Tőkés László munkásságáról tartottak konferenciát Nagyváradon

Hasonló témában értekezett és emlékezett a ma Szegeden élő Molnár János teológiai tanár, író, egyháztörténész is, aki szintén társa volt a későbbi királyhágómelléki püspöknek diákkori küzdelmeiben, de később is, már szolgáló partiumi lelkészként. Anekdotikus konspirációs vonatkozásokat is megemlített, hiszen

Gonda László előadásában Tőkés László munkássága kutatásának jelentőségét körvonalazta és indokolta, különös tekintettel a Legato Alapítvány projektjére, amelynek ő maga is tudományos külmunkatársa. Kolléganője, Kóczián Viktória a kutatásban részt vevőket mutatta be és a várható eredményeket harangozta be.

mert „minden évben fel kell tenni a lényeges kérdéseket a nemzetről, a jelenről, a jövőről, a szülőföldről, az összetartozásról”. Kiemelte e beszédek sajátosságai közül az önrendelkezésért, a demokráciáért, az európai perspektíváért történő állandó kiállást, miközben a püspök mindenkori megszólalásai sosem nélkülözték a politikai mellett a teológiai és poétikai töltetet sem.

Gazda Árpád újságíró egykori harcostársként az 1989-es temesvári ellenállás egyes
aspektusairól beszélt, illetve arról a – hátsó szándékokkal gerjesztett – dilemmáról, hogy „ki kezdte”, hiszen ma már sajnos elmondható: kevesen voltak, de sokan lettek azok, akik ilyen-olyan fontos szerepet vindikálnak maguknak, miközben

Az események akkori evolúciója vezetett el végül ahhoz a revolúcióhoz, amely megdöntötte a kommunista diktatúrát Romániában.

A temesvári ellenállási küzdelmek kapcsán Hóra Annamária ny. bányamérnök elevenítette fel
emlékeit azon magánemberi akciókról, amelyek a nagyváradi magyarság köreiben bontakoztak ki a nélkülöző, sanyargatott Tőkés család megsegítésére, valamint a róluk szóló híradások eljuttatására a külvilághoz.

ahol éppen Chrudinák Alajos forgatott a legendás tévéműsor, a Panoráma számára.

Balaton Zoltán fizikus, aki első magyarként szólt 1989. december 20-án a szabad várossá lett
Temesvár főterén tüntető tömeghez, s akinek megszólalása után százezren kiáltották: „Van Isten!”, ezúttal a temesvár-belvárosi református egyházközség presbitereként emlékezett vissza dióhéjban a Tőkés László lelkipásztorsága idején történtekre. Őt Borbély Zsolt Attila politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke követte, aki a társadalmi szervezet elnökének, azaz Tőkés Lászlónak a politikai pályafutásáról értekezett Lehet, mert kell címmel az 1989 utáni fejlemények etapjainak felidézésével. Annak függvényében is, hogy

Török Sándor, a püspök újabb kori harcos- és munkatársa immár Tőkés László barátjaként is
szólhatott arról a személyiségről, akinek a „helyben maradni és teremteni” az egyik vezérelve, amihez megingathatatlan következetességgel tartja magát, példát mutatva környezetének, híveinek, követőinek. A püspök egyházi és közéleti munkásságát ő maga is a reményiki imperatívusz jegyében látja kiteljesedni: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!”

Végezetül Kóczián Viktória kapott szót, aki levéltári kutatásairól számolt be, amelyek során azt vizsgálta, hogy miként jelent meg az „ökumenikus világ figyelmében” Tőkés László 1989
előtti aktivitása, ellenállása.

ők együtt idéztek fel egyes részleteket a családtörténetből, különös tekintettel a felmenőktől örökölt személyiségi jegyekre, a tanultakra és tapasztaltakra, illetve annak a kornak a kihívásaira, amelyben felnőniük és boldogulniuk adatott.

A Péterfy Lajos és Gáll Annamária művészházaspár által előadott, alkalomhoz illő verscsokor kellő hangulati keretet biztosított az egész napos konferencia esti zárásához.

korábban írtuk

A „rebellis” pap, püspök és politikus – életút-beszélgetés Tőkés Lászlóval az elnyomó hatalommal szembeni ellenállásról

A temesvári népfelkelés és a romániai rendszerváltás szikrájaként számon tartott  Tőkés Lászlónak a kommunista hatalommal szembeni ellenállása elkezdődött már jóval Temesvár előtt. Életútjáról, a rendszerváltás előtti és utáni időkről beszélgettünk.