
Fotó: Haáz Vince
2020. január 27., 10:092020. január 27., 10:09
Az egyik nagyvárosi bevásárlóközpont divatcégénél dolgozik – meséli ismerősöm szomszédjának gyerekéről. És még mielőtt bárki is félreértené: nem divattervezőként, hanem eladóként, és nem lányként, hanem fiúként. Úgy öltözik, mintha legalábbis manöken lenne: sokszor festett, máskor lenyalt haj, legmodernebb ruhák, menő cipők. Mintha újgazdagék elkényeztetett egyetlen fiacskája lenne. Pedig dehogy. Apja-anyja orvos. Évekkel ezelőtt sokat mondogatták a fiúnak, hogy tanuljon, legyen ember belőle. Nem hallgatott a szülői szóra: a reálosztályból átiratkozott a gyengébb, humán szakra, azt valahogy elvégezte, érettségizett, és most már második vagy harmadik éve igazgatja a ruhákat a bevásárlóközpont polcain. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezzel nem lett ember, a világért sem. Szükség van elárusítókra, az ő munkájuk is ugyanolyan, mint más, ezt is el kell végeznie valakinek. Csakhogy Lacikának valószínűleg nem ezt szánták a szülei. Ők azt mondogatták csemetéjüknek: tanuljál, fiam, mert nem örökölsz tőlünk vagyont, nem tudunk örökké eltartani, és ráadásul még kétkezi munkára sem vagy hajlandó.
Ám Lacika nem hallgatott a jótanácsokra: valahogy átbukdácsolt a tizenkét osztályon, és amikor oda került, hogy válasszon magának pályát, nem tudta, mi tévő legyen. „Ez sem érdekel, az sem hoz tűzbe, ezt sem szeretném végezni, az is unalmasnak tűnik” – mondogatta Lacika, és váltogatta az elárusítói állásokat, miközben szülei – feltételezem – hajukat tépdesték. De az is lehet, hogy mégsem.
Nos, ha körülnézek, úgy tűnik, mintha a Lacikák világában élnénk. Egyre több az olyan fiatal, aki nem tudja, mit tegyen, aki a bőség zavarával küzd. Vagy – ahogy inkább én fogalmaznék – a modern világ zavarodottságával. Nem akar dolgozni, vagy ha mégis, akkor első állásinterjúja során irreálisan magas fizetést próbál kialkudni. Legtöbb esetben pedig tanácstalan: napestig nyomkodja a telefont, és csodálkozik – jobb esetben pedig ideges –, ha valaki számon kér tőle bármit is.
Tudom, nem lehet és nem is szabad általánosítani. Manapság is létezik olyan talpraesett fiatal, aki már korán elhatározza, hogy márpedig belőle fogorvos, szakács vagy éppen műépítész lesz. És azért mindent meg is tesz. Csakhogy mintha az ilyenből kevesebb lenne, mint évtizedekkel ezelőtt. És persze azt is sejtem, ilyenkor mennyire megaprehendálnak egyesek a felnőttekre. „Már megint ez a süket duma, értsétek meg, ma más időket élünk, akkor kommunizmus volt“ – hallom a jól ismert szöveget, és bizonyos fokig egyet is tudok érteni vele. Csakhogy ezúttal valami olyat írok, amit néhány évtizeddel ezelőtt biztos nem tettem volna.
Nemrég ugyanis kollégámmal arról beszéltünk, milyen idők jártak akkor, a hetvenes-nyolcvanas években: iskolaidőszakban „praktikára” vittek minket, egy-kéthetes gyári munkára vagy pedig betakarítani gyümölcsöt, zöldséget. Persze fiatalokként akkor élveztük, hogy nem kell iskolába járnunk. Ha pedig gyümölcsöt szedtünk, ráadásul egyrészt jól belaktunk vele, másrészt jutott otthonra is. De egy dologban azért többnyire mind egyetértettünk: nagy hülyeség a gyári munka iskolások számára. Reggel korán kelni, délutánig a futószalag mellett dolgozni, és a félórás szünetben olajos kézzel elmajszolni a „potrivită”-nak nevezett kenyeret.
Így utólag visszagondolva azért mégsem tűnt rossz ötletnek. Persze a kommunista hatalom azzal a céllal iktatta be az iskolai „tananyagba”, hogy a kommunizmust építők nagy proletár seregét minél többen megszeressék és gyarapítsák. Sokunk számára azonban nyilván nem így csapódott le, hanem teljesen másképp. Mi sem tudtuk sokáig, mi szeretnénk lenni felnőtt korunkban, de egyet biztosan megtanultunk: mi az, amitől meg akarunk szabadulni. Például fülsiketítő zajban évtizedekig ugyanazt a monoton kétkezi munkát végezni.
Tudom, ma már nincsenek ilyen jellegű gyárak és olyan rettenetes munkakörülmények sem mindenhol, de esetleg az iskola másként (vagy sehogy?) héten érdemes lenne elvinni a nebulókat nemcsak wellnessközpontba, botanikus kertbe vagy túrázni, hanem például egy építőtelepre. Talán másképp állnának hozzá a tanuláshoz is.
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
Napos, száraz idővel indul a következő egy hét Erdélyben, a hétvégétől azonban egyre erőteljesebb felmelegedésre kell számítani. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai 30 fokról jövő keddre 35 fokig emelkedhet a nappali csúcshőmérséklet.
Lehet-e egy évtizedekkel ezelőtt épült családi házból vagy tömbházból energiahatékony, passzívház-közeli otthon? Török Áron sepsiszentgyörgyi építésszel jártuk körül, milyen műszaki megoldásokkal és kompromisszumokkal valósítható meg a korszerűsítés.
Az Európai Unió minden eddiginél nagyobb erőforrásokat mozgósít a mediterrán térséget évről évre sújtó erdőtüzek megfékezésére. Több száz tűzoltó, több tucat repülőgép és helikopter áll készenlétben.
A színpadon, a próbateremben és a közösségi médiában is ugyanaz vezérli Kovács Szabolcs Zoltánt: megmutatni, hogy a néptánc élő, korszerű és képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. A Maros Művészegyüttes tánckarvezetőjével beszélgettünk.
Kevesen vállalkoznának arra, hogy kerékpárral átszeljék Európát. Zsigmond István kolozsvári nőgyógyász szakorvos azonban éppen ezt tette: Lisszabonból indult útnak, és huszonöt nap alatt, közel négyezer kilométer megtétele után érkezett haza Kolozsvárra.
A két ország államelnöke által márciusban szentesített román–ukrán stratégiai partnerségi megállapodás „megágyazott” annak, hogy számos romániai helyszínen – köztük Kolozsváron – beindulhat a közös dróngyártás.
Egyes európai országokban külön üzletággá nőtte ki magát, sőt, a hivatalos turisztikai stratégia része lett az úgynevezett digitális böjt fémjelezte turizmus. Erdély is alkalmas lenne rá.
Van abban valami sajátságos, hogy bármit tesz vagy mond Sorin Grindeanu, a hónapok óta tartó politikai válságot előidéző PSD elnöke saját maga vagy pártja támogatottságának növelése érdekében, abból rendszerint a szélsőjobboldali AUR jön ki jól.
szóljon hozzá!