Nyugat-Európában fogalmuk sincs az elszenvedett jogsértéseinkről

2022. július 24., 20:572022. július 24., 20:57

2022. július 24., 21:022022. július 24., 21:02

Halvány fogalmuk sincs ezeknek, mi történik nálunk Erdélyben, mit jelentett a kommunizmus – mondta évtizedekkel ezelőtt egyik ismerősöm a nyugat-európaiakról. Ma sincs fogalmuk – tenném hozzá gyorsan nyugodt lélekkel. Sőt, ha általánosítok, talán akkor sem tévedek nagyot. Tisztelet a kivételnek.
Visszatérve lelkipásztor ismerősömhöz, elmesélte, hogy a rendszerváltást követően a megnyílt határok miatt számos holland segélyszállítmány érkezett a parókiájára. Esténként egy-egy pohár bor mellett beszélni kezdett holland kollégájának és kísérőinek arról, hogy a történelmi magyar egyházak, így a református is, miért szeretnék visszaigényelni egykor elkobzott ingatlanaikat, és természetesen az államosítás folyamatát is megemlítette. Szüleit kuláknak minősítették, ez akkor szinte főbenjáró bűnnek számított. Ezért amikor megállt házuk előtt a fekete autó, a családnak csupán néhány órát engedélyeztek arra, hogy a legszükségesebb holmikat feltegye egy szekérre, és nyakába vegye a világot. Házukat elkobozták.
A hollandok számára ez hihetetlenül hangzott, s úgy gondolták, azonnal megtalálták a megoldást, amely egykor szegény kárvallottaknak, kisemmizetteknek eszükbe sem jutott.

„Hát miért nem fordultak a rendőrséghez?” – kérdezték naivan ismerősömet, aki nagy szemeket düllesztve válaszolta, hogy éppen a rendőrök tessékelték ki családját az utcára és vették el az ingatlanukat. „Az egyszerűen lehetetlen” – rökönyödtek meg a nyugat-európai vendégek,

és szentül meg voltak győződve, hogy márpedig a rendőrök nem tehettek ilyesmit, hiszen azok feladata a rend fenntartása és a tulajdonjog felügyelete. Magukban pedig talán arról is, hogy ismerősöm nagyokat lódít nekik.
Nos, ez a történet jutott eszembe, amikor az egyik németországi politikus nyilatkozatát olvastam. Ráadásul nem is akármilyenét, hanem aki az AfD színeiben politizál. Vagyis jobboldali beállítottságú, a szóban forgó pártot pedig a fősodratú sajtó nemcsak hazájában, hanem Európában is a szokásos szélsőséges jelzővel illeti a migránsokkal, a genderelmélettel és több más témával kapcsolatban megfogalmazott nézeteiért. A riporter megkérdezte a képviselőt, pártja miért nem támogatta a Minority SafePack aláírásgyűjtését, amely – mint tudjuk – az európai kisebbségek jogainak betartatásáért indult néhány évvel ezelőtt. A magát jobboldalinak tartó politikus azt válaszolta, hogy az EU-ban mintegy 400 kisebbség él 50 milliós létszámban, a kezdeményezést csupán alig több mint egymillióan írták alá (vagyis rendkívül kevesen), ezért a túlnyomó többség láthatóan nem látja szükségét annak, hogy európai szinten foglalkozzanak a nemzeti kisebbségek jogaival. Különben is – tette hozzá –, e kérdésnek nyilvánvalóan az egyes tagállamok hatáskörében kell maradnia (mily érdekes, mintha maga Ceauşescu támadt volna fel poraiból). Ám volt, ami ennél is elképesztőbben hangzott a tisztelt politikus szájából. Szerinte ugyanis ha egy uniós országban kisebbségek ellen elkövetett jogsértéseket észlelnek, az érintett alkotmányos állam képes az elkövetőket felelősségre vonni(!).
Tetszik érteni? A nyugat-európai politikus meg van győződve arról, hogy amennyiben Romániában kisebbségellenes jogsértéseket észlelünk, akkor azt a román állam azonnal megtorolja. Az ugyanis meg sem fordul a fejében, hogy sokszor éppen az államot képviselő prefektus, a polgármester a jogsértő. Hogy éppen a román bíróság ad igazat a történelemhamisítóknak, és hadd ne soroljuk még kiknek.

A tisztelt nyugati politikusoknak halvány gőzük sincs arról, mit jelent nálunk a jogsértés, a kisebbségek vegzálása, a jogok be nem tartása, azok akár bíróságon való kijátszása, az igazság elfedése.

Honnan is tudhatnák? – kérdezhetnénk lemondóan és szinte beletörődve. Ez a hozzáállás jellemzi szinte az összes politikust.
Hát ennyit arról, hogy Nyugat-Európában hogyan gondolkodnak rólunk, a kisebbségi jogokról és azok orvoslásáról, betartatásáról. Persze nem akarom azt állítani, nincsenek olyanok, akik ne lennének tisztában helyzetünkkel. Nyilván léteznek politikusok, akik valamilyen szinten fel tudják mérni, mit jelent az, hogy valamit aláírsz egy
NATO-vagy EU-tagságért, utána pedig éppen az ellenkezőjét teszed. De ha már a jobboldalon is ilyen személyek állnak, mit várjunk a másik oldaltól?