
2015. május 03., 21:032015. május 03., 21:03
Miközben képtelenek vagyunk feldolgozni saját sors- és nemzettragédiánkat, az évszázados jubileumhoz közeledő trianoni traumát, sőt, egyelőre empátiát is csak elvétve sikerül keltenünk, a világ ezekben a napokban egy másik, máig vitatott tartalmú tragédia évfordulójára figyel. A másfél millió örmény halálát okozó törökországi tisztogatás tényét ugyan a törökök is elismerik, ám a tudatos népirtás bélyegét elutasítják. A genocídium vádjának újabb lendületet kölcsönzött a pápai állásfoglalás is, amely – bár nem támaszkodik újabb kutatásokra – a megszólaló személyének súlyából fakadóan alapvetően meghatározta a százéves évforduló hangulatát.
Emlékezni természetesen szükséges és kötelező, hiszen ha nem létezik emlékezet, a múlt okozta seb nyitva marad és vérzik, amint az a pápai homíliában is áll. Csakhogy a gyászos események évfordulója újra felveti a különböző történelemszemléletek összefésülésének egyre égetőbb szükségességét. Hiszen immár egy egész évszázad telt el a világot teljes egészében feje tetejére állító első világháború és „csatolt” történései óta, ám a számtalan országhatárt ténylegesen, még több nemzethatárt pedig metaforikusan átrajzoló békediktátumok szavatossága azóta is makacsul tartja magát. Pedig ennyi évnek elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy az objektív felülnézethez megfelelő távolságba kerüljön a nagy háború és következményei.
A közép-kelet-európai történelmi panorámát persze több mint fél évszázadon át belengte a vörös köd, amelynek ideológiai egységerőszaka nemcsak lehetetlenné tette a tisztánlátást, de gyakorlatilag az arra irányuló igényt is jó mélyre süllyesztette. És az örmény–török kérdésben esedékes konszenzushoz sem vitt közelebb, mintegy azt üzenve, hogy a német–francia kiegyezés példáját ne tekintsük követendő, általános gyakorlatba ültetendő példának.
Az első világháború „párlataként” létrejövő országoknak a rengeteg hamis réteggel burkolt mai történelemszemlélethez való ragaszkodását akár megértéssel is kezelhetnénk, ha nem a bőrünkre menne a játék, ha nem a mi jövőnket veszélyeztetné. Csakhogy igencsak fenyegeti, az uniós fórumok „témaérzéstelenítésétől” a helyi visszaélésekig vezető kálvária megszámlálhatatlan stációján át.
Ha nem létezik emlékezet, a múlt okozta seb nyitva marad és vérzik – mondta a pápa. Az elhanyagolt, esetenként gondosan sózott sebek azonban még inkább. Mert az emlékezet csak akkor lehet gyógyító hatású, ha nemcsak helyi horzsolásokat céloz, hanem egész kontinensen át rezonáló fájdalmakat is. Ellenkező esetben öt év múlva, Trianon évfordulóján is a süketek párbeszéde vár ránk. Akárcsak most, amikor másfél millió örményt gyászol a világ. Ki így, ki úgy.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!