Magyarhoni plakátháború

Magyarországon éppen plakátháború dúl. Áprilisban ugyanis a feltámadást hirdető legnagyobb keresztény ünnep tájékán a Jobbik óriásplakát-kampányba kezdett. Szerintük ez azt a célt szolgálja, hogy bemutassa a népnek saját kifosztóit: az Orbán Viktor–Mészáros Lőrinc, valamint a Rogán Antal–Habony Árpád tolvajpárost, akik tavaly összesen százmilliárd forintot loptak el. A nemcsak Budapesten, hanem az egész országban feltűnést keltő plakátokon erős Photoshop-sminkben, rajzszerűen, sötét tónusokban ábrázolták a nevezett személyeket. Közös szöveg: „Jobbik a nép pártján: Ti dolgoztok. Ők lopnak.” Változó szöveg: „Ezért alacsonyak a bérek. Ezért alacsonyak a nyugdíjak. Ezért nincs pénz az oktatásra. Ezért haldoklik az egészségügy.” Továbbá: „Mi visszavesszük, béremelésre, nyugdíjemelésre, az egészségügyre fordítjuk (felelős kiadó: Simicska Lajos)”.

Mélységesen elszomorító.

A magyar közélet ellentmondásairól, a szólásszabadság túlzásairól árulkodik ez az egyelőre büntetlen becsületsértés. Nem kellenek ugyanis jogi ismeretek ahhoz, hogy tudatában legyünk: a tolvajozást nem a szimpátia vagy az érdek, hanem a bírósági döntés mondhatja ki.

Nem a plakátkészíttetők, plakátragasztók és a plakátozási felületet biztosítók döntik el, kik lopnak. Az már más kérdés – és itt nincsenek politikai választóvonalak –, hogy mindenkinek el kell számolnia saját lelkiismeretével.

A plakátháborút elindítók tettükkel megalázzák a határokon túlra terjedő nemzetet, így az anyaországra tekintő erdélyi magyarságot is. Bizonyítékok, bírósági eljárás nélkül lopással vádolni egy ország, egy nemzet miniszterelnökét felér a hazaárulás fogalmával. Azon túl, hogy tiszteletlen a rá szavazó választók, a vele szimpatizálók, az erényeit elismerők iránt, a közös érdeknek tekintett, avagy érdekek feletti országimázst is rontja a miniszterelnököt sötét tónusban bemutató plakát. Elsősorban a külföldi turisták értetlenkednek, akik amúgy kitűnően érzik magukat Magyarországon, s a gulyás íze mellett a magyar depresszió fogalmával is megbarátkoztak már. Mégsem értik az utóbbi időben elszaporodó óriásplakátokat. A magyar nyelv ismeretében még annyira sem.

Úgy látszik, Magyarországon minden lehetséges, miközben az Európai Uniót nem érdekli a Tízparancsolat. Inkább bosszúra készül a magyar kormány ellen, amely nyíltan tudtára adta: Magyarországnak az a célja, hogy magyar ország maradjon.

Az európai vezetőket bizonyára ingerli a Brüsszelben beperelt Nemzeti Konzultáció „Állítsuk meg Brüsszelt!” feliratú plakátja, miközben jóleső érzéssel nyugtázzák az ellenségnek-ellenfélnek tekintett miniszterelnök hazai megbélyegzését.

Folyik a harc Brüsszellel, azzal párhuzamosan pedig szélesedik a plakátháború. A kormány óriásplakátjain a „milliárdosok emberei” szerepelnek: Soros marionettbábuja Botka, míg Simicskáé Vona. Botka plakátján például azt olvassuk: „Tegyünk igazságot! Fizessenek a gazdagok!” A vagyonosok sorából éppen önmagát kifelejtő kormányfőjelölttel együtt az MSZP önmagának mond ellent a „Nem akarunk olyan országban élni, ahol zsigeri gyűlöletkeltés van” felirataival. Az egész nemzet felemelkedésére, önbecsülésének javítására (is) megpályázott olimpiai játékokat sikeresen megtorpedózó Momentum Mozgalom is óriásplakátokon hívja fel a figyelmet magára: „Indítsuk be Magyarországot!” Ők most készülnek választási kampányra az amúgy ezer éve létező, kereszténynek alapított Magyarországon.

Szóval plakátháború zajlik Magyarországon. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ország az elmúlt években kedvező pályára került, igyekszik visszanyerni az elvesztett gazdasági lendületet, csökken az államadósság és a pénzügyi sebezhetőség, nő a foglalkoztatottság, javulnak a népesedési mutatók. De mindez nem számít, hiszen a nemzet érdekénél fontosabbnak tűnik az egyéni boldogulás. Éppen ezért a zászlóvivőknek a legnagyobb magyar, a hazáért egészségét feláldozó Széchenyi István szavai nyújthatnak bíztatást: „Magyarország nem volt, hanem lesz!”

 Dr. Ábrám Zoltán