Púder nélkül az új évben

Jutka mindig lassan masszírozza a sampont a fejbőrébe, legalább harminc percig, mert úgy igazán hatásos. A fejbőre hajlamos a zsírosodásra, így kétszer samponoz, hogy úgy ugrándozzanak a tincsei, mint a hedensoldersz reklámban. Nem baj, hogy éjjel egykor még hajat szárít, körkefével fél óráig gondosan formázva a hullámokat a gipszkartonfal mögötti szomszéd nagy örömére. Előtte persze argánolajas hajbalzsampakolás kötelező, amely tartást ad. Különben mindig úgy érzi, olyan a feje, mint a leszopogatott szilvás gombóc. Reggelente a buszon minden lány haja dús és rugalmas.

Aztán éjszakai krém a pattanásokra, előtte gyógyszappanozás. Különben folyton látja, ahogy elhúzzák a szájukat a népek a buszon, ha a piros dudorokra téved a pillantásuk. Az uracskája közben állandóan csipkelődik, hogy miért van még ébren éjjel fél kettőkor. Reggel ismét a karácsonyi vásáron vett gyógyszappan, védőkrém, korrektor a szem alatti feketeségre, alapozókrém, púder. Majd bronzosító, hogy ne nézzen úgy ki, mint egy tábla fehér csoki. Aztán szemfesték, szempillaspirál és rúzs. Jutka ezután rendszerint magára sem ismer. Az uracska döngeti a fürdőajtót, Jutka ijedtében belekapja a szemébe a spirálecsetet. Úgy érzi, mindjárt kifolyik a szeme, tiszta fekete a fél arca, lemossa, kezdheti elölről az egészet. Pisilni már nem marad ideje, mert még a hamisselyem blézert is ki kell vasalni. Milyen jó a kollégáinak, ők jöhetnek gyűrötten is. Ők férfiak. Ők fontos emberek, ők folyton gyűrődnek. Ez természetes. Tényleg, jut eszébe, ma este még szőrtelenítenie is kell, hiszen már negyvennyolc órája nem látott borotvát a lábszára. Akkor ma hajnali kettőig van programja, ha kicsit még olvasni is szeretne. De jó az uracskájának, ő elhanyagolhatja a hónalja borotválását. Ő férfi. Pedig Jutkát nagyon zavarják a hanyag férfiak. Egy pillanatra az igazságtalanság érzése fut végig rajta.

Jutka gondosan ügyel rá, hogy egy héten kétszer ugyanazt a blúzt véletlenül se vegye fel, mert megszólják, hogy mi van, talán nem futja többre a könyvelői fizetésből. Ilyenkor úgy irigyli az uracskáját: ő, ha egy hétig ugyanabban a fekete farmerben jár, fel sem tűnik senkinek. Néha még Jutkának sem.

Mit sütsz az ünnepekre? – kérdezgeti az uracskája, aki plusz öt kiló nélkül bizonyára nem érné meg az újévet. Majd leül filmezni, számítógépes szerepjátékozni, Jutka pedig forrong, hogy ő mennyire utál diós kalácsot sütni. Az ízét sem szereti.

Aztán Jutka egyszer csak feldühödik, és újévi fogadalmat tesz: nem sminkel többé. Csak egy kis rimmelezés. Olyan lesz, mint az uracskája: nem depilál háromszor egy héten, hajat sem mos minden második nap, és a kész élelmet termő hűtőszekrényben kajtat csodára meg kétszersültre várva. Sóhajtozik a mosatlannak, hagy időt filmre és könyvre. Az uracskája aztán megsértődik, amiért puha, bő pulóvert vesz otthon a csipkés fehérneműre. Jutka elválik. Két év múlva újabb uracskát talál, olyat, aki nem a Max Factor kozmetikai termékeibe, hanem Jutkába szeret bele. Abba, hogy milyen lelkesedéssel tud mesélni a kedvenc könyveiről, amikre most már van ideje.

Az új uracskája a bő pulóver alatt is rendszeresen megtalálja Jutkát.