2014. november 08., 10:192014. november 08., 10:19
Ha valaki továbbra is azt szajkózza, hogy a papírformának megfelelő eredménnyel zárult a romániai államelnökválasztás első fordulója, azzal én itt most erősen vitába szállnék. A voksolás másnapjáig még én is azt mondtam, hogy nem történt semmi különös, és minden bizonnyal ez így is marad. Hétfőn délben viszont lemondott tisztségéről az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és alelnöke, s ezzel egycsapásra fontos tanulságokkal telítődött az első választási kör.
Miután az úgynevezett becsületbeli lemondások kultúrája nálunk talán még a szelektív hulladékgyűjtés társadalmi beágyazottságának szintjét is csak alulról súrolja, nem csoda, ha a Toró–Szilágyi-tandem gesztusát a többség megfutamodásként ízlelgeti. Különböző beállítódásoknak megfelelően ironikusan, kárörömmel, aggódva vagy lemondással. Vegyük a tényszerűségeket: a néppárt nem tudott érdemi előrelépést produkálni, maradt a nagy hazai vetélytárs, az RMDSZ-szel szembeni, többszörösen is áthallásos 1:8-as állás. A hasonló erőviszonyok megmerevedése persze sosem a hátrányban lévőt boldogítja, ezért aztán a status quót inkább visszalépésként, kudarcként kezeli, mintsem pozíciói megőrzésének tanúságaként.
Ilyenkor hasad a tudat. Fessük picit kékebbre az eget, vagy nevezzük nevén a gyermeket: a saját mércénk szerint nem elég ez az eredmény. Úgy tűnik, a néppártosok az utóbbi mellett döntöttek. A becsületbeli lemondások előtt pedig le a kalapokkal. De máris ott tolakszik a kérdés: vajon hogyan kezelik ezt a párton belüliek, pláne egy olyan párton belüliek, ahol egyelőre meglehetősen vékony a második, esetleg a harmadik vonal. Kevesebb veszélyes hang van ugyanis a földrengést megelőző távoli morajnál. Amely megfoghatatlan, értelmezhetetlen, hallatán remegni kezdenek a térdek, repedezni kezd a hit fala.
Ha így van, baj van. Az erdélyi magyar nyilvánosság pluralizmus iránti igénye ugyanis régen egyértelművé vált, még akkor is, ha mindez alig nyilvánul meg a politikai preferenciák számszerűsíthető tartományában, azaz voksokban. Egy újabb politikai formáció eltűnése nemcsak a kisebb-nagyobb maroknyi pártoló embernek veszteség, hanem mindenki számára, aki a többszínűséget tartja az emberi lét normális állapotának. Minden összeomló párt egy sor álmot, elvet, közéleti aktivitást temet maga alá – esetenként véglegesen. Mert aki azt gondolja, hogy a bázis nélkül maradt meggyőződések automatikusan máshol kezdenek kapaszkodó után keresgélni, nemcsak téved, de azt is bizonyítja, hogy semmit sem ért az őt körülvevő világból.
Mert a hasonló változások nem férnek el a kuplényi refrénben: nem történt semmi, csak elválunk csendben...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!