Románok foglalják el az úzvölgyi temetőt. Az erdélyi magyarság új stratégiával válaszolhat a provokációkra
Fotó: Pinti Attila
2019. június 22., 20:012019. június 22., 20:01
Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. Első lépésként tudatosítani kell, hogy jól átgondolt, kitervelt és a hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk az áldozatai. Az ország törvényeit úgy alakítják, ahogy akarják. Mi próbáljuk betartani e törvényeket, de ezeket úgy értelmezik, hogy mi legyünk a vesztesek.
De nekünk egy lépéssel előttük kell lennünk. A törvényt nem léphetjük át, viszont olyan megoldásokat kell találnunk, ami a kiskapukat kihasználja. Ennek elengedhetetlen feltétele az összefogás.
Az utolsó órában vagyunk. Lehet, mosolygunk ezen, de látva, ami történik, ki lehet jelenteni: ha nem dolgozunk ki közös tervet, akkor az elrománosítási folyamat Székelyföldön is megállíthatatlan lesz. Három vonalon kellene megalkotni e stratégiát, mert háromféle helyzetben élő magyar közösségeink vannak. El kell választani ezeket, mert sok esetben különbözik az ott élők magyarságtudata, románokhoz való hozzáállása.
Vannak általánosan érvényes dolgok, mint az épületeink, szobraink, emlékhelyeink, temetőink, iskoláink magyar kézben való megtartása. Ezeknek át kell nézni az iratait, tulajdonjogát, biztosítani, hogy ne kerüljenek idegen kézre. Meg kell akadályozni a földterületek, épületek felvásárlását, elrománosítását.
Megerősíteni, megtartani, ami még megmaradt. A kolozsvári magyar már nem érzi azt, amit a székelyföldi. Más a viszonya a románokkal, soknak már gyengült a nemzeti öntudata. Szigeteket kell létrehozni. Magyar várakat. Ezek élére kellenek elkötelezett karizmatikus vezetők.
A nagy többségükben magyar vagy színmagyar településeket Erdélyben meg kell erősíteni. Itt harcolni kell iskolákért, kulturális programokat szervezni, gazdasági segítséget nyújtani. A nemzeti öntudatot megerősíteni, megakadályozni a betelepítést, a földek eladását.
Ez az első két terv a tartósításról szól, a védekezésről. Itt mást nem tehetünk. Kolozsvári értelmiségi szájából hangzott el az, hogy ne magyarkodjunk, hagyjuk az egészet, elég, ha magyarul beszélünk, magyar iskolába jár a gyerekünk, és néha elmegyünk színházba vagy könyvbemutatóra. Nos, erről van szó. Világpolgárrá válnak a magyarjaink.
Székelyföld a szívem közepe. Remélem, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy szigeteket, végvárakat hozzunk létre. Mert Székelyföld maga a sziget. És teljesen másképp kell kezelni, mint Erdély többi részét. Székelyföldön még van remény arra, hogy megállítsuk az elrománosítást.
Akik nem azért lettek képviselők, polgármesterek, közösségi vezetők, mert több a pénz, és akkor alkalmazhatják a rokonságot, mert … Sorolhatnám, de nem teszem, mert mindenki tudja, és mindenki hallgat.
Szükség lenne egy megyék fölötti bizottságra, kisebb parlamentre, ahova minden magyar párt megyei vezetősége nevezne tagokat. Hogy rajtuk keresztül lehessen elérni bármelyik párt polgármesterét az adott településen. Hálót kell létrehozni pártoktól függetlenül. Hargita, Kovászna megyék minden polgármesterével rendszeresen kell tartani a kapcsolatot. Körzetekre osztva (mintegy tíz polgármester egy körzetben), mindegyiknek lenne felelőse. A körzetekre osztás segítené a tájékoztatást, mozgósítást. Havonta kellene találkozót szervezni, amelyen meg kellene tárgyalni a települések problémáit. Ezeken tájékoztatnák azokról a döntésekről, tanácsokról, lépésekről, amelyeket az adott településen meg kell(ene) tenniük. Ugyanakkor történelmi és kulturális témájú előadásokon kellene részt venniük. Csodálkozom, miként lehet székely polgármester az, akit nem érdekel más, csak a mezőgazdasági pályázat.
Számon kellene kérni, milyen építkezési engedélyeket adnak ki. Megakadályozni a földek, házak románoknak való eladását. Tudatosítani kellene az egyszerű emberekben, hogy jövőnk a tét, s felelősségtudatot ébreszteni az emberekben. Mert hiába megy el egy-két elöljáró a faluból egy megbeszélésre, ha a faluba nem jut tovább az információ. Elképesztően meg van gyengülve az egyszerű székely emberben a nemzeti öntudat, legalábbis itt, Háromszéken. Az emberek csalódottak. Félnek.
Gazdaságilag meg kell erősíteni a falvakat. Községenként termékbegyűjtő központokat kellene létesíteni. Az „idegen” befektetőket megelőzni. Hiszen a sajtgyárak, borvízpalackozó gyárak mind-mind az ők kezükben vannak. Miért? Mi adtuk oda, mi adjuk el talpunk alól a földet.
Szükség lenne gazdasági támogatásra, pályázatok írására, amelyek bizonyos szinten már szerencsére működnek. A fiatalok segítésén is sok múlik.
A tájházak falvankénti kialakítása az értékmentést szolgálná, ugyanis rengeteg érték kallódik el. Ezek élére kulturális felelőst, programszervezőt kinevezni. Butul el a népünk: sorozatokon él, ez jelenti számára a „szellemi táplálékot”. Nem ismerik lassan a népdalokat, meséket, szokásokat, mesterségeket, történelmünket. Lehet, egyszerű alpontnak tűnik, de ez az egyik legfontosabb. Ha nincs kinek beszélni autonómiáról, ha nem érdekli a felnövő nemzedéket a székelység, a múlt iránti büszkeség, akkor nem lesz jövőnk.
Kevés gyermeket érdekel a múlt, a néptánc, népzene, hagyomány. Szerveznek táborokat, léteznek kezdeményezések, ezeket kell segíteni, megerősíteni. Az iskolák vezetőségével fel kell venni a kapcsolatot. Siralmas ugyanis a pedagógusok helyzete is, néhánynak a hozzáállása. Nagy tisztelet a kivételnek, azoknak, akik hivatásként végzik feladatukat. A gyermekek előtt nincs példakép. Be kell mutatni azokat az iskolákban a diákok számára. Kell beszélni nekik és a települések lakói előtt az aktuális helyzetről, a visszaélésekről, a jövőről. Lentről kell felfelé építeni, nem fentről le.
Az működni fog. Minden munka sikere emberfüggő. Hiába van pénz, ha nincs olyan személy, akit követnének. Ilyeneket kell keresni politikai színezettől függetlenül. A polgármesteri hivataloknak együtt kellene működniük az egyesületekkel, civilszervezetekkel, hagyományőrzőkkel. Sajnos sokszor ahelyett, hogy segítenék ezek munkáját, akadályozzák. Pedig szerintem egyik egyesület vezetője sem tör a polgármesteri székre.
Javasolom, hogy a körzetekhez tartozó történelmi felekezetek egyházközségeinek vezetőit is hívják meg a gyűlésekbe, akik elérik az egyszerű embereket és hatással tudnak lenni rájuk.
Jogászokból, ügyvédekből álló bizottság térképezze fel a Székelyföld területén fellelhető visszaszolgáltatott vagy kérdéses jogviszonyú ingatlanokat, erdőket, közbirtokossági területeket, szobrokat, temetőket, iskolákat, amelyek célpontjaivá válhatnak a visszaállamosítási támadásoknak. Kérni kell a polgármestereket, hogy jelezzék, ha az ortodox egyház területet akar vásárolni. Ezt vagy meg kell venni előttük, vagy egyszerűen nem kell eladni.
Nincs más esély az életben maradásra. Ha nem lépünk, és nem neveljük székelynek a gyermekeinket, ha nem húzzuk ki magunk és nem vállaljuk fel sorsunk, akkor nem lesz kinek autonómiát kérni. Szerintem a kijelentések, nagy szavak, beszédek ideje lejárt. Sürgősen tenni kell. Nemzetem iránti mérhetetlen szeretetem és féltő aggodalmam íratták velem ezeket. Mert ha nem lépünk, nem szervezkedünk és pár lépéssel nem lépünk előttük, akkor végünk van. Hiszem, hogy amint oly régóta megőrzött minket a Teremtő ezen a földön, meg fog őrizni a jövőben is.
Biró Erika
A szerző református lelkipásztor
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!