Madarat tolláról…

Talán mondani sem kell, hogy az (egyelőre nem létező) új román kormány nehéz örökséget vesz át a leköszönő hatalomtól. (Bár a hatalom meghatározásával ez esetben óvatosan kell bánni. A PSD és egy-két szövetségese még mindig elég erős a parlamentben ahhoz, hogy a liberális kormány számára a törvénykezés legyen a legkeményebb dió a következő választásokig).

Megszokhattuk az utóbbi három évtizedben, hogy bármilyen új kormány működése a „nehéz örökséget veszünk át” mondattal veszi kezdetét. Ám most valóban súlyos a helyzet. Talán soha nem volt ilyen lent az ország, mint a szocdemek uralmát követően. De az ember mindig remél, és úgy gondolja, egy bizonyos szint alá már nem lehet menni.

Előlegezzünk bizalmat a liberális kormánynak, de vegyük le a rózsaszín szemüveget. Nyilván minden párt azzal gazdálkodik, amije van, ugyanakkor minden kormány olyan, mint amilyen annak miniszterelnöke.

Ludovic Orban nem tegnap született, és nem zöldfülű a politikában sem. Képességei mégis majdnem ismeretlenek, hiszen a PNL az utóbbi években, sőt évtizedekben nem sokat osztott vagy szorzott a román politikai palettán. Többnyire ellenzékben volt, és ahogy mondani szokás, könnyű bekiabálni a partvonalról.

Ha már sporthasonlattal élünk, maradjunk egy kicsit ennél a témánál. Hiszen az, amire néhány újságíró felhívta a figyelmet, akár sok mindent megjósolhat abból is, mennyire veszik komolyan Orbánék a kormányzást. És mi vár a népre…

Bár az alakulgató román kormány végső névsora egyelőre hatalmas kérdőjel, minden nap előkerülnek különféle minisztériumok várományosainak a nevei. Román újságírók például kiderítették, hogy a sportminisztérium vezetését olyan személy kapná meg, aki jelenleg a testépítő szövetség vezetője. És nem mellesleg Ludovic Orban jó barátja, személyes tanácsadója. (Ha nem is ismerjük a jövendő miniszterelnököt, gondoljunk a mondásra: madarat tolláról). Az a kisebbik baj, hogy emberünknek látszólag több van a karjában, mint a fejében – 44 évesen végezte távoktatás keretében (másként: látogatás nélküli szakon) a sportegyetemet. A nagyobb gond az, hogy Romániában a legtöbb ajzószerek használata miatt eltiltott sportoló éppen ebből a sportágból származik. A lehetséges minisztert – mondják a zsurnaliszták – olyan figurák veszik körbe, akik egy életre ki vannak tiltva mindenféle sportrendezvényről doppingszerek használata miatt. Persze lehet ettől az illető a világ legjobb szervezője, a becsületesség megtestesítője. Bár engedjék meg, hogy ebben kételkedjem.

Az állampolgároknak – akik még mindig tömegesen hagyják el az országot – többek közt elegük van a baráti és rokoni alapokon szerveződő minisztériumokból, állami intézményekből. Románia még mindig ott tart – és a fent említett példa is ezt mutatja –, hogy a kompetenciáknál, a tudásnál és a felkészültségnél fontosabbak a baráti szálak és az, hogy a pereputty egy jó kis meleg helyen tengesse mindennapjait. Amíg újak nem jönnek, hogy aztán ők karolják fel ezt az áldatlan állapotot. Akár egy örökmozgó, amelyik sosem fogy ki az energiából. Ebben az esetben a negatívból.