
Levélszavazat leadása 2018 áprilisában Csíkszereda magyarországi főkonzulátusán. Jövő áprilisban is számítanak a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi választók résztvételére
Fotó: Gecse Noémi
A jövő évi magyarországi választások fordulópontot jelenthetnek az ország életében. Az ellenzék egységes csatasorba állásával két tábor néz farkasszemet egymással, amelynek ereje megközelítőleg hasonló nagyságrendű. Nem vitás, mi vár a Kárpát-medencei magyarságra egy esetleges ellenzéki győzelem esetén.
2021. december 04., 09:332021. december 04., 09:33
Sokszor elhangzik elemzői berkekben, hogy a legjobb kampány a jó kormányzás. Ez egyike azon bölcsességeknek, amelyek valóságtartalma igen csekély. Gondoljunk Demszky Gábor húszéves főpolgármesterségére. Teszetoszaság, korrupció, mindenféle teljesítmény hiánya, a politikus mégis veretlenül vonult vissza. Vagy említhetjük Orbán Viktor 1998 és 2002 közötti sikeres, az addigi két kabinetnél nagyságrenddel hatékonyabb, eredményesebb kormányázását, amelyet bukás követett. S hiába mondaná bárki, hogy igen, de lám, a 2010-es kétharmadot követte a 2014-es és 2018-as, amit csakis a jó kormányzásnak tudhatunk be, mert a valóság nem ez.
Kellett ehhez számtalan más összetevő is. A jó kampánytémáktól, a hitelességen, meggyőző retorikán keresztül a politikai vízióig sok minden, beleértve a politikai paletta sajátos strukturáltságát.
A Fidesz képviselte, jobb-középnek is nevezhető nemzeti konzervatív centrumot 2018-ig kétoldali ellenzék fogta közre. Orbán Viktor ezt nevezte a centrális erőtérnek, amelyben a mérsékelt közepet jobb- és baloldali szélsőségesek próbálják legyőzni, azonban egymással képtelenek összefogni.
Az, hogy szélsőséges erők lennének a Fidesz vetélytársai, talán vitatható, legalábbis az legutóbbi időkig. Mert eddig sem a politikai erőszakot nem hangsúlyozták, sem pedig a demokratikus rendszer alkotmányellenes megváltoztatását nem tűzték ki célul. (Mára valamennyit változott a helyzet, a baloldal nyílt BLM-pártiságával, a romboló gyújtogató antifa csürhével való 2018-as együttvonulással, az ott elhangzottaktól és történtektől való egyértelmű elhatárolódás elmaradásával, valamint a feles többségű alkotmányozás ötletének meghirdetésével és napirenden tartásával. De erről később.)
Maga a képlet jól írta le a valóságot. A 2014-es és 2018-as győzelem még gyengébb kormányzati teljesítmény esetén is szinte kódolt volt. Más a helyzet viszont 2022-vel.
Ne legyünk igazságtalanok, említsük meg a Mi Hazánk nevű mozgalmat is, amely felvállalja és tovább viszi a korábbi Jobbik eszmei-politikai örökségét, s a kormány konstruktív ellenzékének tekinthető, mint a MIÉP 1998 és 2002, valamint a Jobbik 2010 és 2014 között. Viszont a Mi Hazánk egyelőre azért küzd, hogy egyáltalán bejusson a törvényhozásba, annak ugyanis kicsi a valószínűsége, hogy nemzeti-radikális programjával 15–20 százaléknyi szavazót maga mögött tudó pólust képezzen, mint amit a Jobbik jelentett 2018-ig.
Tehát két tábor néz farkasszemet, ezeknek ereje hasonló nagyságrendű. A kormánypártoknak szurkoló felelős magyarként mondhatjuk, hogy bármelyik nemzeti konzultáción sokkal többen vettek részt, mint az ellenzéki előválasztáson. Vagy azt is, hogy 2021. október 23-án a kormány mellett kiálló Békemeneten százszor annyian voltak, mint az ellenzék demonstrációján. Legalább háromszázezren az egyiken, legfeljebb háromezren a másikon. (Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam: a kormánypártisággal aligha vádolható Hont András balos publicista finom iróniával jegyezte meg a hatalmas lebőgés után, hogy név szerint fel tudná sorolni, kik voltak ott Márky-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölti debütálásán.) De ez optikai csalódás lenne. Kell erre hivatkozni, elvégre az is fontos kérdés, ki hány embert tud utcára vinni. De
S hogy miért nem? Egyrészt a kormány jól megtervezett gazdaságpolitikája és taktikai érzéke miatt. A tizenharmadik havi nyugdíj, a nyugdíjprémium, a fiatalok személyi jövedelemadó-mentessége olyan lépések, amelyeket több ember érez meg a mindennapokban, mint a kormány sokkal fontosabb nemzetstratégiai döntéseit: a konok kitartást a migráció, az iszlamizáció megállításának témájában, a családvédelmi, demográfiai csomagot, a gyermekek megvédését az LMBTQ-őrülettől, a magyar hadiipar fejlesztését. Nem említettem a stratégiai ágazatok, köztük az energiaszektor nemzeti kézbe vételét (visszavásárlását), mert ez előfeltétele egy ismét csak minden ember helyzetét érintő politikának, amit a kormány találóan rezsiharcnak nevez.
Találóan mondta Orbán Viktor a Fidesz kongresszusán:
Mert bizony ez a helyzet, az Európai Unió vezető tagállamai amellett, hogy behódoltak a háttérhatalom nyílt törekvésének, az európai lakosság lecserélésének, a fehér keresztény kultúra felszámolásának, kitárták kapuikat a honfoglaló szándékkal érkező, dolgozni, beilleszkedni nem akaró muszlim tömegek előtt, amelyeknek tagjai elképesztő arcátlansággal a befogadóktól várják el a hozzájuk idomulást. Ráadásul az LMBTQ-propaganda népszerűsítésével az emberek nemzeti és vallási identitása után célkeresztbe vették a nemi szerepek felszámolását is.
Márky-Zay Péter retorikai szinten úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Legfrissebb agyament kijelentése, hogy a rezsiharc és a migrációellenes politika támogatóit trágyával etetett, sötétben tartott gombákhoz hasonlította. De arról se feledkezzünk meg, hogy homoszexuálisnak nevezte a fél kormányt (próbálta volna ezt tenni egy jobboldali politikus 2002 és 2010 között), és a rezsi témájában ismételten a kormány politikája ellen lépett fel a piaci energia és az üzemanyagárak mellett érvelve.
Mondhatjuk, hogy legalább őszinte, ahogy gyermekeinek fizikai fenyítése ügyében. Csakhogy a politika nem őszinteségi verseny.
S akkor nem szóltunk arról, hogy az ellenzék üdvöskéje, Márky-Zay, miközben konzervatívnak akarja magát beállítani, minden fontos, aktuális kérdésben a baloldal programját hirdeti – legyen szó a Brüsszel által képviselt birodalomnak való behódolásról, az LMBTQ-lobbi nyomulásáról, a migrációról stb. A feles többségű alkotmányozás melletti ismételt kiállása pedig egyértelműen a politikai kalandorok közé sorolja be őt.
De érdekli ez vajon a dróton rángatott hazátlan senkiháziakat? Büszkén felvállalt elődeik, Károlyi Mihály és szabadkőműves társai, a zavarosban halászva ragadták meg a hatalmat 1918 őszén, leszerelték a hadsereget, elprédálták az ezeréves Magyarországot, sutba vágták ezer év jogfejlődését, majd átadták a hatalmat a kommunistáknak. Márky-Zayéktól is nagyvonalakban ugyanerre számíthatunk. S akkor még nem szóltunk arról, hogy kenyéradó gazdáik az Egyesült Államokat lángba borították egy többszörösen elítélt, gátlástalan bűnöző halála kapcsán. Ukrajnában ugyanazok az erők valósították meg a Majdan-tervet, és juttatták hatalomra a jelenlegi ügyvezető kormányt. Itt sem kétséges, kit támogatnának, ha anarchiába fulladna az ország.
A képlet egyszerű. Tudatos nemzeti építkezés, a magyar szuverenitás megerősítése, családpolitika, nemzeti érdekű gazdaságpolitika, Kárpát-medencei magyar nemzetegyesítés az egyik oldalon. A birodalom kiszolgálása, a határon túli magyarok elleni uszítás, az LMBTQ-lobbinak való behódolás, bevándorlóországgá válás, egyszóval Magyarország magyar országként való megszüntetése a másik oldalon.
Tessék választani!
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!