
A futtbal rajongói közül idén sokan nem juthattak ki az Egyesült Államokba a szigorú beutazási feltételek miatt
Fotó: Agerpres/Li Muzi
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául. Joggal merül fel a kérdés: valóban a világbajnokság résztvevői jelentik a legnagyobb biztonsági kockázatot, vagy Amerika ismét rossz helyen keresi a veszélyt?
2026. június 15., 19:502026. június 15., 19:50
2026. június 15., 20:042026. június 15., 20:04
New Yorkban néhány nap alatt több halálos áldozata volt a lövöldözéseknek, mint amennyi szemeteskukát találtunk öt négyzetkilométeren – mondta nemrég félig viccesen, félig komolyan a fiam. És valóban. Tavaly Manhattanban nem tudtuk, hova dobjuk el a szemetet. Csak hazaérkezésünk után tudtuk meg, hogy biztonsági okokból a szemeteskosarakat hosszú évekkel ezelőtt leszerelték, mert régebben a merénylők időnként azokban rejtették el a pokolgépeket.
De csak mértékkel, udvariasan vagy legalábbis ésszel – tenném hozzá gyorsan. Mert amit az Egyesült Államok a labdarúgó-világbajnokság kapcsán a beutazókkal művelt, eléggé fura vagy bosszantó. Az érintettek szempontjából pedig egyesen felháborító.
De lássuk csak. Embolo svájci labdarúgó vízumát felülvizsgálat alá vonták, és csak napokkal később csatlakozhatott a csapatához. Aymen Husseint, az iraki válogatott játékosát a vámhivatal munkatársai órákon át hallgatták ki, amikor belépett az országba. Az iráni válogatott napokig intézte a vízumügyeit a törökországi amerikai konzulátuson. Az Egyesült Államok csak a mérkőzések napján engedi be őket mexikói szálláshelyükről. A küldöttség tizenöt tagjától meg is tagadták a vízumot. A szurkolóikat pedig be sem engedték az országba. Omar Abdulkadir Artan afrikai játékvezetőnek elutasították a vízumkérelmét. Bár diplomataútlevéllel utazott az Egyesült Államokba, megtagadták a belépést és visszafordították Szomáliába. A FIFA bejelentette, kifizeti tiszteletdíját, amelyet a játékvezetésért kapott volna. A dél-afrikai válogatott a tervezettnél sokkal később érkezett meg Amerikába, mert a küldöttség egy részének nem adták meg a vízumot.
Néhány skót szurkolótól – akik egyébként vízum nélkül léphettek volna be az Egyesült Államokba – az indulás előtt néhány nappal visszavonták az utazási engedélyt. És akkor a drukkerekről, akik már megvették a jegyüket és lefoglalták a szállást, de elutasították vízumkérelmüket, már nem is írok. Ez esetben inkább ők a felelősök, hiszen először nyilván a vízumot kellett volna elintézniük, s utána a foglalásokat.
Szóval
Részben érthető az óvatosság, hiszen egyetlen ország sem szeretne beengedni területére megbízhatatlan személyeket. Másrészt ugyanakkor érthetetlen, mert az előbb felsorolt személyek (játékosok, küldöttségek tagjai, bíró) valószínűleg nem terroristacselekmények elkövetése miatt szerettek volna beutazni az országba. Azért is bosszantó e túlzott elővigyázatosság, mert köztudott, hogy az USA déli határain naponta százak jutnak be illegálisan az országba – akár szárazföldön Mexikón keresztül, akár csónakokon a Karib-térségből.
És azért is faramuci a helyzet, mert egyik oldalon nagyon ügyelnek arra, hogy az országba belépők nehogy valami meggondolatlant cselekedjenek, a másik oldalon pedig a statisztikák szerint az USA-ban évente mintegy 25 ezer lakos válik gyilkosság áldozatává. Azaz először saját házuk táján kellene sepregetniük.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Csíksomlyó nem pártiroda, nem szavazókör, nem politikai határátkelő. Aki oda magyarokat párthovatartozás szerint engedne be, az nem a nemzetet védi, hanem éppen azt darabolja fel, aminek az egységére hivatkozik.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Retteg az erdélyi szavazatoktól a magyarországi választók egy része. Teljesen alaptalanul – tenném hozzá gyorsan. Ha minden szavazatra jogosult személy elmenne és a Fideszre szavazna, akkor sem tudnánk jelentősen befolyásolni a választás végeredményét.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
szóljon hozzá!