellnessközpontba, botanikus kertbe vagy túrázni, hanem például egy építőtelepre. Talán másképp állnának hozzá a tanuláshoz is.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 15., vasárnap

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház

Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház
Hirdetés
2026. február 14., szombat

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben

Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben
2026. február 09., hétfő

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor

A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor
2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. február 03., kedd

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás

A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás
2026. február 03., kedd

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?
Hirdetés
2026. február 02., hétfő

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén

Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 30., péntek

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében

Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében
Hirdetés
Hirdetés