Már majdnem jó szelek fújnak a Szent László-szobor körül

Sok év óta először történik meg Nagyváradon, hogy a néppárti politikusok, civilszervezetek, egyházi képviselők és a helyi RMDSZ egyemberként áll olyan ügy mellé, amelynek meghatározó szerepe lehet a város főtérének alakuló arculatában. De meglehet, az ilyen-olyan politikai „betartások” időszakának is a végét jelentheti. Beadványaikban az is közös kérés, hogy a város hivatalos napja ne október 12-e legyen (a vörös és a román hadsereg bevonulása).
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Nagyvárad magyarságának évszázados vágya a városalapító Szent László király lovas szobrának főtéri elhelyezése. A néppárt e cél érdekében folytatott következetes küzdelmének újabb lépéseként nemrégiben egy erre vonatkozó kérést iktatott Nagyvárad önkormányzatánál, amelyet civil, valamint egyházi szervezetek, illetve kezdeményezőkként a néppártosok írtak alá. Követendő példaként állt a váradi magyarok előtt a főtérre kihelyezett román szobrok – szám szerint négy. A román politikum, a civil szféra és összességében az egyházak ugyanis példás egyetértést mutattak.
Látható volt, hogy az összefogásnak nagy ereje van, így a nagyváradi magyarságnak mindennél nagyobb szüksége van a politikai nézetkülönbségek háttérbe szorításával az együttműködésre, a fent említett cél elérésének érdekében. A román példán felbuzdulva a magyarok is úgy döntöttek, az eddigi visszautasítások ellenére ők sem adják alább. Ám a cél sikeréhez elengedhetetlenül szükséges a nagyváradi magyarság teljes egysége és egyetértése.
Mint ismeretes, a nagyváradi Szent László téren 1892-től 31 esztendeig Tóth István bronzba öntött alkotása díszítette a Pece-parti Párizs főterét. Az impozáns szobor 1923-ban már szúrta az új államhatalom szemét, így a római katolikus püspökség megmentette a monumentális alkotást a ledöntéstől, amely azóta a püspöki palota kertjéből néz le az általa alapított városra.
A helyére először I. Ferdinánd román király, majd Mihai Viteazul vajda szobra került. A gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójára tervezett váradi szobordömping kapcsán a magyarok felvetették, hogy helyezzék vissza Szent László szobrát is az őt megillető helyre. Ám a városalapító szent király ellenében I. Ferdinánd román király győzött – kitúrva onnan Mihai vajdát. Ez utóbbinak a román székesegyház előtt jelölték ki új helyét.
A várost kétharmados többségben irányító nemzeti liberális párt által uralt képviselő-testület a tavalyi gyulafehérvári nagygyűlés apropóján megszavazta, hogy a főtéren még Roman Ciorogariu ortodox és Demetrie Radu görögkatolikus püspök is szobrot kapjon. Mi több, idén áprilisban Iuliu Maniu szobrát is leleplezték, szintén a főtéren. Ezzel szemben a várost 1092-ben alapító, majd később a váradi várban eltemetett Szent László nem ítéltetett akkora egyéniségnek, hogy felvehesse velük a versenyt.
A szobor körüli hercehurca azonban nemcsak magyar–román, de magyar–magyar fronton is zajlott. Ugyanis a megyei RMDSZ kötötte az ebet a karóhoz, hogy a Deák Árpád nagyváradi szobrász leendő alkotása a várban kapjon helyet, ezt a római katolikus püspökség is támogatni látszott.
A 2015-ös civilkezdeményezés a maga összegyűjtött aláírásaival sem vitte előrébb az ügyet. A néppárttal együtt utóbbiak is a főtérhez ragaszkodtak, itt aztán leragadt az ügy. Mostanáig. Mivel a centenáriumi év óta felállított román egyéniségek szobrai a magyar lakosság arányával nincsenek összhangban.
Így kerülhetett sor arra a megállapodásra, hogy a néppárt egyik május végi akciójához csatlakozott az RMDSZ is, bekapcsolódva a civilek és a néppárt által alkotott élőláncba, amelyet figyelemfelkeltés gyanánt szerveztek a város főterén.
Az RMDSZ váradi szervezetének nyilatkozata szerint úgy igazságos, hogy az etnikai arányoknak megfelelő városképet, illetve főteret kell kialakítani Szent László városában. A 21. században már nem felel meg az európai szellemiségnek, hogy Nagyvárad főterén csak az aktuális hatalmi jelképek, szimbólumok, személyek helye legyen.
A Szent László-szobor főtéri kihelyezésének ügye olyan ügy, amely mellett minden magyarnak, minden jóérzésű váradinak kötelessége kiállni. Ennek tükrében csatlakoztak a városi önkormányzati képviselők a néppárt által szervezett élőlánchoz. Sőt, az RMDSZ váradi szervezetének nyilatkozata szerint saját beadványban is támogatja az EMNP kezdeményezését a szobor főtérre való kihelyezését illetően, beadványukat negyven civilszervezet is aláírta. Vagyis a váradi szövetség mérlegelt és a mérleg nyelve a közös akarat felé billent. Lehet, nem merték kockára tenni a jövő évi választások kimenetelét, okultak az EP-választások keservesen összehozott bejutási eredményéből.
Egyetlen parányi nézeteltérés gátolja még a teljes egyetértést: a néppárt a Szent László-templom előtti helyszínen szeretné látni a városalapító lovagkirály szobrát, míg a szövetség helyi szervezete a térnek egy központibb részén látja jónak Deák Árpád alkotásának felállítását.
Ha már csak néhány „méternyi” nézetkülönbség maradt a szobor helyével kapcsolatban, jó jele lehet annak, hogy a magyar–magyar fronton megfelelő szelek kezdenek fújni Szent László városában.