
2013. augusztus 29., 22:492013. augusztus 29., 22:49
A Dunán áthaladó komp és a part túloldalán fogadó Bulgária élménye nemcsak a gyerekeket, hanem bennünket, szülőket is magával ragad, így aztán a határállomás ellenőrzésén átjutva megfeledkezünk a kötelező útdíjról. Már jócskán benn járunk az országban, csak a rendőri rutinellenőrzésen kapok észbe: nincs matrica, meg fognak büntetni. Amikor átadom a papírjaimat, román médiában évek óta sulykolt rémhírek jutnak eszembe a korrupt bolgár rendőrökről. Jöjjön, aminek jönnie kell. És jön is. A meglepetés. A rendőr angolul elmagyarázza, hogy a legközelebbi benzinkútnál vásároljam meg az útdíjat igazoló matricát.
A további meglepetések már a tengerparti üdülőtelepen fogadnak, ahol a rend, tisztaság és kellemes környezet teljességgel elüt attól, amihez a román tengerparthoz szokott szem találkozik. Nemcsak mi látjuk így, hanem a többi, Romániából érkező rengeteg turista is, akik a bolgár tengerparti vendégsereg mintegy egyharmadát teszik ki. A román tévéadókból érkező, csúsztatásokkal teli híradások ellenére, amelyek hol kocsilopással, hol igazságtalan rendőri intézkedéssel, hol különböző átverésekkel próbálják befeketíteni a román tengerparti turizmusnak egyre nagyobb konkurenciát jelentő bolgár vendéglátást.
A külföldre igyekvő, nagyszámú romániai vendégsereg a bizonyosság rá, hogy már nemcsak a nagypénzű, újgazdag turista keresi külföldön a kényelmesebb pihenés lehetőségét, hanem a középréteg, sőt a kispénzű vakációzók is megtalálják számításaikat a környező országok vendégmarasztalóbb üdülőtelepein. Akinek nem futja az utóbbi években igencsak felkapott és ezért drága horvát tengerpartra, a hazainál sokkal jobb kínálatot talál a bolgár, a montenegrói vagy az utóbbi egy-két évben nagy árkedvezményeket kínáló görög tengerparton.
A mocskos, gondozatlan és egyre szűkebb homokos partszakból megélni akaró román tengerparti turizmus mellett úgy húznak el délebbi szomszédai, hogy mire Bukarestben észbe kapnak, csak a hétvégi bukaresti vendégek és a szezonvégi, államilag támogatott, vénasszonynyaras turisták fogják csak élvezni a hetvenes években államilag felkarolt, azóta azonban folyamatos lepusztulásban levő román tengerparti turizmust.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!