Munkával, teljesítménnyel nyert választás

Féltem, mert a magyar miniszterelnök az utóbbi időben magára maradt Európában. Magyarországon óriási hullámokat vert a mesterségesen gerjesztett Orbán-fóbia. És féltem, mert a választások előtt (kissé aszkétikus módba kapcsolva) inkább az ellenzéki műsorokat hallgattam, ott pedig elég bizakodóan nyilatkoztak.
Igaz, nem tudtam elképzelni, mi adhatja az okot az optimizmusukra. Merthogy épkézláb programot egyszer sem mutatott fel senki az ellenzék részéről. A kampány kimerült abban, hogy Orbán, takarodj!, hogy demokrácia kell, hogy korrupt a kormány.

A korrupciót is alap nélkül puffogtatták, mert a nagy korrupciós botrányok az elmúlt évtizedekben szinte kivétel nélkül a baloldalhoz és a liberálisokhoz kötődtek. Még Medgyessy Péter is azt mondta egykor: az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel (mintha az MSZP nem lenne – tennénk hozzá gyorsan).
Szóval gazdasági jellegű választási programokat nem igazán hallottam az ellenzéktől. Amikor a kormány valamilyen népszerű, hatékony törvénytervezettel állt elő, az ellenzék csupán azt tudta mondani: ez nem elég, még több kell. Programjuk többi része a gyűlölködésből állt. Teljesen abszurd és felháborító módon a balliberális oldal vágta ezt is a jobboldal szemébe, miszerint a konzervatívok gyűlölködnek.
Az „elemzők” az elmúlt években választás előtt s után is több mindenben keresték a jobboldal győzelmének kulcsát. Elmondták, rossz a választási rendszer, a közmédia mossa az emberek agyát, nagy médiaellenszélben kell kampányolniuk, a baloldal nem tudja hatékonyan megszólítani az embereket, s nem megfelelő politikusokat próbál a parlamentbe juttatni, szétforgácsolja az erejét, politikusai sokszor torzsalkodnak egymással és még sok minden mást. Vagy hogy (sic!) az országban hárommillió hülye (értsd jobboldali érzelmű választópolgár) él.
Szinte hihetetlen, de úgy tűnik, egyszer sem fordul meg a balodali „elemzők” fejében, hogy talán azért nyer a keresztyén-konzervatív Fidesz immár negyedik alkalommal, mert a másik oldal húsz éve képtelen alternatívát felmutatni. És ami még ennél is fontosabb: a jobboldal hatékonyan vezeti az országot. Képes gazdasági válság, migrációs nyomás, árvíz, járvány, háború idején is a lehetőségekhez mérten a legjobb megoldásokat választani. Nem fordul meg a fejükben, hogy az emberek azért szavaznak a Fideszre, mert jobban élnek, mint régebb. Mert több megtakarított pénzük marad, mert az ország látható szemmel is fejlődik. Mert több a munkahely, nagyobb a fizetés, mert a kormány támogatja a nagycsaládosokat, a gyermekeket vállalókat, mert igyekszik szinten tartani a gáz- és villanyárakat. Mert támogatja a nyugdíjasokat, a határon túl élőket és több más rétegét a társadalomnak. Mert népszerű intézkedéseket hoz számos, a társadalmat érintő problémában (lásd például migráció vagy genderelmélet). Mert a magyar szabadságszerető ember, és nem szeret függeni sem a kommunistáktól, sem a nyugati világ aberrált, liberális diktatúrájától, sem mástól. Érzi, amit Lázár János mondott Márki Zay Péter elleni, a hódmezővásárhelyi választókerületi győzelmét követően:

Ez a megállapítás nemcsak a hódmezővásárhelyi választókerületre érvényes, hanem az egész országra. Nemcsak 2022-re, hanem az elmúlt 10–12 évre, és remélhetőleg az elkövetkező hosszú esztendőkre is. Ebben méltán reménykedhetünk, hiszen immár évek óta látható, hogy Orbán Viktor személyében olyan hazafi áll – nem az ország, hanem a – nemzet élén, aki gazdasági tekintetben európai távlatokban, nemzetpolitikai szempontból Kárpát-medencei szinten gondolkodik. Erre Horthy Miklós óta az elmúlt száz évben nemigen volt példa.