Látszatfejlesztés

Hálózatot vagy – ahogy nálunk felé gyakran mondani szokták – rendszert cserélnek a villamosságiak a lakótelepi lépcsőházban. Teljes átkábelezés, új mérők, amelyek nem a lakásokban, hanem kint a lépcsőház bejáratánál, közös felségterületen kapnak helyet. A lakók mégsem örülnek.

Miért is? Mert egy ilyen látszólag banális beruházásban benne van ennek az országnak és társadalomnak minden rákfenéje.

Kezdve azzal, ahogy dolgoznak. Fúrnak, faragnak, mocskolnak, néha találomra, mert természetesen előzetes információ – terv, leírás, rajz – nem igazán áll rendelkezésre az épület beosztásáról, létező infrastruktúrájáról. Hatalmas lyukakat ütnek a falakon, s ki tudja, hogy ki állítja helyre ezeket, miután elvonulnak. Aztán ott a többi, akár veszélyes mulasztás. A mérők ugyan kikerülnek a lakásokból, arra viszont semmilyen megoldása nincs a beruházónak – jelen esetben az áramszolgáltatónak –, hogy mi legyen hűlt helyükkel. Ocsmány, balesetveszélyes nyílások maradnak esetleg, balesetveszélyesen összekötözött drótokkal? Nem baj, oldja meg a lakó, aki persze nem kérte a beruházást, így a vele járó kellemetlenségeket vagy költségeket sem. De persze Romániában vagyunk, itt hamar kerül megoldás, még ha nem is hivatalos: ha a kedves lakó megvásárolja a hozzávalókat, egy vékony extra ötvenesért a szolgáltató beruházását kivitelező szaki hajlandó beszerelni a lakásba az új biztosítéktáblát. Tiszta nyereség, nem igaz?

A legabszurdabb történet még csak nem is ez. A szolgáltató előzetes tervei ugyanis elfelejtettek kitérni arra, hogy az öt lépcsőházas tömbház adott lépcsőházában a többi, húsz lakrészes lépcsőházhoz képest csak tíz lakrész van. A kivitelezőknek azonban csupán húsz férőhelyes mérődobozuk volt. Mit gondolnak, hogy oldották meg a problémát?

Eltalálták: sehogy. Pedig megpróbálták. Visszavonultak pár hetet, hátha a fejesek találnak gyógyírt a helyzetre. Végül visszatértek, felszerelték a tíz lakrészes lépcsőházban a húszas dobozt, és – fogózkodjanak meg – a húsz mérőműszert. Ott áll ma is a lépcsőházban a romániai takarékos tervezésnek eme gyöngyszeme: az új, digitális, nem forgó, hanem zöldes elegánsan villanó villanyórák húszas doboza, benne húsz működő villanyórával. Mert igen, még be is vannak kötve a műszerek a hálózatba, csak éppen nem mérnek semmit.

Elképzelni is nehéz, milyen döntési mechanizmusok, folyamatok mennek végbe egy szervezetben, jelen esetben egy, mindannyiunk pénzével gazdálkodó, közhasznú szolgáltatást végző gazdasági társaságban, amíg ilyen eredmények születnek. S hasonló jelenségekre az élet számtalan területén láthatunk példát. Úgy terveznek meg és építenek ki adott esetben szennyvízhálózatot („rendszert”), hogy az érintettek jelentős része nem tud rácsatlakozni, csak akkor, ha saját zsebéből jelentős pénzösszeget szán rá erre, aknát épít, szivattyút telepít csak azért, mert a nagyokosok nem vették figyelembe, hogy az ő udvara alacsonyabban fekszik, mint az új vezeték. Pedig nem a pénz volt kevés: uniós forrásokból horribilis összegekért vállalják el az ilyen beruházásokat az erre szakosodott társaságok, hogy aztán a munkát alvállalkozók végezzék, beleértve a tervezést is. Hogy még csalafintább legyen a helyzet, az uniós beruházásoknál a munka felügyeletének tevékenységére is nyílt árverésen kell kiválasztani az illetékest, aki aztán lehet, hogy az ország másik felében él, s csak akkor jár ki az építőtelepre, amikor a munkát át kell venni.

Minden ilyen abszurditásért, visszásságért végül a legkisebbek húzzák a rövidebbet: a lakók, a polgárok, mindazok, akik nevében és akikért ezek a fejlesztések elvileg zajlanak. Hisz fejlődés, emelkedő életszínvonal helyett legtöbbször csak a bosszúsággal, az évekig elhúzódó sáros-poros, élhetetlen munkatelepekkel, a megugró költségekkel maradnak, s ráadásként az új fejlesztés sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nem működik jól az új szennyvízhálózat, továbbra is ingadozik a feszültség a vadiúj elektromos vezetékben, süllyednek az aknák az újjáépített utcában.

Nem hinném, hogy erre gondoltak azok, akik a felzárkóztatás, az esélyegyenlőség jegyében mindezt kitalálták.