
A romániai politikában folyamatosan parasztvakítás történik (képünk illusztráció)
Fotó: Pinti Attila
2021. szeptember 13., 07:542021. szeptember 13., 07:54
Agyonpolitizált világunkban az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” életforma annyira beidegződött, annyira része lett mindennapjainknak, hogy az elmúlt évtizedekben a hétköznapi ember – kivéve, ha élhetetlen – már sorsát is ezek szerint igazítja.
A politikai huzavonák, az országos szintű hűhók, a parasztvakítások lecsapódásai annyira fásulttá, közömbössé idomították világunkat, hogy oda sem figyelünk, kit miért váltottak le, ki tartja a korrupciós rekordot, kit tettek hűvösre, és kit engedtek ki, mert a hirtelen megroggyant egészségi állapotának nem használt a börtönlevegő.
Ennyi cinizmussal telítődve, mit nekünk néhány zsírunkon és toleranciánkon meggazdagodott politikus pár százezer eurós csúszópénze, mit számít öt-hat, „házi” közjegyzővel telekkönyveztetett beltelek, megannyi fantomcég, ilyen-olyan érdekeltség, részvény, vagonírozott székelyföldi erdők, legalizált rablás.
Mit nekünk a Balkán, míg nálunk csak a megyei szintű politikusoktól lefele kezdődik az alvilági kapcsolat, a kisisteni státusz, a fegyvertartási engedély, harci eb, dzsipeken futkosó fogdmegek. Mit nekünk a Balkán, amíg a városi, községi hatalmasságok megveszik, vagy éppen betörik a kényelmetlen, önálló életet élő, netán hangadó, véleményformáló makacs polgárt. Vagy nemes egyszerűséggel kiiktatják a közéletből,anélkül,hogy egyéb módon „megfegyelmeznék”. Volt már erre példa.
És mit nekünk a déli országrész vircsaftja, amikor a templomos emberek csak annyit látnak, hogy az eddig szerényen élő polgármesterük egyik napról a másikra egyházi főgondnok, alapítványi, vadászegyesületi, közbirtokossági, pártszervezeti és mindenféle elnöki tisztséget betöltő „főméltóság” lett azon az elven, hogy a választott embernek egyéb funkciókhoz is ad az Isten eszet. Hiszen már Mikszáth is megmondta A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében.
És ez még mindig nem az igazi Duna-menti tempó. Ha az lenne, korifeusaink már zsebükből szórnák a pénzt a plebsznek. Sőt egyenesen a földre, mint a középkorban. Mi több, elszámolnák protokollnak, mint ahogy ez megtörténik „nagyobb házaknál” is.
Bár amíg a templomok előcsarnokaiban nincs megörökítve a magyar politikus-mentor neve, addig mi itt a Kárpátok gyűrűjében csak ne zsörtölődjünk. De ez sem lepné már meg az információmérgezéstől meggyötört embert.
Napjainkban, amikor szinte minden médiafelületről rémhírek zúdulnak az emberre – olyan szinten, hogy még az időjárást sem lehet úgy megjósolni, hogy a szelet ne pusztító orkánnak, a januári-februári hófúvást ne jégkorszaknak, az esőt ne özönvíznek állítsuk be –, nem könnyű kiegyensúlyozottnak maradni. A napi járványriadóról már nem is beszélve. Ilyen embertelen pszichológiai nyomás alatt egyre nehezebb megőrizni a lelki nyugalmat. Főleg, ha még a sok politikai hazugság, embertömegek napi szintű félrevezetése, semmibevétele, átverése, megalázása is hozzáadódik.
Néha betoppan hozzám régi papismerősöm, s amint átlépi a küszöböt, ellentmondást nem tűrő hangon azzal köszön rám, hogy mondjak valami jót. De jó legyen ám!
Mert aki ilyet tud, az már valami. Ilyenkor mindig meghökkenek, nem a vendégem szavain, hanem magamon, mert nagyon fel kell pörgetnem az eszem kerekét, hogy tudjak valami igazán jót mondani.
S ha látja, hogy erősen gyötröm az emlékezetem, hogy megfeleljek a jóhírmondó szerepének, maga tesz eleget a felszólításnak és elmondja, hogy a mindennapi gondok, nyűgök ellenére Isten kegyelméből még mindig a felszínen evickél, és hogy mekkora csoda ez a hétköznapok tükrében. Igen. A felszínen maradás a mai világban kegyelem és csoda. Mert nézzem csak meg, mondja: meleg a lakás, az asztalon kenyér, a család, a kutyám hazavár, a hátsó udvar nyáron tele van gyógynövényekkel, és megengedhetem magamnak, hogy azonos értékrend szerint élőkkel vegyem körbe magam, ami bizony nagy luxusnak számít a mai világban. És mindezek ellenére nekem gondolkodnom kell, hogy valami jót tudjak mondani… Érzékeljük, mennyire párhuzamos világban élünk: egyik véglet a tobzódás, a káosz, a másik pedig a kisemberek világa, aminek az előbbihez már semmi köze.
Csak miután elmegy, mérem meg igazán szavai súlyát. Mennyi kegyelem marad észrevétlenül. Kegyelem, amit elrejt a temérdek szellemi fertő, ami napi szinten ömlik a teremtett világra. És szinte szégyellni kezdem kishitűségemből és gyarló emberi mivoltomból eredő vakságomat…
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
szóljon hozzá!