2013. május 24., 19:032013. május 24., 19:03
Néhány évvel ezelőtt, a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus korai időszakában történt, amikor a román egészségügy afrikai viszonyait még csak leplezni sem tudta az ország leendő uniós tagsága. Egy kis szamosháti szórványfalu, Magyarfodorháza idős egyházfia a kolozsvári ortopédiai kórház csupasz ágyán várta végzetét combnyaktöréssel, miután képtelen volt kifizetni a műtőorvos által kért hálapénzt. Hozzátartozók híján az őt meglátogató falusi lelkészével volt szerencséje, aki hétvégi istentiszteleten közadakozásra kérte híveit, így az összegyűlt hálapénzzel megmenthették falutársuk életét.
A történet nem egyedi eset, a jelenség méreteit pedig csak találgatni lehet. Megkockáztatom a kijelentést: az emberek többsége még a hálapénz tényét is elfogadná, ha ettől vagy ezzel együtt működőképes lenne a hazai egészségügy, és nem lennénk európai éllovasok a legkülönfélébb halálos betegségek statisztikáiban. De azok vagyunk, és ez önmagában is jelzi, hogy egészségügyünk képtelen megbirkózni a civilizált országokban könnyűszerrel vett akadályokkal. Az Európai Unió sereghajtójaként elkönyvelt román egészségügy kiadásai magyarázattal szolgálhatnak a hatalmas gondokra, arra azonban mégsem, hogy miért annyira alulinformált és közömbös a romániai átlagember saját egészségével kapcsolatban.
A kolozsvári onkológiai intézet szakembere lesújtó adatokat közöl: a betegek jelentős része csak akkor fordul orvoshoz, amikor már túl késő. Szervezete apróbb és nagyobb (vész)jelzéseivel sem törődik, mert úgy gondolja, amíg nem fáj, addig baj nem lehet. Ez a tévhit évente sok ezer ember életébe kerül, mert a daganatos betegségeknél a fájdalom megjelenése már a vég kezdetét jelenti.
A saját egészségünkkel kapcsolatos emberi közömbösség vagy tudatlanság a civilizált világra jellemző népegészségügyi programok hiányával is magyarázható. Ha van is ilyen program Romániában, nem vagy rosszul működik. A rák kezdeti stádiumát kimutató szűrővizsgálatok például fakultatív jellegűek, így csak egy szűk réteg kér küldőpapírt háziorvosától: aki tudatosan elszánt egészsége érdekében. A túlterhelt háziorvosok örülnek, ha legalább a szokásos panaszokkal hozzájuk fordulókat képesek ellátni a napi beteglétszámra fenntartott keretek között, így nem vállalkoznak „voluntarista” módon népegészségügyi felvilágosításra.
A mai egészségügyi ellátás kereteiből „kifelejtették” a kötelező szűrővizsgálatok rendszerét, ettől fogva az államnak többszörösébe kerül a szűrővizsgálatok elmaradása miatt kialakuló súlyos betegségek kezelése. Pedig a hazai egészségügyi büdzséből nagyságrendekkel kisebb összegeket igényelne a romániai onkológiai intézetek és kórházrészlegek finanszírozása, ha működnének a megelőző programok. Az igazi nyereség azonban emberéletekben és az egészséges munkaerő teljesítményében lenne mérhető.
Mindezeken túl a rossz emberi beidegződésnek, az egészségüggyel és az orvosokkal szembeni előítéletnek már az iskolai nevelésben elejét kellene venni, hogy az egészségünk megóvásához nélkülözhetetlen felelősségtudat már zsenge korban életünk részévé válhasson. Ha nem ez történik, sokan idős korban is rettegnek az orvostól. Példa rá a falumbeli Feri bácsi esete, aki ugyan tisztes öregkort ért meg, de lábfekélyével semmiféle rábeszélésre nem volt hajlandó bőrgyógyászhoz menni. Attól rettegett, hogy az orvos azonnal levágja a lábát. A hosszas halogatás és leépülés miatt végül sürgősségi esetként kórházba került az egykori szép szál férfi, aki úgy távozott el közülünk, hogy orvosai szerint is élhetett volna még jó pár évet. Egyike volt a sok ezer megmenthető, mégis menthetetlenné vált életeknek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!