
Fotó: Bíró István
2013. október 04., 13:152013. október 04., 13:15
Többezres tömegek vonultak utcára Romániában az elmúlt hetekben. Egyeseket a kóbor ebek sorsa iránti érzékenység késztetett nyílt színi véleménynyilvánításra, másokat – jóval nagyobb számban – a verespataki bányaberuházásról alkotott nézetük vezényelt a közterekre. A véleményszabadság intézményesülése és izmosodása a demokrácia fejlődésének egyik legbiztosabb jele, még akkor is, ha sok esetben számháborúvá alacsonyítják a nyilvános civil véleményformálás aktusait. Ezúttal viszont senkinek sem jutott eszébe bagatellizáló szándékkal számolgatni a felvonulókat, a létszámkerekítések is inkább jobbító szándékúak voltak.
Persze ne legyenek illúzióink, hogy egy ezres nagyságrendű tüntetés kizárólag egyéni indulatok felhorgadása mentén jön létre. Egészen kivételes esetekben talán igen, de többnyire megfelelő hangulati megágyazás előzi meg a hasonló összejöveteleket, amelyek fokozatosan gerjesztik a civil kurázsit, míg meg nem jelenik egy konkrét időpont, helyszín, amit aztán tovább lehet osztani a megfelelő fórumokon, vagy csak úgy, baráti, munkahelyi beszélgetéseken.
Érdekes tömegpszichológiai kérdés viszont, hogy milyen témák érik el az ingerküszöbünket, milyen ügyeket tartunk képviselhetőnek, amiért nem ciki, épp ellenkezőleg, talán még trendi is az utcára vonulni. Verespatak ügye olyan szinten beteríti közéletünket, hogy némi túlzással annak is van róla véleménye, akinek aranyhoz eddig csak a karikagyűrűje kapcsán volt köze. Fejlett környezettudattal élni még annak is illő dolog, aki nem olvasta Dan Brown Infernóját – ma már közepesen képzett szépségkirálynő-jelöltek is szakmányban aggódnak az esőerdőkért. Apró gond lehetne, hogy a tüntetők jelentős hányada aligha tud a tucatérveknél egyebet felhozni az aranykitermelés ellen, vagy éppen mellette. De nem az, és alapvetően az sem baj, hogy hasonlóan erőteljes témákon edződik a közéleti érzékenység. A kutyákkal már neccesebb a helyzet, hiszen a cseppet sem elhanyagolható kérdés szakmai megoldását keresőkön és a megélhetési állatvédőkön kívül nem nagyon lehet találkozni kóborkutya-párti véleményekkel.
Természetesen elismerésünk mindazoknak, akik nemcsak a tévé előtt, szűk baráti körben hangoztatják kikezdhetetlen véleményüket. Az utcára vonulási késztetés ugyanis olyan tőke, olyan „névjegyzék”, amelyre minden arra érdemes ügy animátorai bizton építhetnek. A jól megfogalmazott hívószavak, a képviselendő témák megfelelő tudatosítása mellett egyre többen hajlandók arcukat adni egy-egy fontos ügy képviseletéhez. Talán még a hazai magyarság küszöbön álló sorskérdéseiben is.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!