Orbán Soros ellen – a Jó és a Gonosz harca

Elliot Aronson A társas lény című munkájában megannyi történelmi példával és csoportkísérletek sorával igazolta azt, amit amúgy is sejthetünk a józan paraszti ész alapján. Az emberek többségében hatalmas megfelelési kényszer van a többiek irányába. A vélt vagy valós csoportnyomás a megfelelésnek való engedelmeskedés a totális ésszerűtlenségig képes elvinni az egyént.

Mi másnak tudhatnánk be azt, amikor egy olyan egyértelmű kérdésben, mint a magyar kormány és a Soros György által alapított és támogatott Közép-európai Egyetem (CEU), a nemzeti értékek iránt elkötelezett emberek is a rossz oldalra állnak? Nyugodtan le merem írni ezt a szókapcsolatot, hogy rossz oldal, mert ezúttal nincs mit árnyalni.

Ha létezett gonosz hatalom a világtörténelemben, akkor a mai, önmaga létét is tagadó globális háttérhatalom a végletekig az. Nyomorba dönt tömegeket, megmérgezi az élővilágot, tönkretesz államokat, meggyilkoltatja a terjeszkedésének ellenálló helyi vezetőket, és sok millió ember halálát okozva háborúkat robbant ki. Mindennek komoly irodalma van. Elég elolvasni Bogár László professzor vagy Drábik János fejtegetéseit, John Perkins Gazdasági bérgyilkos című munkáját, vagy beírni a ma élő emberiség talán legnagyobb ellenségének, a Monsanto vállalatnak a nevét bármelyik világhálós keresőbe és ömlenek az adatok.

A globális háttérhatalom kirakatembere

E globális háttérhatalom egyik legismertebb nyíltszíni képviselője Soros György. Ő az, aki kiáll Richard Coudenhove-Kalergi gróf 1925-ben, a Praktische Idealismus című művében megfogalmazott lázálom, a nemzetek nélküli, kevert fajú Európa mellett, és komoly összegekkel támogatja Európa elárasztását az idegen kultúrájú, asszimilálhatatlan, nyelvet tanulni, dolgozni nem hajlandó muszlim tömegekkel.

A nemzetállamok fellazítása, a nemzeti gondolkodás aláásása és általában a normális gondolkodás felcserélése ideológiai szerkezetekkel nem új keletű célja a pénzembernek. A Közép-euróai Egyetem nyilvánvalóan ebbe a cselekvéssorba illeszkedik bele.

A CEU egy kozmopolita-libertinus agymosoda, ezen nincs mit szépíteni. Azok, akik kiállnak mellette, vagy a csapat tagjai, vagy képtelenek átlátni ezen az egyáltalán nem sűrű szövésű szitán. Nincs ebben semmi meglepő.

A Soros György által megszemélyesített gondolkodás-torzítási program a nemzetközi baloldal létrejöttével egyidős. A baloldali ideológiák középpontjában a család és a kisközösségek helyett az absztrakt egyén áll. A  hagyomány – legyen az nemzeti vagy keresztény, minimum önigazolásra kényszerítendő gyanús képződmény, de – a legtöbb esetben inkább felszámolandó, avítt, meghaladott gondolkodási keret.

A magyar kormány fellépése a CEU-val szemben legfeljebb taktikai szempontból bírálható, annál is inkább, mert úgy tűnik: az Egyesült Államok kormányzati apparátusa nem áll Orbán Viktor mellé az ügyben.

A CEU mellett összezáró ellenzék

Sajátos jelenség, hogy erről a Jobbik világhálós szócsöve, az Alfahír, cinikusan és kárörvendően tudósít. Mintha legalábbis olyan kérdésről lenne szó, amely a párt szempontjából semleges, és nem éppenséggel a Jobbik létértelmének, a nemzetépítő politikának jegyében megtett egyik legbátrabb – megengedem, legvakmerőbb – kormányzati lépéséről. Ez már bizony az eszmei értékeket félreseprő pártelvű politika, amiből ízelítőt kaphattunk a Jobbiktól a népszavazási kampányban, majd a migránsügyi alkotmánymódosítás elutasításakor. De azt sem feledhetjük, hogy midőn a Népszabadság nevű szellemi mételyközpont végre valahára megszűnt, a párt elismerés vagy akár hallgatás helyett krokodilkönnyeket ejtett a kommunista médiahidra legerősebb csápjának levágása felett. Sőt, azt helyezte kilátásba, hogy kormányra kerülése után „visszaállítja  a sajtószabadságot”. Vélhetően az adófizetők pénzéből gondolták kisegíteni a csődbe jutott ballib médiaorgánumot.

Úgy tűnik a Jobbik kommunikációjából, hogy a kormány és Soros György közül az előbbit tartja fő ellenségének, ami szemmel látható jele annak, hogy a párt teljesen kifordult önmagából.

Újabb ürügy

Nincs min meglepődni, a liberális értelmiség örvend annak, hogy ismét lehetősége akadt utcára szólítani az embereket, és hadrendbe állíthatja sajtóorgánumait, amelyek pár napja rég látott egyetértésben, kórusban szidják a kormányt. A legelképesztőbb módon Konrád György fogalmazott, aki arcpirító gátlástalansággal húzta elő a „zsidó-kártyát”: azt állította, hogy a kormány „propagandagépezete göbbelsi lendülettel a zsidó Sorosban mutatja fel a nemzetnek és a világnak minden bajok okozóját”. Miközben sok mindennel vádolható az Orbán-kormány, de antiszemitizmussal aligha. Konrád szerint a muszlim bevándorlás támogatója, Soros György több jót tett a magyarsággal, mint a kormány.

Nem meglepő, hogy az ő szemszögéből ez így látszik. Mert bár érthetetlen módon ma is töméntelen pénzt kapnak a magyar kormánytól liberális szellemi műhelyek és személyiségek, de az is tény, hogy végre a magyar értékek felmutatói is elismeréshez és támogatáshoz jutnak. Végre nem a magyar nemzeti önazonosság ellen irányul a kormány kultúrpolitikája, mint az MSZP és az SZDSZ uralkodásának idején. Más területeken pedig egyértelmű a nemzetépítés szándéka, a magyar nemzeti szuverenitás megőrzésének és tágításának igyekezete.

Érdemes felidézni, hogy Vaclav Klaus egykori cseh miniszterelnök a kilencvenes évek elején ellenállt a Közép-európai Egyetem Prágába telepítésének konfliktust vállalva az akkori államelnökkel, Vaclav Havellal szemben. Részéről tisztességes lépés, hogy most kiáll Orbán Viktor mellett.

Kő kövön nem marad

Az, hogy a kormánynak jogi szempontból is igaza van, amikor meg akarja vonni a CEU kiváltságait – amelyek érdekében Soros György személyesen járt közben Magyar Bálint oktatási minisztersége idején –, az teljesen egyértelmű. De ha nem így lenne, akkor is Orbán Viktor mellett lenne a helye minden embernek, akinek kicsit is fontos az európai szellem és a magyarság megmaradása. Mert nem nehéz belátni – most a stockholmi merénylet árnyékéban különösen nem –, hogy ha folytatódik Európa elárasztása a nem kis részben hódító szándékkal érkező, asszimilálódásra semmi hajlandóságot nem mutató idegen kultúrájú betolakodókkal, akkor itt kő kövön nem marad.

Az unió vezetői pedig ahelyett, hogy végre cselekednének e pusztító áradat megfékezése érdekében, inkább a migránsútvonalak megrajzolásával és a kvóta abszurd ötletének Közép-Európára kényszerítésével vannak elfoglalva – Soros György szellemi iránymutatásának megfelelően.