Verseny nélküli győztes

Elnökválasztáson 2004 óta még nem vettek ilyen kevesen részt Romániában, mint idén. Azelőtt a megmérettetés a parlamenti választásokkal volt egybekötve, tehát azokat nem lehet összehasonlítani a mostanival. A választásra jogosult személyeknek még a fele sem ment el szavazni, tehát a többség úgy érzi, nincs tétje annak, ki az állam elnöke. Ezzel szemben külföldön rekordot döntött a román szavazók száma.
Nem kell csodálkozni a masszív távolmaradáson, hiszen a 14 (!) jelölt jelentős többsége senkit és semmit sem képviselt. Olyan volt a voksolók válasza, amilyen a választék. Egy felduzzasztott semmi… A jelöltek kampánya – már ha annak lehet nevezni azt, ami megelőzte a választást – komoly program hiányában az egymással való háborúskodásról szólt. Már az eddig megszokott utópisztikus elképzelések bemutatásáról is lemondtak a jelöltek.
Emlékeim szerint először fordult elő, hogy az elnökjelöltek nem kívántak élni olyan lehetőséggel, ami szinte kizárólag egy demokráciában adott: a nyilvános tévévitával. Ezen ugyanis kifejthették volna a nép előtt nézeteiket, elmondhatták volna, milyen céljaik és elképzeléseik vannak, ha netalán beválasztják őket abba a bizonyos elnöki székbe. Ám így gyakorlatilag semmibe vették a választókat – ami a félművelt, funkcionális analfabéta Dăncilă esetében nem csoda, de néhány, magát „intellektuelnek” kikiáltó jelöltre nézve szégyen.
A szocdemek az utóbbi évtizedek egyik legaljasabb kampányát szervezték meg azáltal, hogy a hangsúlyt arra a helyezték, miszerint ellenfeleiknek – Johannis, Barna, és ide keverték Ludovic Orbant is – idegen nevük van, ezért nehogy rájuk szavazzanak az emberek. Retorikájukban, ahogyan viselkedésükben is, jól észlelhető a kommunisták nacionalista, sovén irányzata, amikor minden „idegen” ellenségnek volt kikiáltva. Sajnos három évtizednyi úgynevezett demokrácia után is a román szavazók többsége valami ellen, és nem mellett teszi le voksát…
Hogy nem volt nyilvános megmérettetés, annak egyik oka az, hogy a jelöltek többségének úgy sem lett volna semmi mondanivalója választóihoz. Vagy ha vállalják a vitát, nagy eséllyel röhej tárgyává válnak. Ők azok, akik a saját önző kis érdekeiken kívül semmiféle értéket, ideológiát, eszmét nem képviselnek, ezek a senkik mindössze saját maguk és kétes ügyeik reklámozására használták a választásokat. (Ha Romániában valamit is komolyan vennének, talán kiderítenék, hogyan gyűlt össze 200 ezer jelölő aláírás azok számára, akikre fél százalék alatti szavazat érkezett.)
Nyilvános jelöltvita hiányában olyan volt az egész idei elnökválasztás első fordulója, mintha egy olimpián előbb megszavaztatják a nézőket, hogy kinek adják oda az érmeket, aztán majd valamikor megszervezik a versenyt is.